Elbúcsúzott a „cséká”

25 évet zárt le Juhász Péter

2017.01.14 11:42    |    eMeMeSz  

Mérföldkőhöz érkezett a Kalocsai KC egyik oszlopos tagja. De hogy igazán pontosak legyünk, nem csak a játékos érkezett sorsdöntő állomáshoz, hanem az egész klub. Sérülései miatt ugyanis felhagy a versenyszerű kézilabdával az a játékos, aki mindezidáig a leghosszabb KKC-s pályafutással rendelkezik. 25 év után szögre akasztja a mezét a helyi sportikon, aki négyszeres bajnok, ötszörös ezüstérmes és háromszoros bronzérmesként vonul most vissza. Ő Kalocsán a KÉZILABDÁZÓ (így, csupa nagybetűvel): Juhász Péter.

25… még gombócból is sok, ahogy szokás mondani, nemhogy évekből. Neked ez kézilabdával telt. Amikor először kezedbe vetted a lasztit, már tudtad, hogy 25 évig el sem engeded majd?

juhasz1_300– Nem! Általános iskolában először rúgni akartam a bőrt és nem pattogtatni. Aztán hamar kiderült, hogy a futballt nem nekem találták ki. Mivel édesapám ott, Eperföldön volt edző, ezért 5. osztálytól az ő keze alatt vettem fel a cipőmről a kezembe a labdát. 14 éves voltam, amikor jelentkeztem a kalocsai kézisekhez, ott találkoztam először Kolics Jánossal. Ő látott bennem fantáziát és 3 évre elvitt Dunaújvárosba, ahol már magasabb szinten űzték ezt a sportot. Bár ott nem Kolics János volt az edzőm, de rengeteget foglalkozott velem. Aztán 2000-ben visszatértem a KKC-hez, azóta itt játszottam, egészen mostanáig.

Oké, akkor csak azért a kézilabda, mert jobban dobod, mint rúgod?

– Hát, azért nem. A kézilabda csodálatos sport! Ráadásul nálunk mindenki kézilabdázik. Édesanyám annak idején a gimnázium csapatában játszott, ahogy említettem, édesapám edző volt (ráadásul 40 évig játszott), a bátyám, Gábor pedig 15 évet lehúzott az NB I-ben, szinte bejárta az egész országot. Gyakorlatilag választási lehetőségem sem volt (nevet), a génjeimbe volt kódolva.

A KKC nagyon különleges klub. Bajnoki meccseken a csarnok mindig tele van, a játékosok szinte jó baráti viszonyt ápolnak a szurkolókkal. Mit jelent számodra KKC-snek lenni?

 

juhasz4_450

 

 

– Nagyon jó érzés… Ez a közösség olyan, mint egy nagy család, ahol mindenki szeret mindenkit. Egy az érdeklődés, egy a cél. Itt mindenkinek élete a kézilabda és a klub. Attól, hogy a versenyszerű kézilabdát most abbahagytam, ez nem fog megváltozni. Eszem ágában sincs a klubot elhagyni. Még ha játszani nem is fogok, de ha rendbe jön a sérült lábam, akkor az edzéseken ott leszek, hogy erősítsem a fiúkban az akarást, és egy bajnoki meccsüket sem fogom kihagyni, ott fogok ülni a lelátón és kiszurkolom nekik a győzelmet. Ez most még nagyon nehéz, mert legszívesebben a pályán lennék. De az idő majd megoldja.

25 év alatt rengeteg élményt gyűjtöttél be. Melyek a legemlékezetesebbek?

juhasz2_600– Tényleg rengeteget, de kettő igazán különleges számomra. Az első, amikor még Kolics Jani is játszott, egy csapatban voltunk. Magyar Kupa mérkőzésen fogadtuk az NB I-es Tatabányát, és fiatalként én is kaptam néhány perc játéklehetőséget. Bár egy góllal kikaptunk, de fantasztikus meccs volt. Érdekes módon, a másik meccsen is kikaptunk, szintén egy góllal. Akkor, 2013-ban az NB I/B-s Balassagyarmat volt az ellenfél, és a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutás volt a tét. Bár a meccs végébe kissé belealudtunk, de végig fej-fej mellett haladt a két csapat. Aztán a végén kaptunk egy megkérdőjelezhető
„hetest”, amit értékesítettek, így kikaptunk. A döntetlen nekünk kedvezett volna, ott lettünk volna a legjobbak között a Veszprém és a Szeged mellett, aztán nem így lett. Eszméletlen hangulat volt a csarnokban, rengeteg szurkoló, akik a nevünket skandálták, akik végigkiabálták az egész meccset, ők voltak a „plusz ember”. Óriási érzés volt KKC-snek lenni! Életem csúcsmeccse volt!

Aztán jöttek a sérülések, ugye?

juhasz5_450

 

 

– Az első még ellőtte, ’97-ben volt, Dunaújvárosban. Akkor keresztszalag szakadásom volt, minden szétszakadt. Korházról kórházra vittek, aztán jött egy szinte véget nem érő rehabilitáció, amely után már nem bírtam felvenni a dunaújvárosi tempót. Abban az időben ott félprofi játékosok, profi körülmények között edzettek, napi kétszer, nagyon keményen. Ezt nem bírtam, így 2000-ben visszatértem a KKC-hez. Most, a szezon elején a másik térdem sérült meg. 25 év után elfogytak a lábaim (keserű mosoly), ezért kénytelen vagyok a kézilabdát is abbahagyni, nincs már lábam, ami megsérüljön.

Rengeteg emlékezetes percet őriznek rólad a kalocsai szurkolók, na meg az ellenfelek kapusai. Van kedvenc figurád?

– Igen, a kínai! Ezt még Kolics Jani tanította nekem, amikor együtt játszottunk. Én már akkor is szélső voltam, ő irányító. Valahogy mindig odavarázsolta a labdát a kezembe, amit nekem a levegőből csak be kellett dobnom. Azért legtöbbször be is ment (kedélyesen mosolyog).

Ha már itt tartunk… Te megélted azt, hogy Kolics Jánossal játszhattál, majd az ő keze alatt fejlődhettél. Milyen a kapcsolatod ma a mestereddel?

– Nagyon különleges, mondhatni baráti. Mindig számíthattam rá, mindig a szárnyai alá vett. Ma, ha a magánéletemben merül fel valamilyen kérdés, akkor is számíthatok rá. Rengeteget fejlődtem, hála neki. Ő egy igazi profi. Ahogy foglalkozott velem, és ahogy foglalkozik most a fiatal csapattársaimmal. IGAZI sportember, aki IGAZI sportolót próbál meg faragni abból, aki egy kicsit is figyel rá. Mindent köszönök neki!

Látva otthon az érmeid sokaságát, visszagondolva erre a 25 évre, vezettél magadról bármilyen statisztikát?

– Nem, soha! Most, amikor a csapat az utolsó hazai meccsét játszotta a Szigetvár ellen, és a szokásos csapatbemutatás után elbúcsúztattak, akkor döbbentem rá arra, hogy itt most tényleg vége. Eddig eszembe sem jutott számolgatni. A búcsúmeccs előtt Hartman János elnök úr klubunk közösségi oldalán gyűjtött össze néhány beszédes számadatot a pályafutásomról. Én magam sem gondoltam bele, de a csapattal 4 bajnoki aranyat, 5 ezüstöt és 3 bronzérmet szereztünk. Több mint 400 meccsen hordtam a mellemen a KKC címerét és több mint 2000 gólt szereztem a kalocsai klub színeiben. Így belegondolva… tényleg sok. Ja, és az utolsót most, a búcsúmeccsen: A 6. percben én végezhettem el a büntetőt… bement (újabb mosoly).

Üzennél valamit a csapattársaidnak búcsúzóul?

– Búcsúzóul semmiképp, hiszen ahogy korábban említettem, a fiúk mellett maradok. Ha számítanak rám, én mindig ott leszek. Amikor a búcsúmeccsen Szvétek Balázsnak átadtam azt a csapatkapitányi karszalagot, amely évekig az enyém volt, akkor sem búcsúztam, inkább sok sikert kívántam nekik. Azt kívánom, hogy nyerjék meg a bajnokságot és tegyenek meg mindent a közönségükért, mert a KKC közönsége páratlan. Nekik is köszönettel tartozom. Mellettük szeretném megköszönni azt a sok jót és azt a sok boldog percet, amit egykori és jelenlegi játékostársaimmal éltünk át, amit Hartman Janitól és a mestertől, Kolics Jánostól kaptam. Nem tudom, hogy bármikor viszonozni tudom-e mind-azt, amit a szüleimtől, vagy épp a bátyámtól kaptam, de nekik is hálával tartozom. Ők is áldozatot hoztak azért, hogy kézilabdázhassam. Köszönet érte!

Mi pedig neked köszönjük a gólokat, a győzelem perceit, melyeket segítségeddel ért el a KKC!

Ráadásként álljon itt pár sor Kolics Jánostól, Pedro mesterétől. Ezen szavak a visszavonuló játékosunknak is meglepetésként szolgálnak, hiszen a Péterrel készített interjúnk után rögzítettük az edzővel:

„Szeretnék köszönetet mondani Petinek, aki a kalocsai kézilabda történetének leghosszabb pályafutásával rendelkezik. Ő az a játékos, aki versenyszerű sportpályafutását az én kezem alatt kezdte és most az én irányításom alatt fejezi be. Ez nagyon megtisztelő a számomra. Peti egészséges korszakában az egyik leggyorsabb, legszorgalmasabb játékosom volt, aki nem hiányzott az edzésekről, aki a mérkőzéseken a húzóemberek egyike volt, és akit még sokáig nem fogunk tudni pótolni. Talán a kalocsai szurkolók is emlékeznek, ’93-ban, amikor Peti kezdő volt, de jó játékával óriási bizalmat harcolt ki magának. Volt, hogy egy meccsen akár hatszor, vagy annál is többször tettem fel neki a labdát légi dobásra (szerk.-Juhász Péter ugyanezt emelte ki), és ő akár mindahányból eredményes tudott lenni. Ő volt az a játékos, aki tisztában volt azzal, hogy hiába kiabáltam, hiába voltam hangos, feltétlen szeretetemet és bizalmamat élvezte. Nagyon szerettem! Peti, köszönöm az eddigi munkádat, köszönöm, hogy együtt játszhattunk, hogy taníthattalak! Sok sikert kívánok! Kolics János”



Kalocsai hírek

Önkormányzati választás 2019- Kalocsa

Az elmúlt napokban, a jelöltállítás határidejének lejártát követően, a leadott írásos ajánlások...

Németh József: jövőre nőhetnek a termőterületek

Az elmúlt hétvégén két napig minden Kalocsa piros aranyáról szólt, holott, maga a...

Újabb milliárd a térség fejlesztésére

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. által létrehozott és a Miniszterelnökség által támogatott Jövőnk...

Egy kincsesláda tetején ülünk

A címbe foglalt gondolatot dr. Mészáros István prépost-kanonoktól, a kalocsai Szent István király...

A Paks II. projekt lehetőség a térség számára

A Paks II. projekt lehetőség a térség számára, hogy megerősítse gazdaságát, növelje megtartó erejét....

Hamisítatlan foktői folklór muzeális közösségi térben

Sokéves törekvés zárult hivatalosan a nyár utolsó napján, augusztus 31-én, Foktőn, a Fő út 32. szám...

Iskola- és óvodakezdéshez nyújt segítséget a foktői növényolajgyár

Több mint 140 óvodás és iskolás számára adott át évindító eszközcsomagot a foktői régió hat...

III. ANDA NYÍLT NAP, 2019. szeptember 7.

A legfiatalabb kalocsai nagy-foglalkoztató cég rendezvényének sikere minden várakozást felülmúlt. A...

Projektzáráshoz érkezett az ingyenes jogi segítségnyújtás a munka világában

2019.09.30-án zárul az európai uniós támogatásból megvalósuló, ingyenes jogi segítségnyújtást...

Külügyminiszteri látogatás dr. Filvig fórumán

Magasrangú vezetőt látott vendégül a Városi Színházban múlt hétfőn tartott lakossági fórumán dr....

Gondolatok az emberi értékek idomításáról

Jó látni és jó hallani, jó tudni arról, hogy egy Kalocsa méretű vidéki kisvárosban laknak olyan...

Elismerések és kitüntetések az ünnepi ülésen

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat idén a Kiskunfélegyházán megrendezett Bács-Kiskun Megyei Napok...

Flamenco est a kamarateremben

Először járt Magyarországon Carlos de Pepa andalúz flamenco énekes-gitáros, aki épp Kalocsán...

Beremenden voltak eredményesek az úszók

A Kalocsai Úszó és Vízilabda Egyesület versenyzői legutóbb Beremendre utaztak és nagy létszámmal...

Területeladás, skate-park és utcák átnevezése

Augusztus utolsó hetében ült össze – néhány határidős döntési kötelezettség okán – a...

Ősszel újra szemétgyűjtési akciót szervez a Magyar Közút címmel

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. több év kihagyás után 2019. április 29-én „Jobb, ha el se...

Száz gyermeknek jutott iskolakezdő ajándékcsomag

Többek között, lapunk hasábjain is olvashatott arról a jótékonysági akcióról, amelyet a nyár közepén...

Kenus kalocsai küldöttség Kúlán

Kalocsa és vajdasági testvérvárosa, Kúla tíz éve ápol testvértelepülési kapcsolatot, ami mindig is...

Ismertették a pártszövetség jelöltjeit a megyei közgyűlésbe

A közzétett FIDESZ-KDNP pártszövetség Bács-Kiskun megyei jelöltlistája a következő:(A cikk...

A Szívből Kalocsáért Egyesület polgármester-jelöltjének bemutatása

2010-től Brüsszelben Európai Parlamenti Képviselőként rengeteg kalocsai polgárnak tudtam segíteni....

Idén nyáron is népszerű volt az utazó kiállítás

Nyolc nagy hazai fesztiválra gördült be 2019 nyarán a Paks II. Atomerőmű Zrt. guruló kiállítása. Az...

Ballószögön remekeltek futóink

Az elmúlt vasárnap a Kalocsai Földön Futók Szakosztály 8 fővel vágott neki a 7. Ballószögi...

Csendes kiáltás a Vajas partján

Vasárnap délután, ahogyan az ország több mint húsz pontján, Kalocsán is szerveztek megmozdulást a...

A népi kultúra őrangyalait ünnepelték Hajós Város napján

Hatalmas ünneplő tömeg kísérte figyelemmel és még nagyobb ováció övezte az augusztus 17-i, ünnepi...

Így lett „tananyagszerző” a kalocsai tanítónő

Sipos Nikolett, a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola, leánykori nevén a Kertvárosi Általános...

Második hely az országos vetélkedőn

A korábban rendezett regionális elődöntőből győztesként továbbjutó Kalocsai Fegyház és Börtön...

Határon átnyúló együttműködés Kalocsával

Kalocsa Város Önkormányzata 2019 júliusában felkérést kapott Kirchheim unter Teck testvérvárosától,...

Szent István mellé került Asztrik

Mostantól az államalapító király hat éve kapott csontereklyéje mellett ott áll a 2014-ben megtalált...

Dr. Fekete Zsombor polgármester-jelölt célkitűzései

...-foglalkoztatottság javítása, ipari park, adókedvezményes övezet létrehozása, táj-jellegű munka-...

Kulcsszerepe volt az atomenergiának tavaly is az ország áramellátásában

Sorra dőltek meg az eddigi áramfogyasztási rekordok tavaly Magyarországon. Előbb márciusban, majd...

A KALOCSAI SZENT KERESZT KÓRHÁZ LÁTOGATÁSI RENDJE

Új látogatási rend a kórházban április 1-től – szigorúan betartatják a gyógyítás érdekében.

Szakmai tanácskozást folytattak a megye polgármesterei

Bács-Kiskun megyében ebben a választási ciklusban immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás