Elbúcsúzott a „cséká”

25 évet zárt le Juhász Péter

2017.01.14 11:42    |    eMeMeSz  

Mérföldkőhöz érkezett a Kalocsai KC egyik oszlopos tagja. De hogy igazán pontosak legyünk, nem csak a játékos érkezett sorsdöntő állomáshoz, hanem az egész klub. Sérülései miatt ugyanis felhagy a versenyszerű kézilabdával az a játékos, aki mindezidáig a leghosszabb KKC-s pályafutással rendelkezik. 25 év után szögre akasztja a mezét a helyi sportikon, aki négyszeres bajnok, ötszörös ezüstérmes és háromszoros bronzérmesként vonul most vissza. Ő Kalocsán a KÉZILABDÁZÓ (így, csupa nagybetűvel): Juhász Péter.

25… még gombócból is sok, ahogy szokás mondani, nemhogy évekből. Neked ez kézilabdával telt. Amikor először kezedbe vetted a lasztit, már tudtad, hogy 25 évig el sem engeded majd?

juhasz1_300– Nem! Általános iskolában először rúgni akartam a bőrt és nem pattogtatni. Aztán hamar kiderült, hogy a futballt nem nekem találták ki. Mivel édesapám ott, Eperföldön volt edző, ezért 5. osztálytól az ő keze alatt vettem fel a cipőmről a kezembe a labdát. 14 éves voltam, amikor jelentkeztem a kalocsai kézisekhez, ott találkoztam először Kolics Jánossal. Ő látott bennem fantáziát és 3 évre elvitt Dunaújvárosba, ahol már magasabb szinten űzték ezt a sportot. Bár ott nem Kolics János volt az edzőm, de rengeteget foglalkozott velem. Aztán 2000-ben visszatértem a KKC-hez, azóta itt játszottam, egészen mostanáig.

Oké, akkor csak azért a kézilabda, mert jobban dobod, mint rúgod?

– Hát, azért nem. A kézilabda csodálatos sport! Ráadásul nálunk mindenki kézilabdázik. Édesanyám annak idején a gimnázium csapatában játszott, ahogy említettem, édesapám edző volt (ráadásul 40 évig játszott), a bátyám, Gábor pedig 15 évet lehúzott az NB I-ben, szinte bejárta az egész országot. Gyakorlatilag választási lehetőségem sem volt (nevet), a génjeimbe volt kódolva.

A KKC nagyon különleges klub. Bajnoki meccseken a csarnok mindig tele van, a játékosok szinte jó baráti viszonyt ápolnak a szurkolókkal. Mit jelent számodra KKC-snek lenni?

 

juhasz4_450

 

 

– Nagyon jó érzés… Ez a közösség olyan, mint egy nagy család, ahol mindenki szeret mindenkit. Egy az érdeklődés, egy a cél. Itt mindenkinek élete a kézilabda és a klub. Attól, hogy a versenyszerű kézilabdát most abbahagytam, ez nem fog megváltozni. Eszem ágában sincs a klubot elhagyni. Még ha játszani nem is fogok, de ha rendbe jön a sérült lábam, akkor az edzéseken ott leszek, hogy erősítsem a fiúkban az akarást, és egy bajnoki meccsüket sem fogom kihagyni, ott fogok ülni a lelátón és kiszurkolom nekik a győzelmet. Ez most még nagyon nehéz, mert legszívesebben a pályán lennék. De az idő majd megoldja.

25 év alatt rengeteg élményt gyűjtöttél be. Melyek a legemlékezetesebbek?

juhasz2_600– Tényleg rengeteget, de kettő igazán különleges számomra. Az első, amikor még Kolics Jani is játszott, egy csapatban voltunk. Magyar Kupa mérkőzésen fogadtuk az NB I-es Tatabányát, és fiatalként én is kaptam néhány perc játéklehetőséget. Bár egy góllal kikaptunk, de fantasztikus meccs volt. Érdekes módon, a másik meccsen is kikaptunk, szintén egy góllal. Akkor, 2013-ban az NB I/B-s Balassagyarmat volt az ellenfél, és a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutás volt a tét. Bár a meccs végébe kissé belealudtunk, de végig fej-fej mellett haladt a két csapat. Aztán a végén kaptunk egy megkérdőjelezhető
„hetest”, amit értékesítettek, így kikaptunk. A döntetlen nekünk kedvezett volna, ott lettünk volna a legjobbak között a Veszprém és a Szeged mellett, aztán nem így lett. Eszméletlen hangulat volt a csarnokban, rengeteg szurkoló, akik a nevünket skandálták, akik végigkiabálták az egész meccset, ők voltak a „plusz ember”. Óriási érzés volt KKC-snek lenni! Életem csúcsmeccse volt!

Aztán jöttek a sérülések, ugye?

juhasz5_450

 

 

– Az első még ellőtte, ’97-ben volt, Dunaújvárosban. Akkor keresztszalag szakadásom volt, minden szétszakadt. Korházról kórházra vittek, aztán jött egy szinte véget nem érő rehabilitáció, amely után már nem bírtam felvenni a dunaújvárosi tempót. Abban az időben ott félprofi játékosok, profi körülmények között edzettek, napi kétszer, nagyon keményen. Ezt nem bírtam, így 2000-ben visszatértem a KKC-hez. Most, a szezon elején a másik térdem sérült meg. 25 év után elfogytak a lábaim (keserű mosoly), ezért kénytelen vagyok a kézilabdát is abbahagyni, nincs már lábam, ami megsérüljön.

Rengeteg emlékezetes percet őriznek rólad a kalocsai szurkolók, na meg az ellenfelek kapusai. Van kedvenc figurád?

– Igen, a kínai! Ezt még Kolics Jani tanította nekem, amikor együtt játszottunk. Én már akkor is szélső voltam, ő irányító. Valahogy mindig odavarázsolta a labdát a kezembe, amit nekem a levegőből csak be kellett dobnom. Azért legtöbbször be is ment (kedélyesen mosolyog).

Ha már itt tartunk… Te megélted azt, hogy Kolics Jánossal játszhattál, majd az ő keze alatt fejlődhettél. Milyen a kapcsolatod ma a mestereddel?

– Nagyon különleges, mondhatni baráti. Mindig számíthattam rá, mindig a szárnyai alá vett. Ma, ha a magánéletemben merül fel valamilyen kérdés, akkor is számíthatok rá. Rengeteget fejlődtem, hála neki. Ő egy igazi profi. Ahogy foglalkozott velem, és ahogy foglalkozik most a fiatal csapattársaimmal. IGAZI sportember, aki IGAZI sportolót próbál meg faragni abból, aki egy kicsit is figyel rá. Mindent köszönök neki!

Látva otthon az érmeid sokaságát, visszagondolva erre a 25 évre, vezettél magadról bármilyen statisztikát?

– Nem, soha! Most, amikor a csapat az utolsó hazai meccsét játszotta a Szigetvár ellen, és a szokásos csapatbemutatás után elbúcsúztattak, akkor döbbentem rá arra, hogy itt most tényleg vége. Eddig eszembe sem jutott számolgatni. A búcsúmeccs előtt Hartman János elnök úr klubunk közösségi oldalán gyűjtött össze néhány beszédes számadatot a pályafutásomról. Én magam sem gondoltam bele, de a csapattal 4 bajnoki aranyat, 5 ezüstöt és 3 bronzérmet szereztünk. Több mint 400 meccsen hordtam a mellemen a KKC címerét és több mint 2000 gólt szereztem a kalocsai klub színeiben. Így belegondolva… tényleg sok. Ja, és az utolsót most, a búcsúmeccsen: A 6. percben én végezhettem el a büntetőt… bement (újabb mosoly).

Üzennél valamit a csapattársaidnak búcsúzóul?

– Búcsúzóul semmiképp, hiszen ahogy korábban említettem, a fiúk mellett maradok. Ha számítanak rám, én mindig ott leszek. Amikor a búcsúmeccsen Szvétek Balázsnak átadtam azt a csapatkapitányi karszalagot, amely évekig az enyém volt, akkor sem búcsúztam, inkább sok sikert kívántam nekik. Azt kívánom, hogy nyerjék meg a bajnokságot és tegyenek meg mindent a közönségükért, mert a KKC közönsége páratlan. Nekik is köszönettel tartozom. Mellettük szeretném megköszönni azt a sok jót és azt a sok boldog percet, amit egykori és jelenlegi játékostársaimmal éltünk át, amit Hartman Janitól és a mestertől, Kolics Jánostól kaptam. Nem tudom, hogy bármikor viszonozni tudom-e mind-azt, amit a szüleimtől, vagy épp a bátyámtól kaptam, de nekik is hálával tartozom. Ők is áldozatot hoztak azért, hogy kézilabdázhassam. Köszönet érte!

Mi pedig neked köszönjük a gólokat, a győzelem perceit, melyeket segítségeddel ért el a KKC!

Ráadásként álljon itt pár sor Kolics Jánostól, Pedro mesterétől. Ezen szavak a visszavonuló játékosunknak is meglepetésként szolgálnak, hiszen a Péterrel készített interjúnk után rögzítettük az edzővel:

„Szeretnék köszönetet mondani Petinek, aki a kalocsai kézilabda történetének leghosszabb pályafutásával rendelkezik. Ő az a játékos, aki versenyszerű sportpályafutását az én kezem alatt kezdte és most az én irányításom alatt fejezi be. Ez nagyon megtisztelő a számomra. Peti egészséges korszakában az egyik leggyorsabb, legszorgalmasabb játékosom volt, aki nem hiányzott az edzésekről, aki a mérkőzéseken a húzóemberek egyike volt, és akit még sokáig nem fogunk tudni pótolni. Talán a kalocsai szurkolók is emlékeznek, ’93-ban, amikor Peti kezdő volt, de jó játékával óriási bizalmat harcolt ki magának. Volt, hogy egy meccsen akár hatszor, vagy annál is többször tettem fel neki a labdát légi dobásra (szerk.-Juhász Péter ugyanezt emelte ki), és ő akár mindahányból eredményes tudott lenni. Ő volt az a játékos, aki tisztában volt azzal, hogy hiába kiabáltam, hiába voltam hangos, feltétlen szeretetemet és bizalmamat élvezte. Nagyon szerettem! Peti, köszönöm az eddigi munkádat, köszönöm, hogy együtt játszhattunk, hogy taníthattalak! Sok sikert kívánok! Kolics János”



Kalocsai hírek

Állandó helyet keresnek az egyesületnek

Koronavírus kapitány hadaival szemben a honvédségi munkában edzett, egykori katonák sem tehetnek...

Megjelent a koronavírus a kalocsai szociális otthonban

Tisztelt Kalocsaiak! Tájékoztatom Önöket, hogy a 2020. szeptember 9-én kihirdetett látogatási...

Tóth Emese: A Legyen a zene mindenkié program sikere minden képzeletünket felülmúlta

Az előző éveket tekintve viszonylag kevés kulturális és zenei program kötődik a pandémiával sújtott...

Hét közben nem változnak a rendelési idők

A fogorvosok ötéves szerződés alapján végzik a fogorvosi ellátást városunkban, mely szerződések a...

Megszokott rendben folyik az oktatás

 A Tankerület vezetője által hivatalosan is megerősítve immár bizonyosan nem szóbeszéd, hogy a...

A végstádiumban lévő betegek látogathatók a kórházban

Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos valamennyi fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmény részére...

Megújul az 52-es és 54es főút két fontos szakasza – Az útfelújítás 2021. második felében kezdődi

Miután a Magyar Közlönyben is megjelent, Font Sándor országgyűlési képviselő Solt határában, a...

Dr. Filvig Géza: Köszönöm, további fegyelmezett hozzáállást, türelmet, kitartást kérek, amíg a helyzet megköveteli!

Este nyolc után országszerte kihalt utcák fogadják a néhány – megfelelő igazolások...

Kiváló lehetőség a Mérnök leszek a Paks II.-nél program

Részmunkaidős foglalkoztatást, a diplomamunkához, tanulmányok sikeres befejezéséhez szakmai...

Kijárási és gyülekezési korlátozás lépett érvénybe

A koronavírus-járvány miatt a kormány döntésének megfelelően november 4-én, szerdán életbe lépett a...

Platinadiplomás fotóművész Bedi Gyula, Uszód polgármestere

A fotográfia területén kiemelkedő személyek érdemeinek elismerésére a Magyar Fotóművészeti...

Font Sándor: 64 éve, november 4-én rohanták le Magyarországot az orosz tankok

Font Sándor országgyűlési képviselő az október 23-án tartott városi megemlékezésen nagy ívű...

Filvig Géza: Egyetlen forintot nem bukott a város a Kertvárosi csapadékvíz-projekten

Király Róbert ellenzéki képviselő és a Békés Kalocsáért Egyesülethez köthető helyi portál szerint a...

Indul a Kalocsai Néplap Mikulás napi nyereményjátéka! „Van zsákodban minden jó…”

Kedves Kalocsai Néplap Olvasó! Kedves Gyerekek! Már csak néhány hét van hátra, hogy a várva...

LED TV, tolószék adomány a Szent Kereszt Kórház Krónikus Osztály betegei részére

A foktői székhelyű Pirates Family Motoros Club képviseletében Holler Attila, Nagy István, Szigeti...

Nagy értékű orvosi műszerek érkeztek a Szent Kereszt Kórházba

  Az ÁEEK beszerzésében a napokban orvosi műszerek tucatjai érkeztek a Bács-Kiskun Megyei...

Megnyílt Kalocsa legkorszerűbb ipari, építőipari szakáruháza a Bátyai úton

Teljes körű rekonstrukciót követően, városképi szempontból is kiemelkedőt alkotva adta át Bátyai úti...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás