November 23-án adta át „Kiváló ügyvédi munkáért” díjat a Magyar Ügyvédi Kamara alapítószervezet az ügyvédnap alkalmából, amelyet az idén dr. Igaz Ferenc kalocsai ügyvéd vehetett át. Az eseménynek a Kúria díszterme adott otthont, ahol kamarai vezetők, volt- és jelenlegi igazságügyminiszterek, legfőbb ügyészek, és Kúria elnökök foglaltak helyet az ünneplők soraiban, majd állófogadásra hívták a megjelenteket az Országos Bírósági Hivatal aulájába, amelyet a Hotel Corinthia épületében zárt ügyvédestély követett. Pályáról, életútról és motivációról kérdeztük az elismertet.

- Hogyan kezdődött az ügyvédi pályája?

- Kalocsán voltam ügyvédjelölt 1976-tól 1978-ig, majd az ügyvédi szakvizsgát követően ügyvédi munkaközösségben dolgoztam. 1991. október 1-jétől, amikortól erre törvényi lehetőség nyílt, megalapítottam a nevemet viselő ügyvédi irodát, elsőként a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamarában.

- Hogyhogy ilyen gyorsan lépett és élt a kínálkozó lehetőséggel?

- Én alig vártam, hogy saját irodám legyen és kiléphessek a munkaközösségből, habár a szocializmus idején erről álmodni is alig mertem, bár harmadikos gimnazista korom óta tudtam, hogy ügyvédi pályára készülök. Igaz, akkor még hezitáltam a színészi és az ügyvédi hivatás között, de végül az utóbbi mellett döntöttem. Maga, a munkaközösségi forma nem tartott vissza, hiszen 1945. utántól ez egy oktrojált forma volt, azelőtt voltak ügyvédi irodák Magyarországon. Később azt is meghatározták, hogy egy városban hány ügyvéd lehet. Kalocsán ez a szám 7 fő volt, Bács-Kiskun megyében pedig 82. Engem is akkor tudtak csak jelöltnek felvenni, amikor K. Nagy Zoltán nyugdíjba vonult. Ma már azt mondhatjuk, hogy az ügyvédi pálya szabad pálya, de ez nem volt mindig így!

A cikk folytatása a Kalocsai Néplap 2019.12.06 -án megjelenő 49. számában a 7. oldalon olvasható.