Kalocsa Város Ifjúságának Neveléséért – Dreisziger Ferenc Díj Keleti Saroltának

„Ha az ember szilárd alapokat kap, arra könnyű építeni”

2015.09.17 13:15    |    Gábor Erika  

Hosszú ideje a Szent István Gimnázium igazgatóhelyettese, tanár, szervező, kórusvezető – mennyi minden belefér egy pedagógus pályába! Keleti Sarolta a városi önkormányzattól augusztus 20-án vette át a Kalocsa Város Ifjúságának Neveléséért adományozott, Dreisziger Ferencről elnevezett díjat.

– Bizonyára más is feltette a kérdést, de megkerülhetetlen: milyen érzés volt városi kitüntetést kapni?

Keleti Sarolta a tőle megszokott fegyelmezettséggel és összeszedettséggel válaszolt:

– Természetesen az első érzés az, hogy miért pont én? Hiszen az ember magától értetődően teszi a dolgát, tanít, felkészül az óráira, dolgozatot javít, szervez, ha azt kell – nem éreztem azt, hogy különleges dolgot tettem volna. Ugyanakkor mégiscsak jólesik, hogy negyven, egy munkahelyen eltöltött év után értékelik mindezeket. Meglepetés, öröm és megilletődés volt az első érzés. Arra nem is gondoltam, hogy a városban majd ilyen sokat méltányolják, gratulálnak, együtt örülnek velem, ez nagyon jól esett, és ezúton is köszönöm! Számomra ez a kitüntetés önbizalmat ad, megerősítést, hogy semmit nem szabad feladni.

Kalocsai Néplap

– A tanítás mellett vezetőhelyettesként is jelen van a Szent István Gimnáziumban, és aki valaha dolgozott tantestületben, az tudja, hogy egy helyettesre a munka tetemes és hálátlanabb része hárul.

– Abszolút egyetértek, a helyettes munkája jóval kevésbé látványos. Tizenöt éve vagyok igazgatóhelyettes Perity Lajos igazgató úr felkérésére és a tantestület egyetértésével. Fogalmam sem volt annak idején, hogy mit vállalok, voltaképpen ez egy iskola életében a háttérmunka: szervezés, tantárgyfelosztás, terembeosztás, a gyerekeknek a szabadidő eltöltése, kulturális rendezvények, kapcsolattartás más intézményekkel. Ha ezt az ember jól végzi, nem veszik észre, az feltűnik, ha hibát vét: annak súlya van, következményei, és ezt igyekszem elkerülni.

– Van-e arra mód, hogy az ember a saját egyéniségét belevigye ebbe a munkába, vagy nagyon szűk a mozgástere?

– Voltaképpen ez is vezetési feladat. A legfontosabb, hogy megtaláljam az emberekkel a hangot, mindenkivel úgy tárgyaljak, ahogy az a legcélravezetőbb, és figyelembe vegyem az illető érzékenységét, gondolkodásmódját, habitusát. Ebben, úgy gondolom, a vezető a teljes személyiségével benne van. Én nem tudok úgy kérni, ahogyan a Bartek igazgató úr, aki, ha összeráncolta a szemöldökét, akkor mindenki úgy érezte, azonnal meg kell tenni, amit mond, különben dörgés-villámlás következik… Én nem szeretem a konfliktushelyzeteket, ha ilyen adódik, igyekszem mihamarabb feloldani.

– Az jutott eszembe erről, hogy aki ennyi időn át énekkart vezetett, átviszi-e az összhangteremtés módszereit a munkája más részébe is?

– Az egész tanári pálya lényege, hogy folyton szerepelsz. Mindig ott vagy harminc gyerek előtt, vagy kiállsz a tantestület elé – megítélnek. Ezt jól kell kezelni és ezt meg kell tanulni. Biztosan benne van a munkámban az ének szakos mivoltom, a kórusvezetés, de inkább abban az értelemben, hogy a zene összpontosításra nevel. A kórusvezető a szólamokat figyeli, nem önmagát, és a vezetés is arról szól, hogy össze kell fogni a csapatot.

– Ezt sehol sem tanítják, mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, ugye?

– Igen, ez így van. Ugyanakkor óriási szerencsém volt, mert édesanyám és édesapám is tanár volt, én ebben a légkörben nőttem fel. Tőlük láttam, hogy a pontosságnak milyen hatalmas szerepe van a munkájukban. A tanár nem teheti meg, hogy későn megy be az órára, nem lehet elnapolni a munkát, mert a tanóra ideje adott. Az időbeosztásra figyelve, önös érdekeinket háttérbe szorítva kell dolgozni – nekem ez volt a természetes. A zene is önfegyelemre, mások figyelésére tanít meg, és ezek a vonások beépülnek az ember személyiségébe, ha ezt a pályát választja.

– Lehet kiemelni eseményt, élményt ebből a negyven évből, ami nagyon maradandó lett az emlékezetében?

– Összességében arra vagyok a legbüszkébb, amikor a volt tanítványok megkeresnek, és felnőttként, családanyaként, családapaként megköszönnek valamit. Lehet, hogy csak egy jó szót, egy élvezetes irodalom órát, vagy hogy megismerték a impresszionista zenét és boldogan hallgatják! Sok barátom, kollégám van a volt tanítványaim közül, és ennél nagyobb öröm egy tanárnak nem kell.

– Ebben a gimnáziumban volt középiskolás?

– Igen, így a negyven év munkaviszonyhoz még hozzájön négy év, ami szintén ideköt. Elmondhatatlan érzés volt visszatérni diplomásként ide, és belépni abba a tanári szobába, ahol a volt tanáraim ültek. Vajon mit szólnak? Emlékszik-e a matektanár, hogy a tárgyából nem álltam túl jól? De csodálatosan fogadtak! Mindenki segített, támogatott, átadták a módszereiket, mehettem hozzájuk hospitálni, nagyon jó volt közéjük tartozni.

– Hol szerzett tanári képesítést?

– Szegeden – két helyre jelentkeztem érettségi után. Az egyik a zeneművészeti főiskola hárfa tanszaka volt; és a tanárképző főiskola magyar-ének szakára. Ezt a kettőt végeztem párhuzamosan egy darabig, amíg a két hangszer, a hárfa és a zongora összeférhetetlenné vált és döntenem kellett. A hárfát hagytam abba, és a diploma megszerzése után az egyetemen (akkor József Attila Tudományegyetem) elvégeztem a magyar szakot.

– Ó, hárfa! A szememben az orgona után a legcsodálatosabb hangszer! Teljesen kiesett az életéből, vagy üldögél a sarokban egy belőle?

– Hárfa nagyon kevés van az országban – zenekarokban is egy kell belőle, ezért is nehéz elhelyezkedni ezzel a hangszerrel. Az elkészítése rendkívül bonyolult. Hárfát nem lehet tömegesen gyártani, évekig tart, amíg egy elkészül, és az áruk egy Ferrari árával vetekszik, úgyhogy sajnos nincs a sarokban otthon belőle!

– Negyvenévnyi pedagógus pályát nem lehet egy beszélgetésben összefoglalni, bár sok minden kiderült abból, hogy mit tart belőle fontosnak. A kitüntetéstől indultunk…

– Nagyon szeretném elmondani, hogy – amellett, hogy a szüleim voltak a legfőbb példaképeim – rengeteget köszönhetek az egykori Ének-Zenei Általános Iskolának! Ott megtanították nemcsak a zene szeretetét, de azt is, hogyan kell hozzáállni a tanuláshoz, a munkához, az énekhez, mindenhez, ami fontos az ember életében. Ha az ember ilyen szilárd alapokat kap, arra könnyű építeni. És én a mai napig arra építkezem, amit tőlük, általuk kaptam.

Németh László ezt mondta a tanításról: "Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csiszoljam kristályba!” A gratuláció mellett ennek az élmények a megélését kívánom még nagyon sokáig Keleti Saroltának.


Kalocsai hírek

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Paks II. a hosszú távú ellátásbiztonság záloga

Atomenergia nélkül nincs ellátásbiztonság Európában, Paks II. pedig hazánk hosszú távú...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás