Mindig a két kezével

Gondolatok egy fazekasmesterről

2018.04.17 19:52    |    Gábor Erika  

Földművesek, iparosok között kezdett formálódni egy Karcag melletti tanyán Kalocsa fazekasmestere, aki a Teremtő korongján forogva kapott tehetséget az életéhez, igényt a szépségre, vágyat az örökös útkeresésre és újrakezdésre. Kovács László – március 15-e óta Kalocsa díszpolgára – a városi könyvtár előadótermében Csikós Marianna intézményvezetővel beszélgetve töprengett a sors kaotikusnak tűnő, mégis egy irányba mutató útjain.

Kapa vagy korong?

Családjában mindenkinek volt feladata, munkája, felelőssége erejéhez és korához mérve, így kisgyermekként megtapasztalta, hogy ebben a szövetségben neki is dolga van. Bár természetesen elvégezte a rárótt feladatokat, de évei számával gyarapodott benne a felismerés: nem vágyik a paraszti munkára, őt nem elégíti ki a földdel, állatokkal való munkálkodás, más érdekli. S mivel dolgozni mindenkinek kellett, így vezetett az útja a közeli fazekasmester műhelyébe.

kovacslaci1_450
 

Agyag vagy zene?

Általános iskolai énektanára nagyon megszerettette vele a zenét. Hangszert is választott, kürtön kezdett játszani, és egyre valószínűbbnek látszott a zenei pálya. A család tovább kombinálta: anyagi helyzetük alapján az ingyenes zenei tiszthelyettes-képző középiskola látszott megvalósíthatónak, így oda iratkozott be. El is végezte az első osztályt, megkezdte a másodikat, de rájött, nem neki való világ a katonaság. Hazament, és máris újra a fazekasműhelyben találta magát, a máig hatalmas tisztelettel emlegetett Kántor Sándor keze alatt.

Karcag vagy Kalocsa?

A fazekas munkának sosincs vége, mondta. Megformálja az agyagot, mintázza, száradnia kell, azután festeni, égetni, valami mindig holnapra marad. Mire elkészül, úgy a szívéhez nő, hogy gyakran el sem tudja képzelni, hogy eladja. A munka, az alkotás öröme, a gondosság, pontosság igénye beépült a személyiségébe. Mert ilyenek voltak a családtagjai, ilyenek a mesterei: Kántor Sándor mellett idősebb és ifjabb F. Szabó Mihály és Sz. Nagy István – mindegyikük a Népművészet Mestere. Velük dolgozni nem egyszerűen munkahely volt, hanem megtartó, erős közösség és szellemi műhely egyben. Ám 12 év segédi lét után erősen vágyott arra, hogy a maga lábára álljon. Erre Karcagon nem volt lehetősége. Ekkor Kalocsára hívta az akkori tanácselnök, Geri István, műhelyet, munkát, alkotói szabadságot ígérve. Kovács László felpakolta egész addig életét, és városunkba költözött. 1983-at írtunk ekkor.

Fussak, vagy maradjak?

Kalocsára érve gyorsan kiderült, hogy az ígéretek azért nem teljesen fedték a valóságot. Illetve, egyáltalán nem. Műhely nem volt, munka címszó alatt ötezer, a turistáknak szánt apró csupor megmintázása merült fel. Kovács László elképedten állt: ezért hagyta ott Karcagot? Azután, mivel visszafordulni nem szokása, a sarkára állt, és elkezdte valóságra váltani az ígéretek aprópénzét. Többszöri utánjárásra lett műhelye és egy fontos felismerése: csak magára számíthat. Felfedezte a kalocsai fazekasság, kézművesség hagyományait, kapcsolatokat épített, barátokat szerzett, megtelepítette fiatal családját, maradt, és önállóan kezdett dolgozni.

kovacslaci2_450
 

Tömegcikk, vagy egyedi tárgyak?

Ebből a munkából nehéz megélni – szögezte le a mester. Meg kell találni az összhangot a hagyományok megőrzése és a kor igényeinek kielégítése között. Útján tanítványokat is fogad, már húsz éve. Az alapok megtanulása nem kerülhető meg – mondta határozottan, hozzátéve, hogy egész pályája alatt azt látta, csak az marad a felszínen, aki a fazekasmesterség több száz éve lerakott alapjainak elsajátítása után ki tudja alakítani saját stílusát, sosem másolva, hanem a folyamatba beépítve saját egyéniségét. Maga köré gyűjtötte a mesterség legjavát: 1987 óta szervez fazekas találkozókat, 1992 óta alkotótáborokat. A szerény műhelyből Fazekas Alkotóház lett, szellemi műhely, kiállítások, beszélgetések, előadások rangos helye. Ahol nincs tömegcikk, csak egyedi alkotások, amelyek az ő és társa, Madár Helga művei. És szeretetből kapott tárgyak, hiszen nemcsak kerámiák, de régi bútorok, használati tárgyak is sorakoznak a falakon, polcokon: barátok, ismerősök adták, akik vissza-vissza-járnak örülni a fantasztikus belső térnek, a gyönyörű udvarnak, a tárlatoknak helyt adó tornácnak – és egymásnak.

Tervek, álmok?

Dédelgetett terve egy olyan kézműves közösségi ház létrehozása, ahová beköltözhetnek a még alkotóképes, de magukra maradt, és a kor rohanó tempójának már eleget tenni nem tudó, idős kézművesek. Kis apartmanok, parányi műhelyek, közösség, biztonság, gondoskodás. Keresi azt a települést, amely fontosnak tartaná ezt az alkotóházat, segítene felépíteni, és cserében kapna egy vonzó turistaprogramot is. Mert a kézművesek nem támaszkodhatnak a nyugdíjrendszerre, lévén kis keresetű, önállóan dolgozó emberek, akik örültek, ha megéltek, de félretenni idős korukra már nem tudtak. Ezt még nagyon szeretné megvalósítani Kovács László fazekasmester, a Népművészet Mestere, számos szakmai elismerés birtokosa. Kalocsa díszpolgára.

Adjon Isten neki hozzá erőt, segítőtársakat, megtartó közösséget, egészséget.

(A beszélgetés során Váczi Attila adott elő két verset Kovács László költeményei közül.)



Kalocsai hírek

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Paks II. a hosszú távú ellátásbiztonság záloga

Atomenergia nélkül nincs ellátásbiztonság Európában, Paks II. pedig hazánk hosszú távú...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás