Hat évtized tollal a kézben

2017.02.09 12:37    |    Gábor Erika  

Ha azt mondom: egy író, aki hatvan éve alkot, aki mindig megtalálta a társadalom testén a fájó, ronda sebeket, és a róluk szóló könyvei több mint tizennégymillió példányban keltek el, akkor rávágja a nevet, kedves olvasó? Ha nem és így folytatom: Bűn az élet, Akit a mozdony füstje megcsapott, A pénz szaga? Na, ugye! Hát persze, hogy Moldova György!

moldova1_300A 83. évében járó, a legolvasottabb magyar író címmel illetett Moldova György a napokban Kalocsán járt. Nem csak járt, anyagot gyűjtött legújabb könyvéhez, melyet a magyar nyugdíjasokról ír, és amelynek első kötete a tervek szerint a szerző születésnapján, 2017. március 12-én fog megjelenni. Erről és sok másról beszélgettünk az íróval, aki átélte a pesti gettót, a második világháborút, 1956-ot, a Kádár-korszakot, a rendszerváltást, és ezekről az évtizedekről 57 szépirodalmi művet, 29 riportkönyvet, 7 színművet és 2 történelmi olvasókönyvet írt. Kapott tíz rangos kitüntetést, köztük a Kossuth- és a Prima Primissima Díjat – valamint hideget-meleget a kritikusaitól bőven…

Az ön riportkönyveire az a jellemző, hogy alaposan beletenyerel egy-egy társadalmi darázsfészekbe.

– Hát miről írjak? Hosszú, boldog szerelemről? Kit érdekel? A sérült váza mindig érdekesebb, mint az ép. A sérült váza feszültséget kelt, magára vonja a figyelmet.

A nyugdíjasok kapcsán mire akarja ráirányítani a figyelmet?

– Semmire. Meg akarom írni a helyzetüket. Az önmagáért beszél. Ha nem, hiába teszek hozzá magvas gondolatokat. Ez a hatodik város, ahol megtelepedtem, és 15-16 riportot csináltam három nap alatt a könyvemhez.

Miért esett a választása Kalocsára?

– Jártam én már itt többször is. Írtam a börtönről, a szőlő és bor vidékéről, paprika napokon is voltam Kalocsán nem-egyszer. Barátaim vannak a városban, ők is hívtak ide. Érdemes volt, elégedett vagyok az itt gyűjtött anyaggal.

Az emberek nem szívesen hangoztatják manapság a véleményüket. A nyugdíjasok megnyíltak az életüket érintő témákban?

– Hát nézze: én több mint hatvan éve írok. Írtam közben rossz műveket is, de olyat sose, amit utólag ne vállalnék. Nem gázoltam bele tisztességes emberekbe, nem éltem vissza a bizalmukkal. Talán ezért őszinték velem, akiket megszólítok. Meg azért, mert látják, tényleg érdekel, amiről beszélnek. A könyvben egyébként nem a név a lényeg, hiszen aki, mondjuk, Nyíregyházán olvassa majd, nem arra kíváncsi, hogy hívják azt a kalocsait, aki benne szerepel. Hanem arra az élethelyzetre, amiről beszél. Vannak, persze, akik félnek, azt is tiszteletben tartom. Én meg bármit le merek írni, aminek az igazságáról meggyőződtem.

Amit ön megélt, az is egy regény.

– Meg is írtam! Tizenkét kötetben, ötezer oldal, „Az utolsó töltény” a címe. Megírtam benne mindent, jót is, rosszat is. A sors nem kímélt, bőven részesített elismerésben is, bántásban is, élményben is. Nem maradtam adós benne senkinek.

Az ember szeretné azt érezni, hogy amit ír, amiért ír, azzal változtatni is tud talán. Ön érezte már azt, hogy igen, elindított valamit?

– Már az is eredmény, s talán változás is, ha az ország megtudja a valóságot. Mert írnak például a nyugdíjasokról, hogy előbb 0,9 %, majd 1,6 % az idei emelés. De nem olvasok nyugdíjas sorsokról, közösségekről átfogó, objektív leírást. Én erre készülök. A készülő könyvemnek azt a címet akartam adni, hogy 0,9 %. Miután ez a szám megváltozott, a tervezett cím most „Kegyelemkenyér”. Az országban 2,7 millió nyugdíjas él, akiket úgy kezelnek, mint valami koloncot, amit cipelni kell. Ez méltánytalan. A nyugdíj nem kegyelemkenyér, azért mindenki évtizedekig dolgozott, és a befizetett járulékkal megszerezte a jogot az ellátásra. Más a baj. Hogy nem képesek összetartani, képviselni az érdekeiket. Ki kell mondani, hogy ennek oka gyakran az irigység. Vannak, akik kést tudnának mártani abba, aki kicsivel többet kap. Sajnos, önállótlanok, félrevezethetőek, és egyáltalán nincsenek tisztában a saját erejükkel. Gondolja meg: a 2,7 millió nyugdíjas mindegyike mellett biztosan van legalább még egy ember, akit érint a sorsuk. Ez már az ország lakosságának több mint a fele. Ha őket félreállítják, a jelenlegi hatalom a legnagyobb számú, lehetséges ellenfelét teszi fel, mint egy befőttet, a polcra!

És mit tesz a baloldal?

– Milyen baloldal? Magyarországon ma nincs baloldal. Szétforgácsolódott, tehetetlen csoportok vannak, akik azt sem tudják, honnan jöttek és hová mennek. Maga szerint egy baloldali párt megkerülheti ma Kádár örökségét? Lehet úgy képviselni a népet, hogy nem vállalják fel a múltjukat? Hát miből nőtték ki magukat? Van egy Európai Baloldal Mozgalom, amely tulajdonképpen egy modern kommunista párt. Ez jelen van hazánkban is és több európai országban. Nem vagyok tagja, mint ahogyan egyetlen pártnak sem voltam soha, de nekik, ha tudok, segítek. Vagy itt van Iványi Gábor, neki szintén. (Iványi Gábor lelkész, kétszer volt országgyűlési képviselő, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke – a Szerző). Elmegyek, ha hívnak, és elmondom, milyennek látom napjaink valóságát.

Moldova úr! Mondja, ön hogyan tudott megmaradni ennyire változatlannak ebben a világban, ahol annyi mindenki átalakult, vagy mondjuk úgy, praktikusan igazodott?

– Fegyelmezett vagyok, és tartom magam ahhoz, amit Márai Sándor mondott: a polgárnak legyen tartaléka. Anyagilag, is, morálisan is. Én mindig vigyáztam, hogy ne függjek anyagilag senkitől. Nézze, nekem nincs költségtérítésem, amiből utazzak. Magam fizetem a szállásom, az ebédem. Saját zsebből veszek útikönyvet, a városról szóló anyagot, és nem vagyok a lekötelezettje senkinek. Engem nem támadhatnak azzal, hogy persze, azért írta ezt, mert keresett rajta. Azzal is tisztában vagyok, hogy akik az útjaimon segítenek, bizonyos fokig veszélynek teszik ki magukat, mert én nem az az ember vagyok, akit a hatalom kedvel. De rajtam nem találnak fogást. Én a könyveimmel keresett, meg az író-olvasó találkozókért kapott tiszteletdíjból gazdálkodtam. És arra büszke vagyok, hogy abból eltartottam az anyámat, taníttattam a testvéreimet, felneveltem a gyerekeimet!

Mi formálta ilyenné? Család, környezet?

– A sors. Aki átélte a háborút! Voltam tán kilenc éves, amikor rám emeltek egy puskát, és belenéztem a csövébe – ez fölért egy indián próbatétellel. Borzalmas szegénységből indultam, éltem a budapesti gettóban, anyámat elvitték Németországba kényszermunkára, mindez megformálja az embert.

Azt mondta magáról egy interjúban jellemzésként: magyar vagyok, kommunista és zsidó. A zsidó vallási előírások szellemében él?

– Egyetlen alkalom van, amit megtartok belőle, ez az engesztelő nap. Akkor végigböjtölöm a 25 órát, számot vetek az elmúlt évemmel, de nem megyek templomba. Én olyannak látom őket, mint akik nem találják a helyüket – vagy félnek, vagy magasabb szintre helyezik magukat, fölényeskednek, mindez nekem idegen. Mondjuk, elég sok támadást is kapok tőlük. Én Kádár emlékek között élek. A szobámban hozzá kötődő tárgyak, szobrok, képek vannak körülöttem. Hogy mit gondolok róla, mindenki tudja. Könyvet írtam róla, azt akartam, ismerjék meg olyannak, amilyen valójában volt. Nagy államférfinak. Örülök, hogy meg tudtam akadályozni, hogy kitelepítsék a sírját a Fiumei úti sírkertből. Ő az egyetlen politikus, akinek máig virágot teszek a sírjára.

Lát napjainkban olyan személyt a közéletben, akire azt mondaná: valódi politikus?

– Nem. Ha nem is értettem vele mindenben egyet, Horn Gyula még az volt. Ma az egyetlen erő, amely hiteles jelenleg előttem, az említett Európai Baloldal. Harc van ma a közéletben, és ezt a harcot nagyon csúnya eszközökkel vívják.




Kalocsai hírek

XI. Sárkányhajó Kupa

Ulmer Schachtel, Vízicsibék, Titánok a diákversenyek győztesei Május 20-21-én, ismét megtelt...

„Szép versekkel környezetünkért” versmondó verseny eredményei

A természet és a költészet szeretetére nevel az óvodai szavalóverseny Május 24-én, kedden reggel...

Honvédelmi nap Kalocsán – Megemlékezés és koszorúzás a már hagyományos három helyszínen, újra diákok részvételével

Katonai tiszteletadás mellett, katonazenekar közreműködésével és a Dózsa György technikum rendészeti...

Franciaországban működő atomerőművekbe látogattak a TEIT polgármesterei

Tanulmányút a Blayais és Golfech atomerőművekben A megalakításának 30. évfordulóját...

Lezárult Kék Madár gyermekrajzversenye – Ötvenkétezer-négyszázhuszonöt adományperc az alapítványnak

Tizenhat iskolából, több mint ezer gyermektől érkezett pályamű „45 perc segítség” című...

Veterán jármű kiállítás Kalocsán

Egy évszázad gépcsodái az Érsekkertben! Két éven át kellett elhalasztani, most szombaton végre...

Nagy erejű robbanás Kiskőrös belterületén – Két súlyos sérültet mentőhelikopter szállított Pécsre és Budapestre

Nagy erejű robbanás következtében kidőlt egy kiskőrösi ház egyik fala és kigyulladt a tetőszerkezete...

Végső nyughelyére kísérték Dr. Svébis Mihályt, a megyei kórház főigazgatóját

Dr. Svébis Mihályt, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház főigazgatóját a Kecskeméti Református...

Bács-Kiskun megye tűzoltói Kalocsán ünnepelték védőszentjük napját

A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatáság idén Kalocsán, május 3-án tartotta ünnepi...

Búzaszenteléssel Kalocsáról indult az idei Magyarok kenyere program

A Kalocsán a május 1-jén, szombaton rendezett számos esemény közül is kiemelkedik a Kalocsa –...

Szijjártó Péter a fajszi Pata József Kft-nél tett látogatást

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 6-án, pénteken a fajszi Pata József Gépipari...

Évelőkkel szépítik a város virágágyásait

Az egynyári virágok mellett a közelmúltban megjelentek és a kiültetésekben egyre nagyobb arányban...

Lezárult az izgalmakban bővelkedő országos Szelidi-tavi horgászverseny

Még a véghajrá előtti éjszaka, sőt, a szerda 12 órai zárás előtti utolsó pillanatok is jelentősen...

Fergeteges Leander Kills zárókoncert a kalocsai majálison

Már a május elsejei ünnep előestéjén is zenei csemege, igényes vendéglátó muzsika várta a...

A Dózsa ballagásán 114 diák búcsúzott a középiskolás évektől

Péntek délután elballagtak a Bajai SZC Dózsa György Technikum és Kollégium végzős diákjai. A...

Viczay Lajos fotó-és festőművész kiállítása a kalocsai Városi Galériában

Sokan eljöttek, hogy láthassák a fotósként is ismert Viczay Lajos festményeiből álló kiállítást,...

Már majdnem kész a Csajda-kerti játszótér

A játékok már a helyükön állnak, de még hiányoznak a biztonságos használathoz szükséges utolsó...

Font Sándor hetedszer vette át országgyűlési képviselői megbízólevelét

A 2022. évi országgyűlési képviselői választáson a Kalocsa székhelyű 03.számú választókerületben...

Szent György-napi szentmise a rendőrökért

Sárkányölő Szent György, a rendvédelmi szervek védőszentje napja alkalmából ünnepélyes szentmisét...

Sokan éltek a személyes találkozás lehetőségével

Naponta tízezer látogatója volt a Műegyetem tavaszi állásbörzéjének, ahol immár hagyományosan...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás