Megkezdődött az újabb tanév, ilyenkor hetekig az iskolakezdés a téma – a diákok orra lóg, mert véget ért a vakáció, a szülőké szintén, mert horribilis összegekbe kerül „kistafírozni” a nebulókat. És a tanárok?

Van miért kapkodni a fejüket. Ha nem volna elég az újonnan bevezetett értékelési rendszer, a tanfelügyelet, a pedagógus önértékelési csoportok alakulása (amelyek pillanatok alatt minősítéssel felérő „becenévre” tettek szert a fogalom kezdőbetűiből kialakítva), akkor töprenghetnek az okokon, miért került a magyar oktatás nemzetközi összehasonlításban a béka ülepe alá. Nyilvánosságra hozták ugyanis a 2012-es PISA felmérés adatait, állítólag azért csak most, mert annyira tragikus, hogy el sem akarták hinni, hogy igaz.

A PISA (Programme for International Student Assessment) vizsgálat célja annak felmérése, hogy a 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz, vagy a munkába álláshoz szükségesek. Az eredmény? 34 vizsgált ország közül a 29., Európán belül az utolsó helyet „sikerült” megszerezni a magyar diákoknak. A matematikai és a szövegértési feladatok megoldása terén döbbenetesen elmaradnak a magyar gyerekek az EU átlagtól. A digitális szövegértés terén is kirívóan rossz teljesítményt értek el, ezt nem tudják mihez viszonyítani, mert 2012-ben mérték fel először.

Van tehát mit tenni az oktatás háza táján. Elavult számítógépek, fölösleges ismerethalmok, túlterhelt diákok, akiknek a tudása nem tükrözi az iskolában eltöltött idő mennyiségét. És a tanárok?

Visszaépítésre kerül a rendszerbe a szakmai ellenőrzés, az évtizedek óta megszüntetett tanfelügyelet hiányát betöltve. A pedagógusok előmeneteli feltételei alapvetően átalakulnak. Megfogalmazták a tanároktól elvárható kompetenciákat, amelyek meglétét számon kérik, és meghatározott időn belül az elérésüket elvárják a pályán maradás érdekében. (kompetencia: tudás, készségek, képességek, személyes értékek, motiváltság együttes megléte. a szerző). A tanárok maguk is tehetnek a szakmai (és vele együtt anyagi) előmenetelükért, amennyiben elkészítik a sokat emlegetett portfóliót, amely a pályájuk során elért eredményeket és a szakmai fejlődést tükröző bemutató anyag. Az értékelési folyamat egyik eleme a már említett pedagógus önértékelési csoport, amely minden iskolában megalakul, és az önelemzés, a szakmai ellenőrzés mellett a szülők bevonásával méri fel és minősíti a pedagógusok munkáját. A felsorolt feladatokat végzi, végezteti és koordinálja az Oktatási Hivatal.

A pedagógus etikai kódex és a mindennapos éneklés bizottsága elemzésétől tartózkodom, ha megengedi, kedves olvasó.

Forrong az oktatás háza tája, és talán ennyiből is kiderült, hogy minden oka megvan rá. Változásért kiáltanak a lehangoló felmérések, a tananyag mennyiségét és minőségét ért jogos kifogások, és változásért kiáltana az a gyakorlat, ami lehetővé teszi, hogy a középiskolából kikerült érettségizettek leggyengébb hányada kezdje meg évről-évre tanulmányait a tanító- és tanárképző főiskolákon, egyetemeken. Mielőbbi változásért kiált az egész oktatási rendszer, mielőtt elhagyják azok a pedagógusok, akik valóban hivatástudatból, folyton fejlesztett tudásuk legjavát nyújtva tanítják-nevelik a gyerekeket, jövőnket megalapozva.