Az éves terveknek megfelelően, augusztus 26-án újra találkozott a 24. hke. BKE tagsága. 1950-ben alakult meg a harckocsiezred a Miskei úti laktanyában, majd a haderő reform előírásai szerint 1987 augusztusában felszámolásra került az alakulat. Azóta minden évben Bajtársi Találkozóra kerül sor. Az idén immár 30. alkalommal került megszervezésre!

A Művelődési Központ épületében (a volt tiszti klub) reggel 9 órától egyre többen érkeztek, nemcsak a városunkból a környező településekről, hanem az ország más-más településeiről azok a volt tisztek, tiszthelyettesek, polgári alkalmazottak, volt sorkatonák és családtagjaik, akik megtisztelték egymást jelenlétükkel.

A himnusz meghallgatása után a Honvéd Vezérkari főnök köszöntő levelének ismertetése, az EMLÉKLAP átadása, a MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokának oklevelét vehették át eddigi kiemelkedő munkájukért: Kocsis Mihály ny. őrnagy, Bója Miklós ny. őrnagy, Pécsi Sándor ny.zls. és Zentai János úr).

Az ünnepi műsor a kalocsai népviselet és a környék népdalai előtt való tisztelgés jegyében, a Mezei Virágok Népdalkör előadásában, hatalmas sikert aratott.

 A gyönyörű ruhák látványa (a fényképezőgépek és telefonok villogása), a szép hangzás megdobogtatta a népes közönség szívét! Ezúton is megköszönjük, hogy jelenlétükkel és színvonalas műsorukkal emelték a jubileumi találkozó színvonalát.

Több mint 60 fő jelent meg az ünnepségen, első alkalommal vettek részt azon elhunyt katonatársaink feleségei, akik meghívásunkat elfogadták. Majd néma főhajtással a „Takarodó” kürtjelére emlékeztünk mindazon bajtársunkról, akik már sajnos nem lehettek velünk, majd a Csilás-parkban lévő Kalocsa a „Katona Város” Emlékműnél helyeztük el a megemlékezés koszorúit, virágait.

Az ünnepi ebéd a Klub étterem dolgozói jóvoltából ízletes és bőséges volt, figyelmes és gyors pontos kiszolgálás, remek körítést adott a baráti beszélgetéseknek, adomázásnak. Gyorsan eltelt az a pár óra, amit együtt tölthettünk, így elkerülhetetlenné vált a búcsúzás is! Baráti ölelés, egy-két elmorzsolt könnycsepp és a kézfogás, egymás őszinte tisztelete, az emlékek és a remény, hogy találkozunk jövőre újra Kalocsán, abban a helyőrségben, ahol életünk jelentős részét töltöttük.

(Fotó: Regényi Gábor)