Múlt csütörtökön és pénteken sokak látogattak ki elbúcsúzni a kalocsai Érsekkert egyik legöregebb fájától. A – kimondani is libabőrt idéző – kétszáz éves tölgy állapotából fakadóan ítéltetett kivágásra. Látták ezt már régóta a park állapotáért és biztonságáért felelősek, az idei nyári rendezvényszezon kezdete előtt viszont muszáj volt lépni is, így ma már hűlt helye emlékeztet arra, egykoron micsoda tekintélyt parancsoló növény tört a sétány jobbján az ég felé.

– Másfél-két éve látszik az, hogy az Érsekkert és a városunk egyik legszebb fája, a főbejárattól bevezető sétány jobbján található kétszáz éves tölgy elérte életének végét. A tavalyi évben már csak az ágvégeken lévő zöld levelek jelezték, hogy valami kis élet még van benne, a törzsén lévő lyukrengetegben viszont ezerszám nyüzsögtek a hangyák. Minden bizonnyal az sem tett jót a fának, hogy a Kalocsa Szíve Program kivitelezésekor a sétányépítés során komoly sérüléseket szenvedett a gyökérszerkezete – kezdi a kivágás hátterének ismertetését a Parkgondozó Kft. ügyvezetője, Loibl László, hozzátéve, hogy a feladat ellátására alvállalkozót kellett bevonniuk. A Parkgondozó ugyanis sem egy ilyen méretű feladat ellátására szakszerűen rendelkezésre álló humán állománnyal, sem pedig a szükséges gépekkel nem rendelkezik.

– Bár néhány éve volt már szakvizsgálat az Érsekkert faállományának felmérésére, az önkormányzat határozott utasítására másfél hónappal ezelőtt ismét megvizsgáltattuk a tölgyet. Ez az eljárás azzal az eredménnyel zárult, ami igazolta, hogy belülről a fatörzs üres, üreges.

Magyarán a teherviselő keresztmetszet olyannyira lecsökkent, hogy teherbírás és kidőlés szempontjából egyaránt fokozottan veszélyessé vált a fa. Az ágvégi néhány levelet már csak az ágakban felhalmozódott nedvesség éltette – folytatja Loibl, hozzátéve, hogy bár a fa talajközeli csonkját nézve jogos lehet a bírálat, hogy nem tűnik üregesnek a növény, a törzs felső szakasza felől nyílt meg. Folyt bele a víz, belülről korhasztotta, és a törzs nyitottsága, a belső repedések viszont már a talajszint-közeli szakasznál is fellelhetőek.

Loibl a kivágást követően kiemelte, hogy a tölgy ágszerkezete is katasztrofális állapotban volt. Annál is inkább, hiszen a törzsön korzózó hangyatömeg bolya a fa egyik felsőbb, vastag ágánál helyezkedett el.

– Érsek úrral is egyeztettünk a kivágásról, aki megértve a problémát, maga is hozzájárult, hogy ez megtörténjen – folytatja a cégvezető. – Ugyanakkor szóba került, hogy nem szeretnénk, ha nyomtalanul eltűnne a parkból ennek a fának az emléke, így Farkas Tibor szobrász vizsgálja, milyen emlékművet lehetne kialakítani a tölgy megmaradt részeiből – így Loibl. Mint emlékezetes, a hasonló sorsra jutott ordasi Rákóczi-fából szintén Farkas Tibor faragott „mementókat”, amelyek azóta a falu turistalátványosságainak sorába emelkedtek. Végszóként Loibl László fényt is villantott a – bármilyen racionális indokkal is védjük, valljuk be – szomorú történetbe.

– Mivel sajnos számítottunk rá, hogy ez meg fog történni, két évvel ezelőtt a Parkgondozó Kft. ültetett egy tölgycsemetét nem messze a most kivágottól. Kétszáz év múlva remélhetőleg hasonló képet fest majd, mint elődje volt!