www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Öltöztessünk árvaházat!

2010.01.22 22:48 | era

Nem tudom, a Kedves Olvasó hogy van ezzel, de én nagyon tudok örülni, ha alkalmam adódik egy régen látott ismerőssel jót beszélgetni. Valahogy úgy van az ember, hogy fut-fut a mindennapokban – közben elfut sok érdekesség és fontos dolog mellett is sajnos –, aztán megállva szusszan egyet, és jutalma máris egy történet, amitől jobb kedvre derül.

Így jártam akkor, amikor összetalálkoztam dr. Réfy Miklósnéval, akiről azt hittem, éli a nyugdíjasok lassan csordogáló életét. Mekkorát tévedtem! No de hadd mondja el ő, miben mesterkedik az utóbbi időben:

– Jaj, nagyon sok minden történt mostanában! Erdélyben jártunk, ahová évek óta rendszeresen ellátogatunk, mert rengeteg melegszívű, segítségre szoruló embert és gyermeket ismerünk, támogatunk.

Úgy négy évvel ezelőtt kezdődött ez a történet, amikor az a nagy árvíz volt. Tanakodtunk a Máltai Szeretetszolgálat helyi és megyei tagjaival és a barátokkal, ismerősökkel, mit lehetne tenni a bajba jutottakért. Ekkor keresett meg Vörösváczki János, hogy ő vállalja: beszél a helyi gazdákkal, mi pedig derítsük fel a megvalósítás lehetőségét, és vigyünk gabonát a károsult családoknak. Mindketten sikerrel jártunk, és összejött egy kamion búza!

Elindultunk: egy kamion és egy busszal a kísérők. A Székelyudvarhelyen, Farkaslakán lakókat képviselők megszervezték a búza elosztását, nagyon fegyelmezetten viselkedett mindenki. Ekkor kezdődött a barátság, és mélyült el az évek alatt a kecskeméti és kalocsai „máltaisok” és az erdélyi családok között. Megosztjuk a dolgot: van, aki vásárol, van, aki varr, van, aki pulóvert köt, vagy éppen süteményt süt, és összeadjuk az ajándékokat, mire elindulunk.

– Ezek a szeretetszolgálat adományai?

– Nem, ezt mindenki a saját jövedelméből adja. Gyűjtünk adományokat is: felkértek minket az „egy doboz” akcióra, vagyis hogy karácsonyra gyűjtsünk a kalocsai általános iskolákkal együttműködve ajándékokat az erdélyi gyerekeknek. Már az első évben vagy 170 csomag jött össze, és ez minden évben több és több lett!

Látogatásaink rendszeresek lettek, jártunk többek között Déván is, és találkoztunk Böjte Csabával, aki a mára talán világszerte ismert árvaházat-otthont működteti. Ez az élmény mélyen bennünk maradt, és szinte felgyújtott minket, amikor Marosvásárhelyen rátaláltunk egy akkor 18 férőhelyes kis otthonra, akiket senki sem támogat. Elhatároztam, mindent megmozgatok, hogy minél több segítséget nyújthassunk nekik.

– Mekkora gyerekek vannak az otthonban?

– Félévestől tizennégy éves korú árva gyermekek laknak benne. Idén nyáron megvásároltak egy házat, mára 33 férőhellyel működnek. A helyi családok adták össze a legszükségesebb bútorokat és eszközöket, de hát még nagyon szegényes és rideg, semmi dísz, dekoráció, nem tud otthon-képet adni. Hát elkezdtem összegyűjteni a barátokat-ismerősöket, a kalocsai máltaisokkal (hatan vagyunk) együtt, hogy tegyük szebbé ezt a házat.

– Erdélyben egy árvaháznak melegség és szépség az otthonukba: szívet melengető cél. Városunkban már annyiszor bebizonyosodott, hogy mennyire segítőkész emberek lakják. Mit tehet az a kalocsai, aki segíteni tud, akar?

– A Nefelejcs utca 9. szám alatt van a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanszállója. Az itt dolgozók délelőttönként átveszik, és közösen eljuttatjuk a rászorultaknak az adományokat.

Nem kell nagy dolgokra gondolni ám! Az árvaháznak kincs minden, ami nekünk talán feleslegessé vált, de kidobni kár, hiszen még jó állapotban van. Gondolok itt képekre, amik már nem tetszenek, terítőre, párnára, bögrére, hiányos volta miatt már nem használt étkészletre – minden olyanra, ami segíthet otthonosabbá tenni a gyerekeknek a környezetét.

Szívesen viszek kalocsai terítőt, tárgyat, mert jó érzés viszontlátni megbecsült díszként egy másik országban, messzi városban. Van ott a házban egy kis kápolna, annak nagyon örülnék, ha az kalocsai díszbe öltözhetne. Ez a kapcsolat egy csodálatos dolog, és nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek az élménynek.

Mit mondhatnék? Megyek és körülnézek a szekrényekben. És kívánom, hogy minél több részese lehessen az „adni tudok” élményének. Ja, és ilyen nyugdíjas éveket kívánok mindenkinek.