A XXVI. Kék Madár Fesztivál – mint mindig – egy kiállítással kezdődött. A Somogyi Ferenc (szobrász) és Balassa Júlia (textilművész) anyagából berendezett gyönyörű tárlat nem ért véget a fesztivállal, a Városi Galériában július elsejéig megtekinthető!

A Városi Galéria most olyan, mint egy mesevilág. Szobrok, amelyek festménynek látszanak – légiesek, színesek, mókásak és elragadóak. Textilképek, amelyek szinte három dimenzióban ragyognak a falon – a különleges, több rétegben felvitt festékek miatt, mondta Balassa Júlia –, és egy valóságon túli, tiszta, őszinte világlátást tükröznek.

A két művész többedik közös tárlata ez már, így érthető, hogy az alkotások egymást kiegészítve, egymásnak felelgetve üzennek egy olyan világról, ahol a nevetés, a szépség, a mély tartalom és a könnyed játékosság egyaránt fontos.

„Mindent szeretek, amiben a pillanatnyi érzéseimet, vágyaimat és gondolataimat tudom kifejezni a világról” – vallja Somogyi Ferenc. – Már kora ifjúságomban rabul ejtett a reneszánsz világa. Csodáltam a nagy művészeket, Giotto, Caravaggio, Leonardo, és azok rajzait, festményeit tanulmányoztam. Sok ötletet kaptam ez által, inspirációt is egyben ahhoz, hogy én is megpróbáljak rajzolni az ő mintájuk alapján. Odahaza mindig volt a rajzoláshoz, festéshez eszköz, így bizony nagyon sokat használtam is őket.”

„A világ mélyebb összefüggéseit kereső és megérteni akaró ember vagyok. Filozofikus alkatom miatt az örök érvényű és transzcendentális témák iránt vonzódom, melyek a korszakunkra jellemző, aktuális problémákba ágyazva fölragyognak. Ez a látszólagos kettősség átszövi minden művemet – magyarázza alkotásai különleges világát Balassa Júlia. – Célom, hogy a képi, sűrített formanyelv segítségével és a színek hangszerelésével lényünk magasabb intelligenciáját szólítsam meg, és a katarzis által nemesebbé tegyem. Az alkotás számomra életforma, és a lélek fölemelkedését szolgálja.”

A két művész önvallomásait a tárlatmegnyitón Bayer Ilona, a fesztivál háziasszonya tolmácsolta.

Somogyi Ferenc szárnyaló nőalakjai, az egyik szobron megbúvó kék madárka, vagy a meghökkentő, „Agyamra mész” című alkotás mélységes élet- és emberszeretetről, humorról vallanak, míg Balassa Júlia virágmotívumokból, perzselő színekből álló, végtelenül harmonikus képei pihenést, elgondolkodást, gyönyörködést adnak. A kettő együtt örömet, élményt jelent, vagyis pontosan azt, amire szükségünk van egy szédült, indulatos világban.

Ne feledjék: július elsejéig kereshetik fel ezt a szépséges lelki oázist a Városi Galériában. Ám, ha szeretnék hozzáértő társaságában megtekinteni, a Múzeumok Éjszakáján (június 23.) csatlakozhatnak Lakatos Ervin tárlatvezetéséhez este fél 9-től.