A korabeli újságcikkek szerint két kulaccsal az iskola félreeső részében kezdődött a Pataji Múzeum története 1959-ben. Az akkoriban falun újdonságnak számító intézmény alapítója az alig néhány éve végzett, faluja iránt rendkívüli elkötelezettséggel bíró fiatal történelemtanár, Pastyik István volt. Pár év múlva, 1962-ben már saját (népi műemlék) épületbe gyűlt Dunapatajról a múzeumi anyag. A kis parasztházban berendezett gyűjtemény első látogatója Kodály Zoltán és kísérete volt. 1968-ban tájházavatással került az országos figyelem középpontjába: országosan is az elsők között itt avatták fel a 19. századi pataji lakásbelsőt idéző tájházat, amit Dr. K. Csilléry Klára művészettörténész-etnográfus vezetésével rendeztek be.

A múzeum történetének első időszaka a múzeumi tárgyak, dokumentumok, épületek jelentős gyarapodásával jellemezhető. Érdemes megemlíteni néhány fontosabb tárgyat: Pataj 1704-es mezővárosi pecsétje és vásártartási oklevelei, a pataji vonatkozásokat tartalmazó több ezres könyvgyűjtemény, a reformátusok 1772-es dézsmaszedő vékája, Pataj 19. századi térképei.

A pataji unitárius templom megmentése és múzeummá szervezése talán a múzeumalapítás után az egyik legjelentősebb lépése volt múzeumigazgatónak. De az erdélyi stílusban épült templom mellett még további műemlékek megőrzése is az ő nevéhez fűződik. Pataj építészeti múltjának mentéséért, a Pataji Múzeum létrehozásáért és a falu kultúrájáért végzett munkájáért 2016-ban a Dunapatajért kitüntetést adományozott Pastyik Istvánnak a helyi önkormányzat.

A cikk folytatása a Kalocsai Néplap 2019.11.01-én megjelenő 44. számában a 7. oldalon olvasható.