Ez év nyarán már bemutattuk önnek, kedves olvasó, a Magyar ILCO Szövetség kalocsai klubját és annak helyi lelkét és motorját, Kunosné Kothencz Annát. Karácsony előtt a Szent Kereszt Kórház ebédlőjében találkoztam a klubtagokkal és segítőikkel a szervezet szokásos év végi közös ünnepén.

Az ILCO azoknak az érdekvédelmi szervezete, akik különböző bélbetegségek miatt bélkivezetéssel élnek. Ez az állapot testileg-lelkileg nagyon megviseli az embereket. Segítségre van szükségük ahhoz, hogy ezt feldolgozzák, hogy elsajátítsák a szükséges eszközök kezelését, megismerjék lehetőségeiket és korlátaikat – és nagyon kell egy közösség, ahol nyíltan beszélhetnek gondjaikról, és kölcsönösen tanácsokkal látják el egymást.

A találkozón a Kalocsán és vonzáskörzetében élők vettek részt. Igazi piknik-hangulat volt, rengeteg süteményt hoztak a tagok, ajándéktárgyakat a tombolahúzáshoz, és tonnaszám „fogyott” az ölelés, ami kijárt minden érkezőnek.

Kunosné Anna állandó segítői a találkozó megrendezésében az Eperföldi Általános Iskola és az Újvárosi Óvoda pedagógusai: Szvétek Klára, illetve Rauschné Zách Magdolna és Vén Attiláné, akik most is kedves karácsonyi műsorral lepték meg a tagokat. Az ízletes ebéd mellé zene és tánc is járt: Szombati Ferenc és Markó Gábor, no meg az énekes: Pápai Éva remek hangulatot teremtett.

A kalocsai ILCO Klub vendégül látta az országos szervezet elnökét, dr. Nagy András sebész főorvost, a kalocsai kórház két orvosát: dr. Shaw-far Adelt és dr. Mokarrami Mohammad Alit és a klub gazdasági ügyeinek intézőjét, Garamvölgyi Istvánt. Az ünnepségre a bajai és a dombóvári szervezettől is érkeztek vendégek.

Dr. Nagy András főorvos nemcsak mint az országos szövetség elnöke, de mint sebész is mélyrehatóan ismeri az alapbetegségeket, a műtét, a kezelés és a bélkihelyezés utáni állapot összes nehézségét. Mindent megtesz azért, hogy a betegek képviselete mellett ráirányítsa a figyelmet a megelőzésre. Szívesen megosztotta tapasztalatait lapunkkal:

– Több mint tizenötezer beteg él sztómával Magyarországon. Kisgyermektől időskorúakig minden korosztály megtalálható közöttük, de többségükben középkorúak, vagy annál idősebbek. Harmincnyolc klubunk van, ezeknek 3-4000 tagja, akikkel folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Rengeteg a tennivaló az ügyeik képviseletével. Visszatérő probléma, hogy a társadalombiztosítás fel akarja emelni a sztómások által használt eszközök térítési díját. A sztómazsákokat az orvos írja fel, általában háromhavonta, és csak meghatározott mennyiséget. Egy ideig ingyen kapták, aztán úgy döntöttek „odafönt”, hogy az ár 2 százalékát, ami negyedévente 2-3000 forint, meg kell fizetniük. Majd kezdeményezték, hogy legyen ez az arány 10, azután 5 százalék, és nem kis harcba került, hogy erről lebeszéljük az illetékeseket. Elég sokszor kellett komoly csatát vívnom azért, hogy ne hozzák lehetetlen helyzetbe ezeket a betegeket. Hiszen a sztómazsákok mellett speciális ápolószerekre van szükségük, a fürdőszobát is alkalmassá kell tenni arra, hogy elláthassák magukat. Rendszeres ellenőrzésük, felülvizsgálatuk is szükséges, hiszen az alapbetegségük többnyire rosszindulatú, ami bármikor kiújulhat, és ez állandó szorongásban tartja a beteget.

– Milyen életet élhetnek az érintett betegek a műtét után?

– Széles skálán mozognak a lehetőségek. Akiknek az állapotuk megengedi, akár dolgozhatnak is, és a környezetükben élők talán nem is ismerik a helyzetüket. Akik otthon vannak, azokra fokozottan kell vigyázni, mert a tétlenség, az egyedüllét sokat árthat a betegséggel való küzdelemben. Nehéz a hozzátartozók helyzete is, nekik is fel kell dolgozni a szerettük súlyos betegségét, és segítséget kell nyújtaniuk a mindennapi életben. Van olyan, aki sajnos egy szobában sem hajlandó maradni a sztómazsákot viselő hozzátartozójával, és küzdünk egy olyan házastárssal, aki nem segít a párjának, annak ellenére, hogy az a fél karját is elveszítette, és képtelen magát ellátni. Nagyon sok az előítélet, a tévhit a fejekben, ezekkel a legnehezebb megküzdeni. Ezért is fontosak ezek a klubok, mert itt megoszthatják egymással a gondjaikat.

– Miért vállalta fel a sztómás betegek képviseletét?

– Édesanyám sztómás volt. Én Szegeden, majd Kiskunhalason voltam sebész, és több mint háromezer bélműtétet, kihelyezést végeztem. Szívügyem, hogy elérjem, váljanak rendszeressé a szűrővizsgálatok, mert az időben felfedezett betegség jól kezelhető. Szörnyű, hogy Magyarországon milyen állapotban és milyen későn kerülnek orvoshoz a daganatos betegek! Már egy székletvizsgálattal felderíthető volna, kinél szükséges a további vizsgálat, de a betegek jó része annyira fél a végbéltükrözéstől, hogy el sem megy rá! Van olyan család, ahol három férfi él sztómával. Szó szerint könyörögtem a gyerekeiknek, hogy negyven év felett jelentkezzenek szűrésre, mert ott valami örökletes probléma lehet. Egyikük sem jött el, és két év múlva kettő már a műtőasztalon feküdt! Szomorú az is, hogy amikor volna lehetőség ezeknek a vizsgálatoknak az altatásban történő elvégzésére, ez azon bukik el, hogy nincs elég aneszteziológus, de gyakran vizsgáló orvos sem. Mérhetetlenül sokba kerül az országnak ez a helyzet: a műtét, a kezelés, a munkából kiesés, még sincs áttörés a szűrővizsgálatok elterjesztésében! Szóval, lássa be, bőven van itt tennivaló!

Ünneprontó gondolatok? Nem, csak a helyzetet tükröző gondolatok. Dr. Nagy András több évtizedes tevékenysége, óriási tapasztalatai kincset érnek akkor, amikor a súlyos betegek érdekét kell képviselni. Gyógyító munkáját, társadalmi szerepvállalását 2014. március 15-én a Magyar Ezüst Érdemkereszt adományozásával ismerte el a köztársasági elnök.