Még élénken élnek bennünk a XXIV. Kék Madár Fesztivál élményei, talán ezért is esik jól felidézni más és más szemszögből annak történéseit. Ebben az írásban a sétálóutcai Madárház három „lakója”: dr. András Lászlóné, Korsó Mária és Szvétek Klára idézi fel a nyitvatartás másfél hetének emlékeit.

– Ki kezdte közületek a madárházi létet? – kérdeztem az Eperföldi Általános Iskola három pedagógusát (ki aktív, ki már nem) a kezdetekről.

– Együtt kezdtük 2008 júniusában, vagyis az idei volt a kilencedik év! – mondta Korsós Mária.

– Akkor már jónéhány éve vesztek részt a fesztiválban, mi változott ez idő alatt? Törzsközönség van, vagy folyton új arcokkal bővül a jegy és bérletvásárlók tömege?

Összenézés, bólintás, majd egybehangzó válasz:

– Szinte ugyanazok vesznek bérletet, de jegyet is évről évre. Olykor, amikor például a Quimby zenekar, Koncz Zsuzsa, vagy Zorán volt a fellépő, akkor más volt az összetétel, és ezeken az előadásokon a megszokottnál jóval többen voltak. Szeretnénk több fiatal arcot látni, és persze mi is tapasztaljuk, amit a szervezők: hogy kik azok, akiknek ott lenne a helyük, de sajnos hiányoznak… Elmaradtak a közintézmények, vállalatok közületi jegyvásárlásai, viszont amióta az óvónők is besegítenek a közönségszervezésbe, teltházas a gyerekműsor és ez nagyon jó.

– Milyen a „fészekből” nézve a sétálóutca élete?

A válasz közös munka eredménye: jegyvásárlás hétköznap, esetleg szombaton, de vasárnap szinte kihal a városközpont. Idén sokan jegyezték meg, hogy a szokásosnál egy héttel későbbi időpont jól jött, utalták a fizetéseket, még a nyugdíj is megérkezett, és könnyebb volt a jegyre/bérletre valót kiszorítani a költségvetésből. Vannak a fesztiválnak rajongói, és vannak páran, akik minden évben megjelennek náluk, hogy elmondják, mit kéne másként csinálni, de utóbbiak jegyet, azt még nem vettek egyszer sem… A madárházat egyfajta információs központnak tekintik a turisták, jó lenne, ha a városról kapnának prospektusokat, szállással, programokkal kapcsolatos többnyelvű tájékoztató anyagokat, mert, ha már ott vannak, szívesen adnak útbaigazítást az arra járóknak.

– Kilencedik éve vagytok a madárház állandó lakói. Miért vállaljátok, hogy időjárástól függően „sülve-főve” ott legyetek egész nap?

– Mert segíteni szeretnénk – szögezi le Szvétek Klára a többiek helyeslése közepette. – Az első évben még azt sem tudtuk, mit vállalunk, de azóta Nelli (dr. András Lász-lóné – a szerző) kiépített egy jól működő adminisztrációs rendszert, amelynek hála 9 évre visszamenőleg megvan az összes év forgalma, amelyet naponta szigorúan vezetünk, hogy el tudjunk számolni a jegybevétellel. Alig várjuk, hogy mehessünk, mert igaz, hosszú a nap, de a törzsközönség örül nekünk, beszélgetünk mindenkivel, mások is meg-megállnak nálunk, és nagyon jó érzés a nap végén beülni egy-egy műsorra, látni az ott lévők örömét, élvezni az előadást. Volt egy-két érdeklődő – nevetnek össze – aki felajánlotta, hogy beszáll ő is, és rögtön azt tudakolta, mennyit kapunk mi ezért. Mikor mondtuk, hogy semmit, sőt, mi is bérletet, jegyet veszünk, leesett az álla. Azóta nem jött…

Akárhonnan nézzük, mindig bebizonyosodik, hogy ez a fesztivál a szeretet, jóakarat, összefogás fesztiválja. Mert ez a három működik és nemcsak a műsorszervezés terén…