Érdekes szemszögből vállalta a matematika bemutatását Rónyai Lajos akadémikus, a kalocsai Szent István Gimnázium egykori diákja az iskola jubileumi, 250. tanéve alkalmából szervezett programsorozatának utolsó tudományos előadásán.

Régi osztálytársak, tanárok és mai középiskolások gyűltek össze nagy kíváncsian, hogy a sokak számára félelmetes matematikatudomány másik oldalát: a szépségeit megismerhessük. Rónyai Lajos remekül szerkesztett előadásában irodalmi idézetek, ábrák, képek segítettek szemléltetni, hogy miért és miben szép – és életünknek milyen sok területét szövi át a matematika.

Pólya György, a világhírű tudós szerint „a matematikában a szépség azt jelenti, hogy erőfeszítés nélkül látjuk az igazságot”. Bertrand Russel angol matematikus, filozófus még tovább fokozza: „A matematika nemcsak igazság, hanem fennkölt szépség is – hidegen és szigorúan szép, mint a szobrok, nincs hatása természetünk gyarló vonásaira… olyan fenségesen tiszta és szigorú tökéletességre képes, mint a legnagyobb művészi alkotások.”

Rónyai Lajos bebizonyította, hogy a matematika szerves része a művészetnek éppúgy, mint a mindennapjainknak, hiszen a költészettől a képzőművészetig mindenütt jelen vannak törvényszerűségei, de az időjárási előrejelzések, az orvosi képalkotási módszerek, a genetikai kód algoritmusai éppúgy nem nélkülözhetik, mint a biztonságos információcsere (pl. banki átutalás) és a szimulációs eljárások. Bármilyen hihetetlen, de a kalocsai Szentháromság szoborban is fellelhető egy matematikai törvényszerűség, amelyről maga az előadó is bevallotta, hogy nem az alkotáson vette észre, hanem Claudio Magris: Duna című könyvében lelt rá az összefüggésre.

Grabiczáné Fekete Zsuzsanna, a gimnázium igazgatóhelyettese mutatta be Rónyai Lajos életpályáját, majd az előadás végén megkérdezte, mennyire volt fontos számára a gimnáziumban töltött négy év. A válasz az volt, hogy egész életét meghatározta az az inspiráló, szellemi légkör és igényesség, amelyet tanáraitól, továbbá az a közösség és nevelés, amelyet a kollégiumtól kapott.

– Megértettem az eltelt évtizedek alatt, hogy nagyon sok érdekes dolog van, amit érdemes tanulni, amivel érdemes foglalkozni – mondta az akadémikus arra a kérdésre, hogy szerinte mit tanuljon a mostani nemzedék. – Az a fontos, hogy legyen benne komoly tréning, hogy megmozgassa a szellemet. Legyen benne sok tudnivaló, sok gondolkodnivaló, és akkor majdnem mindegy, hogy az biológia, geometria, vagy genetika – csak legyen benne kihívás, ami megmozdítja és erőfeszítésre készteti azt, aki műveli.

Rónyai Lajos 1955-ben született Szekszárdon, gyermekkorát Gerjenben töltötte. A kalocsai (akkor I. István) gimnáziumba járt, és a dr. Szvétek Sándor vezette Hunyadi János Kollégiumban lakott középiskolai éveiben. Az érettségit követően az ELTE TTK matematika szakán 1979-ben szerzett diplomát. Ezt követően az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (MTA SZTAKI) kezdett dolgozni. 1987-ben itt tudományos főmunkatárs lett, majd az Informatikai Laboratórium vezetője. 2008-ban átvette a kutatóintézet Számítástudományi Kutatócsoportját, de közben oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen is. 1998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott a BME algebra tanszékén, amelyet 2001-től vezetett is. Két alkalommal oktatott az USA-ban, Oregon, majd Chicago egyetemén. 1987-ben kandidátusi, 1999-ben doktori cím; 2001-től levelező, 2007-től rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Több tudományos szervezet munkájában részt vesz. Kutatási területei: az algebra alkalmazásai, algoritmusok, adatbázisok, szimbolikus számítások és adiszkrét matematika. Több könyvet írt, és hetvenöt tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Munkásságát Akadémiai Ifjúsági-, Kalmár László-, Benedikt Ottó- és Bolyai Farkas-díjjal ismerték el.