Ha beteg a lélek…

2016.08.19 10:31    |    Gábor Erika  

Kovácsné Kasza Márta: „…komoly kapaszkodó volt mindvégig számomra a hit…”

Ha valaki negyven éven át az emberi lélek legmélyén feltámadó indulatokat, betegségeket próbálja a maga lelkéből, tudásából, a szenvedők iránt érzett együttérzésből, szeretetből gyógyítani, érthető módon eljut arra a pontra, amikor azt mondja: le kell zárnom a gyógyító munkát, hogy ettől fogva azok legyenek életem középpontjában, akik mindvégig mellettem álltak a pályám során: a családom.

Így döntött Kovácsné Kasza Márta pszichológus, amikor nyugállományba helyezését kérte. Négy évtized munkáját összefoglalni nem könnyű. A kérés, hogy ossza meg velünk ennek a szép, de rettentően nehéz pályának a tanulságait, emlékeit, számvetésre késztette – ennek eredményét olvashatják az alábbiakban:

– A pszichológiával először az általános iskola 6-7. osztályában találkoztam, amikor a szolfézs tanárom egy fa tesztet mutatott nekünk, és elmondta, mennyi mindenre lehet egy fa rajzából következtetni – Kovácsné Kasza Márta a gyermekkortól keltezi a pálya iránti elköteleződését. – Ekkor persze még fogalmam sem volt arról, hogy ez egy pszichológiai teszt, de az élményre ma is emlékszem. A családban pszichiáter és pszichológus is van, és a nagycsalád szinte minden tagjában megvan a szociális érzékenység, a rászorulók, az elesettek megsegítésére irányuló törekvés. Szüleim olyan szeretettel neveltek, hogy ebből az érzelmi gazdagságból juttatni kellett másoknak is. Az ő példamutató életük a mai napig meghatározó számomra. Érdeklődésemnek az utolsó lökést gimnáziumi osztályfőnököm adta.

– Olyan régóta ismerjük a munkája alapján, de nem tudjuk, honnan érkezett hozzánk.

– Simontornyán születtem, az ottani általános iskola elvégzése után a dombóvári Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségiztem 1966-ban. Abban az évben nem indult sehol pszichológia szak, így a Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolára jelentkeztem (későbbi Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, ma ELTE B.G. Gyp. Kar. – a szerző), itt szereztem az első diplomámat enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékosok oktatása és logopédia szakon. Egy budapesti iskolában tanítottam értelmi sérült gyermekeket hat évig, közben végeztem el a pszichológia szakot.

– Gondolom, a Kalocsára kerülés jelentős változást hozott az életébe!

– 1976 szeptemberében jöttem a városi kórház akkor induló pszichiátriai osztályára, amelyet Bányai Béla főorvos úr vezetett. Az ott dolgozókkal igazi gyógyító team-et alkottunk, itt tanultuk meg a szakma alapjait Baranyi Ferenc versének szellemében: „akit porig aláztak, porig kell azért lehajolni”.

– Lám, nem is tudtam, hogy a kórháznak ezen a máig legendás osztályán is dolgozott!

– Szívesen emlékezem vissza erre az időszakra, nagyon fontos, bizonyos szempontból úttörő munkát végeztünk ott. 1989-ben kerültem át a járóbeteg szakellátás területére, mert annyira megnőtt az igény akkoriban a gyermekek logopédiai- és mentálhigiénés ellátására, hogy ez a munka teljes embert kívánt. Nyugdíjba vonulásomig a szakrendelést vezettem, a munkaköröm kibővült a felnőttek pszichológiai ellátásával, ami újra választásra kényszerített: csaknem tíz évvel ezelőtt a gyermekek logopédiai gondozását abbahagyva, kizárólag pszichológusként dolgoztam tovább. A két terület ellátásához további szakvizsgák megszerzésére volt szükség, ezeket munka és család mellett oldottam meg.

– Oktatóként is találkozhattunk önnel a város iskoláiban.

– Igen, a város intézményeiben tartott felvilágosító előadások mellett a nővérképzésben is részt vettem a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskolában, hosszú ideig dolgoztam a fiúnevelő intézetben, valamint a kalocsai és állampusztai börtönben, és 1983 óta igazságügyi pszichológiai szakértőként is tevékenykedtem. A legmélyebb, legmegrázóbb emberi sorsokkal ezeken a helyeken találkoztam!

– Ki ápolja a pszichológus lelkét, hogy ennyi teherrel megbirkózzon?

– Magamnak alakítottam ki azt a módszert, ami egy-egy nehéz helyzet feldolgozásában segített: zenét hallgattam és főztem. A családom olykor megjegyezte egy-egy igen vékonyra kiklopfolt hússzelet láttán, hogy ugyancsak nehéz napom lehetett… Aki emberi sorsokkal, lelki betegségekkel foglalkozik, azt fenyegetheti a kiégés veszélye, ennek megelőzésére különböző továbbképzéseken vettem részt, a szakmában dolgozó barátaim is rengeteget segítettek. Így tartottam karban a saját lelkemet.

– Mindenkinek van a munkája során olyan keserű, vagy örömteli élménye, amit megőriz. Hallhatnánk ilyeneket?

– Sokat aggódtam amiatt, hogy nem tudom megfelelően ellátni a rengeteg, hozzám forduló beteget. Ragaszkodnom kellett ahhoz, hogy minden páciensre 45 percet szánjak, és sajnos nem mindig tudtam hetente visszahívni őket, ahogyan azt a szakma szabályai előírják. Arra viszont nagyon ügyeltem, hogy a nálam töltött időt maximálisan kihasználjam! Konkrét esetek? Mellbevágó élmény volt, amikor az első, kis pácienseim egyike fordult hozzám a gyermekével. Akkor éreztem először, hogy mennyire elszaladt az idő… A másik maradandó emlékem egy gyermekelhelyezési perhez kapcsolódik, ahol az egyik kisgyermek az apához, a másik az anyához került. Az apa teljesen elzárta mindentől és mindenkitől a kicsit, beleértve az anyát és a testvérét is. Nehéz volt a lelkében beteg férfit rávenni, hogy vegyen részt a bíróság által elrendelt vizsgálaton. A gyermek szó szerint vizsgálhatatlan állapotban volt, csak azt hajtogatta, hogy fél az anyjától. A vizsgálatot be kellett fejeznem, kiengedtem a váróterembe, ahol ott várta az édesanyja. A hatás döbbenetes volt. A kisfiú megdermedt, majd lassan közelített az anyjához, végül zokogva az ölébe kucorodott. Az én szemem is teleszaladt könnyel Legalább 25 éve történt, és még ma is beleborzongok.

– És hány gyermek szenvedhet így a szülők válása miatt! Nőként és anyaként sikerült objektívnak maradni az ilyen és hasonló esetekben?

– Megpróbáltam, de tényleg nem volt könnyű. Igyekeztem nem anyapárti, hanem igazságpárti lenni szakértői munkám során. A másik eset már vidámabb: egy szürke decemberi napon hozta el egy édesanya a kisfiát éjszakai bevizelés probléma miatt. Előbb az anyával beszéltem, majd a csupaszeplő kisgyermekkel kezdtem foglalkozni, és kértem, rajzolja le a családját. A keze járt, közben folyton mondta a magáét, egyszer csak letette a ceruzát, rám emelte maszatos kis arcát, és megkérdezte: te, nem tegeződhetünk? Biztosítottam, hogy részemről a szerencse, és úgy éreztem, a köd és szürkeség ellenére kisütött a nap…

– A páciensek elismerése mellett azért hivatalosan is méltatták a munkáját!

– Úgy érzem, hogy megbecsültek, nem lehet okom panaszra. A kollégáimmal mindig a legjobb viszonyban voltam, köszönet nekik a közös munkával töltött évekért! Hivatalos elismerést is kaptam: 1975-ben gyógypedagógusként miniszteri dicséretet, 2001-ben Kalocsa Városért Díjat, és most, nyugalomba vonulásomkor főigazgatói dicséretben részesültem.

– Mit érez legfontosabbnak a számvetés idején az életéről megosztani?

– Egész életem során komoly kapaszkodó volt mindvégig számomra a hit – az a biztos tudás, hogy nem vagyok egyedül! Munkám minden percét áthatotta az ige: aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab apostol, 4:17). Támaszom volt szüleim máig ható meleg szerető gondoskodása, a nővérem, aki szüleink halála óta sziklaszilárdan áll mellettem, a férjem, akivel közel negyven éve élünk együtt, aki megtanított arra, hogy nincs az a nehéz helyzet, amiből fel ne lehetne állni, és amit a javunkra ne lehetne fordítani. Mellettem állnak a fiaim, akik születésük óta csak örömet adtak, és a két kis unokám, Flóra és Kolos, akik mellett most már „főállású nagymamaként” szeretném a fejlődésük ezer csodáját megélni. Nagyon szeretem a munkámat, de úgy érzem, elfáradtam. Nem könnyű megválni egy ennyire szeretett pályától, de eljött ennek is az ideje. Szeretnék pihenni, olvasni, úgy zenét hallgatni, hogy közben nem főzök… Kicsit utazgatni, néha színházba menni. Nincsenek ennél nagyobb vágyaim.

– Isten adjon hozzá időt, és jó egészséget!


Kalocsai hírek

Végső nyughelyére kísérték Dr. Svébis Mihályt, a megyei kórház főigazgatóját

Dr. Svébis Mihályt, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház főigazgatóját a Kecskeméti Református...

Bács-Kiskun megye tűzoltói Kalocsán ünnepelték védőszentjük napját

A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatáság idén Kalocsán, május 3-án tartotta ünnepi...

Búzaszenteléssel Kalocsáról indult az idei Magyarok kenyere program

A Kalocsán a május 1-jén, szombaton rendezett számos esemény közül is kiemelkedik a Kalocsa –...

Szijjártó Péter a fajszi Pata József Kft-nél tett látogatást

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 6-án, pénteken a fajszi Pata József Gépipari...

Évelőkkel szépítik a város virágágyásait

Az egynyári virágok mellett a közelmúltban megjelentek és a kiültetésekben egyre nagyobb arányban...

Lezárult az izgalmakban bővelkedő országos Szelidi-tavi horgászverseny

Még a véghajrá előtti éjszaka, sőt, a szerda 12 órai zárás előtti utolsó pillanatok is jelentősen...

Fergeteges Leander Kills zárókoncert a kalocsai majálison

Már a május elsejei ünnep előestéjén is zenei csemege, igényes vendéglátó muzsika várta a...

A Dózsa ballagásán 114 diák búcsúzott a középiskolás évektől

Péntek délután elballagtak a Bajai SZC Dózsa György Technikum és Kollégium végzős diákjai. A...

Viczay Lajos fotó-és festőművész kiállítása a kalocsai Városi Galériában

Sokan eljöttek, hogy láthassák a fotósként is ismert Viczay Lajos festményeiből álló kiállítást,...

Már majdnem kész a Csajda-kerti játszótér

A játékok már a helyükön állnak, de még hiányoznak a biztonságos használathoz szükséges utolsó...

Font Sándor hetedszer vette át országgyűlési képviselői megbízólevelét

A 2022. évi országgyűlési képviselői választáson a Kalocsa székhelyű 03.számú választókerületben...

Szent György-napi szentmise a rendőrökért

Sárkányölő Szent György, a rendvédelmi szervek védőszentje napja alkalmából ünnepélyes szentmisét...

Sokan éltek a személyes találkozás lehetőségével

Naponta tízezer látogatója volt a Műegyetem tavaszi állásbörzéjének, ahol immár hagyományosan...

Szigeti Tamás agrármérnök segít, mire kell figyelni az egységes kérelem beadásánál

2022. április 6-án, szerdán nyílik az egységes kérelem kitöltési felülete, a gazdálkodók ekkortól...

Norbi, a „vaklufis” a földkerekség egyetlen okleveles léggömbhajtogatója

A Bajai SZC Kalocsai Dózsa György Technikum és Kollégium intézményben régi gyakorlat, hogy a 9....

Árpád-kori régészeti leletek Uszódnál

Az egyik sírban karperecet, gyűrűt és egy pénzérmét találtak

Szent Asztrik érsek szobrát a főegyházmegye papsága előtt áldotta meg Dr.Bábel Balázs érsek

A magyar és a katolikus egyház történetéhez egyaránt szorosan kötődő, attól elválaszthatatlan Szent...

Folytatódik a nemzetközi együttműködés, folyik a munka a Paks II. projektben

A Paks II. projekt építési-szerelési bázisán létesülő építmények több mint felére szerzett építési...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás