Sokéves probléma megoldása látszik körvonalazódni a kalocsai Viski Károly Múzeum háza táján. Az épület pinceraktárának a klímája ugyanis adottságait tekintve messze nem a legalkalmasabb helyiség arra, hogy a gyűjtemény „elfekvőben” lévő tárgyait ott tárolják. Egy közelmúltban született pályázati elbírálás nyomán év végére normalizálódhat ez a helyzet.

A Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) nyújtott be pályázatot a kalocsai Viski Károly Múzeum vezetése, miután az épület pincéjének rendkívül magas páratartalmú klímája veszélyezteti a helyhiány miatt ott tárolt elemeket, amelyek – egyelőre – nem képezik az intézmény standard kiállításainak a részét. A döntés pozitív lett, így a megigényelt négymillió forintból hárommilliót kap a múzeum, hogy megoldást találjon a problémára. Mint Romsics Imre igazgatótól megtudtuk, próbálkoztak többféle alternatívával, azonban szűkös forrásokkal és technikai infrastruktúra hiányában nem sikerült megnyugtatóan úrrá lenni a helyzeten.

– A múzeum épülete alatt lévő pince hatalmas, azonban a jelenlegi állapotában nem alkalmas tárgyak tárolására, hiszen ott 80-90 százalék közötti páratartalma van a levegőnek. Emiatt korábban kivakoltattam már a pincét és légáteresztő vakolat került a falakra, amely immáron tíz éve tartja is magát. Amikor ezzel elkészültünk, három gépet vásároltunk, amelyek kiemelték a vizet a levegőből. Itt jegyezném meg, hogy amíg működtek ezek a kis hűtőszekrényhez hasonló szerkezetek, naponta harminc liter vizet nyertek ki a levegőből, idővel azonban elromlottak és gyakorlatilag javíthatatlanná váltak. Így más megoldást kellett találnunk – idézte fel a pályázatbenyújtás előtt történteket az intézményvezető. – Minden szakember, aki megvizsgálta a helyiséget, azon a véleményen volt, hogy a szabad térbe kellene kivezetnünk a belső tér levegőjét. Erre néhány éve született tervünk is, viszont az akkori pályázati kérelmünket elutasították, úgyhogy három évvel ezelőtt elindítottam egy programot – mesél az áttörést hozó ötletről. – Beállítottunk mérőműszereket a raktárainkba és azóta minden nap leolvassuk, hogy az eszközök mekkora páratartalmat regisztrálnak valamennyi helyiségünkben, így természetesen a pincénkben is. Véleményem szerint ennek a mérési sornak köszönhető az, hogy az idei beadványunk pozitív elbírálásban részesült. Tudni kell ugyanis, hogy a kiírás megjelenésekor tisztán látszott, hogy a cél az, hogy látni lehessen, milyen változásokat hoz majd a leendő beruházás, amelyre forrást kér a pályázó – ismertette az NKA számára készített anyag megszületésének történetét Romsics Imre.

Mint megtudtuk, várhatóan az év végére sikerül majd kiépíteni azt a rendszert, amelynek eredményeképpen a múzeum pincéje „fellélegezhet” az extrém magas páratartalom eddigi fojtogatásából. Az intézményvezető reményei szerint a levegő szabadtérbe történő kivezetésének nyomán legalább 50-60 százalékra, azaz csaknem a jelenlegi szint felére lecsökkenhet a pinceraktár levegőjének páratartalma – ez ugyanis már alkalmassá tenné a helyiséget arra, hogy ott bármilyen muzeális értékkel bíró tárgyat biztonsággal merjenek elhelyezni.

Az elmondottak alapján kijelenthető tehát, hogy a múzeumpince jelenleg faanyag tárolására alkalmatlan, kényszerűségből azonban mégis a néprajzi gyűjtemény egyes fából készült (méretes) eszközeit ott tartják. Romsics Imre kitért arra is, hogy a múzeumpince teljes területét egy boltívvel lehet két egységre osztani. Ebben a bizonyos boltíves egységben némileg alacsonyabb a páratartalom, így a szóban forgó faeszközöket ide rakják (ami nem ideális, de ebben a pillanatban a legjobb megoldás). Ezeket évről évre mentesíteni kell a penésztől, tette hozzá, ami azért is veszélyes, mert a penészgomba nem kizárólag a külső felületeket bántja, hanem a régi tárgyakra jellemző, belső szújáratokban is megtelepszik. Többek között ezért is lenne fontos a vázolt eljárás mielőbbi megvalósítása. A pince „veszélyesebb” területén, a boltíven túl a kő- és cserépanyagok találhatók, amelyek a különböző régészeti feltárások alkalmával gyűltek össze. Tekintve, hogy ezen kollekció javát máz nélküli cserép- és kőanyagú eszközök adják, a leletek nagyobb biztonságban vannak a magas nedvességtartalmú levegőben, de természetesen a megfelelő klimatizálás esetükben sem ártana.