Interjú Farkas Tibor szobrászművésszel

Kalocsai szobrász sikersorozata

2018.01.24 20:18    |    Gebora István  

Hosszú az út Kalocsától Mezőbergenyéig és ugyanígy vissza. Útközben interjúvoltam meg Farkas Tibor kalocsai szobrászművészt.

Kedves Tibor, ott voltam a budapesti kiállításod megnyitóján, most pedig Mezőbergenyéről tartunk hazafelé; beszélnél a friss élményekről?

– Nagy élmény volt a budapesti kiállítás a Rátkai Márton Klubban. Itt a korai alkotásaimtól a friss műveimig egy átfogó kiállítás nyílt október harmadikán. Kiállításra kerültek, fa, márvány, bronz szobrok, vegyes alapanyagú alkotások, grafikai vázlatok és nagyméretű olaj pannók is. Örömömre szolgált, hogy sokan eljöttek Kalocsáról, Budapestről és távolabbról is, barátok, művésztársak, érdeklődők a megnyitóra. Komoly elismerésnek tekintem, hogy egy hónapig Budapest frekventált helyén, e nagy múltú művészeti klubban tekinthetők meg az alkotásaim, amik több mint három évtized művészi alkotómunkáját ölelik át.

m1_579
 

Ez a mostani út hogyan jött létre?

– Még alig ocsúdtam a Rátkai Klub kiállítása utáni eufóriámból, amikor felhívott B.Tóth Éva Verőcéről, hogy Mezőbergenyén négy nap múlva várnak.

Milyen apropóból?

– Nyáron egy alkotótáborba hívott Éva, az Erdélyben lévő mezőségi kis községbe Mezőbergenyére, ő az ottani alkotótábor művészeti vezetője volt. Itt egy csodálatos hetet töltöttünk és én tölgyfából egy Kálvin Jánost ábrázoló mellszobrot faragtam, lévén a másik meghívó a Mezőbergenyei Református Egyházközség és a Mezőbergenyei Kincsásó Egyesület, és a reformáció 500. évfordulóját ünneplik világszerte ebben az évben.

m2_581
 

Értem, de hogy jön ez most az októberi időponthoz?

– Október közepén látogatott el Bergenyére a svájci testvérközség, a Bubikoni Református Egyházközség küldöttsége. Bubikon egy svájci 7000 fős település kb. 4000 református hívővel, és ők az elmúlt 20 évben nagy anyagi elkötelezettséggel támogatták a bergenyei testvéregyházat. Az alkotótábor szervezői pedig úgy gondolták, hogy a nyáron készült szobromnak megtalálva a méltó helyét – az 500 éves évfordulós ünnepségek keretében – ebben az időszakban legyen az avatása.

Nos, ebből az alkalomból utaztunk Évával Mezőbergenyére, szombat este érkeztünk. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszatérek a nyáron megismert barátok közé, akik olyan szeretettel fogadtak, mintha évek óta ismernének. Másnap a reggelinél találkoztunk a svájci küldöttséggel, a nyelvi nehézségek ellenére hosszú beszélgetést folytattunk a művészetekről, festészetről, szobrászatról, utána pedig két órás kétnyelvű istentiszteleten emlékeztünk meg a reformáció elmúlt ötszáz évének örömeiről, nehézségeiről, vívmányairól. Az egyházi zenéről a Domahidi család gondoskodott, miközben a tiszteletes úr négy leánya vonósokon és fuvolán játszott, felesége, Emese a kórust vezényelte. Az istentisztelet végén Domahidi Béla tiszteletes úr a diakóniai központ udvarára invitálta a híveket és a vendégeket a szobor avatására.

m3_515
 

A szobrot nyáron készítetted és úgy tudom, az alkotóteremben volt kiállítva.

– Igen, augusztusban, a tábor zárásakor ott volt, de most már a végleges helyére került. Meg kell mondanom, az elképzelésemmel teljesen egyező posztamenst kapott. Ruskicai márvány talapzatra emelték. Ez szimbolizálja Kálvin erejét, keménységét, a hitbe vetett bizalmát és erejét. A talapzatot a Mezőbergenyei Kincsásó Egyesület készítette és finanszírozta szintúgy, mint az alkotótábor jelentős részét. A szoboravatáson részt vettek a szomszéd községek polgári és egyházi vezetői is, beszédeikben kiemelve Kálvin tanításának ma is érvényes és megszívlelendő, megfogandó örök érvényű elveit. Utána agapé, szeretetvendégség és díszebéd volt a diakóniai központ nagytermében. Miközben megköszöntem vendéglátóinknak a lehetőséget, átadtam Kiss István barátom és művésztársam két grafikáját, amit részükre küldött. A falakon pedig körben a nyári alkotótáboruk festményei köszöntek vissza. Meg kell mondanom, hogy régen, vagy talán soha nem volt részem ennyi gratulációban, amit ennek a szobornak kapcsán kaptam. Sok, sok művészeti és személyes kérdést kaptam és válaszoltam, szerencsére mindig volt megfelelő tolmácsolás, hiszen nagyon nehéz lett volna a sok nyelv között percről percre váltani, nem is beszélek mindegyiken.

m4_450
 

Ezután persze pihenhettél is egy kicsit?

– Nem igazán, de nem is hiányzott. A siker és az elismerés felpörgeti a szervezetet. A nap további részében délután ismét volt, szintén kétnyelvű, de most már egy rövidebb istentisztelet, ami a bergenyei templom történetét is felölelte, majd a Kincsásó Egyesület látványos néptáncbemutatóját néztük meg, amíg elkészült a faszénparázson sült vacsora. Bizony éjfélig beszélgettünk, volt téma bőségesen, hiszen művészek, barátok ültünk egy asztalnál, miközben hármunk művészeti katalógusait lapozgatták. A tiszteletes úr és a Kincsásók már Évával a jövő évi alkotótábor terveit, lehetőségeit latolgatták, miközben értékelték és elemezték az idei eredményeket.

Mi a benyomásod az idei két erdélyi utadról?

– Nagyszerű barátokkal, nagyszerű emberekkel találkoztam. Egy szoros, egymásra figyelő közösséget ismertem meg, akik ismerik és elismerik az emberi értékeket, fontosnak tartják a család, a barátság és a hagyományos értékek őrzését, ápolását, tisztelik a művészetet és maguk is művészi szinten művelik munkájukat. Ha meghívnak, örömmel megyek vissza alkotótáborba, mert látom alkotásaim megbecsülését és hasznát a közösség javára.

Köszönöm az interjút, további sikereket és áldott alkotó tevékenységet kívánok.



Kalocsai hírek

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Paks II. a hosszú távú ellátásbiztonság záloga

Atomenergia nélkül nincs ellátásbiztonság Európában, Paks II. pedig hazánk hosszú távú...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás