Boltosnak lenni

2015.05.28 11:37    |    Gábor Erika  

Jó manapság boltosnak lenni? Létezik még a szakma, vagy már csak „árufeltöltő menedzserek” bolyonganak a polcok között? Hogyan érezte magát egy szakmájától búcsúzó boltvezető napjainkban a pult túloldalán? Ilyen és ehhez hasonló kérdések gomolyogtak bennem, amikor Béres Zoltánnéhoz indultam faggatózni, aki – egy munkahelyen, a „piactéri ABC-ben” eltöltött – négy évtized után lezárta magában a kereskedő pályát, és nyugdíjasként próbálja megtalálni, mivel pótolja a naponkénti izgalmakat és fáradtságot. (Már, ha ezek pótlásra szorulnak…)

– 1972. szeptember elsején kerültem a kalocsai ÁFÉSZ-hoz tanulónak. Akkor még a gyakorlati oktatás volt túlsúlyban, egy napi elmélet mellett a többi időt a boltban töltöttük – idézte fel Béres Zoltánné pályája kezdetét. – Az 1. számú, azaz piactéri áruház volt ez az üzlet, akkoriban ez volt a városban a legnagyobb, sokféle áruval és hatalmas forgalommal.

– Nagyobb volt ez a bolt régebben? Mert arra emlékszem, rengeteg osztály volt benne, és most nem tudnám mindazt elképzelni ott.

– Nem volt nagyobb, csak más volt az elrendezése. Volt vas-műszaki osztály, élelmiszer, zöldség-gyümölcs, cipő, háztartási gépek, televíziók. Azután több árucsoport fokozatosan eltűnt. Én 1975-ben végeztem a szakmunkásképzőt, és attól kezdve kizárólag ebben az áruházban dolgoztam, a két hónappal ezelőtti nyugdíjazásomig. Voltam a csemegepultban, sokáig pénztáros – utóbbiként megyei és országos pénztáros versenyeket is nyertem! Azután boltvezető helyettes lettem Vén János mellett tizenhét évig, majd az utolsó tíz évben üzletvezetőként dolgoztam.

– Mennyire van befolyással egy boltvezető arra, hogy milyen legyen az üzlet stílusa, miket áruljanak, hogyan rendezzék be a teret?

– Amióta a hazai áruházlánchoz csatlakoztunk, erre már nem volt lehetőség. Nem helyben dől el, milyen és mennyi árut tartsunk, ezt a központban határozzák meg.

– A helyben dolgozók csak jobban érzik, melyik áru a kapós, melyik kevésbé, mit keresnek, mi az, ami nemcsak városon belül, de akár egy-egy környéken is jellemzi a vásárlói szokásokat!

– Ez így van, de nem kérdezi senki. Az úgynevezett „multiknál” már régóta így megy, és úgy tűnik, hazai viszonylatban is egyre inkább átveszik ezt a szemléletet. A boltban dolgozók látják, hogy gyakran a nyakukon maradt árukészlettől már csak leárazva – vagy sehogy sem – lehet megszabadulni, és nem igazán értik, ez miért jó. A kereskedőnek háromfelé kell megfelelni: a vevő felé, aki joggal várja el a pénzéért a változatos, jó minőségű árut, a helyi vezető felé, aki megköveteli a meghatározott árukészlet átvételét és a forgalmat – és az üzletkötők felé is, hiszen számukra csak az a fontos, hogy az ő áruja bőségesen, jól elhelyezve legyen jelen a boltban. Hát ezeket nem mindig sikerült összehangolni. Hiszen a vásárló igénye nem mindig egyezik meg a kötelezően tartandó árukészlettel, én meg arra törekedtem, hogy megtalálják a vevők a boltban, ami a számukra fontos, és ebből időnként készletfelhalmozás állt elő, aminek a főnökeim nem örültek.

– Nagyon sok üzlet nyílt a városban az utóbbi 10-15 évben. Mivel lehet megmaradni ekkora versenyhelyzetben?

– Nem könnyű, valóban. A piactéri ABC eléggé kicsi alapterületre is, és látható, hogy a forgalom zöme a piaci napokon keletkezik. Meg aztán nagyon régi már az épület, tavaly volt 45 éves, és felújításra, modernizálásra szorulna, hogy szeressenek az emberek oda járni.

– Ez eléggé szép, kerek szám. Legalább megünnepelték ezt a jubileumot?

– Erre bizony nem került sor, pedig én szerettem volna. Hiszen nem sok ilyen idős, az eredeti funkciójában megmaradt bolt van a városban. A nagy hálózatok már azt is hatalmas akciókkal hozzák a vásárlók tudomására, ha egy éve megnyitottak. És utána is, folyamatosan, miközben hetente hirdetik magukat. Tudomásul kell venni, más a tempó, mások az elvárások és a lehetőségek is. Folyton arra kell törekedni, hogy becsalogassuk a boltba a vásárlót valamivel, és ebből szerintem vétek kihagyni a helyi szintet – úgy a dolgozók, mint a média szempontjából.

– Negyven év egy munkahelyen, az nem mindennapos dolog. Rengeteg tapasztalat halmozódik fel az emberben, főleg, ha jelen volt szinte a munkahelye születésétől fogva. Mivel köszönnek el a dolgozótól egy ilyen jubileum után?

– Leltárral.

– És még? Virág, gyűrű, egy köszönöm?

– Az nem volt. Nem mondom, hogy nem esik rosszul, mert nem volna igaz. Úgy érzem, sokat tettem azért az üzletért, a kötelező feladatokon és munkaidőn jócskán túl is, és jó lenne erre úgy visszatekinteni, hogy érdemes volt. Egyelőre hiányzik ez az érzés.


Kalocsai hírek

Megalakult a Kalocsai Innovációs Központ Nonprofit Kft.

Kalocsai Innovációs Központ Nonprofit Kft. létrejöttének alapvető célja, hogy városunk az előtte...

Fontos mérföldkövek a Paks II. projektben

Kulcsfontosságú lépések történtek a Paks II. projekt engedélyezése során. A Paks II. Zrt. az év...

Állandó helyet keresnek az egyesületnek

Koronavírus kapitány hadaival szemben a honvédségi munkában edzett, egykori katonák sem tehetnek...

Megjelent a koronavírus a kalocsai szociális otthonban

Tisztelt Kalocsaiak! Tájékoztatom Önöket, hogy a 2020. szeptember 9-én kihirdetett látogatási...

Tóth Emese: A Legyen a zene mindenkié program sikere minden képzeletünket felülmúlta

Az előző éveket tekintve viszonylag kevés kulturális és zenei program kötődik a pandémiával sújtott...

Hét közben nem változnak a rendelési idők

A fogorvosok ötéves szerződés alapján végzik a fogorvosi ellátást városunkban, mely szerződések a...

Megszokott rendben folyik az oktatás

 A Tankerület vezetője által hivatalosan is megerősítve immár bizonyosan nem szóbeszéd, hogy a...

A végstádiumban lévő betegek látogathatók a kórházban

Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos valamennyi fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmény részére...

Megújul az 52-es és 54es főút két fontos szakasza – Az útfelújítás 2021. második felében kezdődi

Miután a Magyar Közlönyben is megjelent, Font Sándor országgyűlési képviselő Solt határában, a...

Dr. Filvig Géza: Köszönöm, további fegyelmezett hozzáállást, türelmet, kitartást kérek, amíg a helyzet megköveteli!

Este nyolc után országszerte kihalt utcák fogadják a néhány – megfelelő igazolások...

Kiváló lehetőség a Mérnök leszek a Paks II.-nél program

Részmunkaidős foglalkoztatást, a diplomamunkához, tanulmányok sikeres befejezéséhez szakmai...

Kijárási és gyülekezési korlátozás lépett érvénybe

A koronavírus-járvány miatt a kormány döntésének megfelelően november 4-én, szerdán életbe lépett a...

Platinadiplomás fotóművész Bedi Gyula, Uszód polgármestere

A fotográfia területén kiemelkedő személyek érdemeinek elismerésére a Magyar Fotóművészeti...

Font Sándor: 64 éve, november 4-én rohanták le Magyarországot az orosz tankok

Font Sándor országgyűlési képviselő az október 23-án tartott városi megemlékezésen nagy ívű...

Filvig Géza: Egyetlen forintot nem bukott a város a Kertvárosi csapadékvíz-projekten

Király Róbert ellenzéki képviselő és a Békés Kalocsáért Egyesülethez köthető helyi portál szerint a...

Indul a Kalocsai Néplap Mikulás napi nyereményjátéka! „Van zsákodban minden jó…”

Kedves Kalocsai Néplap Olvasó! Kedves Gyerekek! Már csak néhány hét van hátra, hogy a várva...

LED TV, tolószék adomány a Szent Kereszt Kórház Krónikus Osztály betegei részére

A foktői székhelyű Pirates Family Motoros Club képviseletében Holler Attila, Nagy István, Szigeti...

Nagy értékű orvosi műszerek érkeztek a Szent Kereszt Kórházba

  Az ÁEEK beszerzésében a napokban orvosi műszerek tucatjai érkeztek a Bács-Kiskun Megyei...

Megnyílt Kalocsa legkorszerűbb ipari, építőipari szakáruháza a Bátyai úton

Teljes körű rekonstrukciót követően, városképi szempontból is kiemelkedőt alkotva adta át Bátyai úti...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás