Eltelt egy és negyed év az új önkormányzat és a polgármester hivatalba lépése óta. Török Ferenc polgármesterrel arról beszélgettünk, hogy előző munkájához, életviteléhez képest mennyiben jelentett újat ez a feladat, mindennapi elfoglaltság, hogyan látja az eltelt időszakot, a tervekből mit sikerült megvalósítani és mi az, ami még a jövő tervei közt szerepel. Úgy is kérdezhetnénk: ilyen lovat akart-e, polgármester úr?

– Az az ember vagyok, aki szereti a kihívásokat és hajlandó is ezért az életén változtatni. Az én életemben is vannak hétéves ciklusok, melyekben váltottam és mindig akkor, ha az, amiben dolgoztam, jól ment, de elkezdett rutinná válni. Akkor megtalálom a következő feladatot, és azt csinálom teljes erőmmel. Azt gondolom, egy ilyen pillanatban találtak meg, és kértek föl, hogy jöjjek haza, és vállaljam a polgármesterséget. Az a cégcsoport, amit a barátommal együtt felépítettünk, nagyon jól működik, megáll a maga lábán, az ott szerzett tapasztalatokat tudom most is hasznosítani. Úgy gondolom, az a jó vezető, aki megtalálja maga köré azokat az embereket, akik a részterületeket viszik, hiszen nem érthetünk mindenhez, aki ezt gondolja magáról, az téved. Egy polgármesternek egy kicsit álmodozónak kell lenni, kell, hogy legyen fantáziája, tudja, hogy hova akarja elvinni a várost és tudjon csapatot összeállítani, azt dolgoztatni és ellenőrizni. Én ezeket látom lényeges tulajdonságnak. És legyen a város polgármestere, az „arc” kifelé, ha valahol megjelenik, nyilatkozik, képviselje Kalocsát, a város polgárait. Ide tartozik egy aranyos történet, a múltkor az utcán egy anyuka ment kisgyermekével kerékpárral. Elmentek mellettem, egyszercsak a kisgyerek hátrafordult és felkiáltott: anyu, itt a polgármester! Nagyon jó érzés volt, biztos jártam az óvodájában, vagy találkoztunk rendezvényen, és megjegyzett, ő is tudja, ki a város polgármestere.

Szóval, visszautalva arra, hogy ilyen lovat akartam-e, azt mondhatom, én ismertem ezt a lovat, tudtam milyen, hiszen itt születtem, itt jártam iskolába, mindig is kalocsai voltam, vagyok és maradok. Mivel kicsit álmodozó is vagyok, el tudtam képzelni ezt a várost az őt megillető helyen, mert nem volt és még most sincs ezen a helyen. Ezt a várost arra, az őt megillető rangra kell visszaemelni, amit felépítettek az érsekek, ami a népművészete, gasztronómiája, hagyományai, értékei miatt kijár neki. Egy gyönyörű, élhető, vidéki kisváros, szellemi, kulturális központ legyen, melynek persze a gazdasága is jól üzemel. Én úgy gondoltam, meg tudom valósítani mindezeket egy jó csapattal és a város polgáraival együtt.

– Szóval, azt találta, amire számított?

– Volt egy elképzelésem, hogy hol tart a város, sajnos ez nem volt teljesen reális kép. El kell mondanom, hogy az előző vezetésnek van sok érdeme. Nem vagyok az, aki visszamutogat és mindenért őket hibáztatja, de véleményem szerint sok hibás döntést is hoztak. Azt akarták, hogy legyen szép a város, érezzék jól magukat a polgárok, de nagyon kisvárosi tempót diktáltak. Nem volt a fejlődésről egy nagyívű elképzelés. Amikor elkezdtük a munkát a hivatalban, egy tanácsi rendszert találtunk, ami a rendszerváltozáskor itt megvolt, az bekövesedett és megmaradt. A 21. században ez egy nagyon nagy hiba, mint ahogy az is, hogy az apparátus beállt egy bizonyos munkatempóra, mondhatni morálra, elkényelmesedett, és nem mindig gondolták úgy, hogy ők vannak az ügyfélért és nem fordítva. Az tisztán látszott, hogy gyorsítani kell, ebben a struktúrában ez a hivatal tovább nem működtethető.

– Hogyan lehetett átlátni ezt a hatalmas, sok-sok társintézménnyel működő szervezetet?

– Egy ÁSZ vizsgálat volt itt a hivatalban, és az egyik emberük azt mondta, gratulál, mert tapasztalatai szerint egy új önkormányzatnak 2-3 évébe telik, mikorra mindent átlát, megismer és változásokat kezdeményez, nekünk ez egy év alatt sikerült, szakértők, csoportok, bizottságok bevonásával, ami felgyorsította ezt a folyamatot. Nagyon örülök, hogy elkezdtük, hogy szántunk rá pénzt, időt, embert, mert a folyamatosan romló gazdasági helyzet is bennünket igazolt, hogy nincs idő, fel kell gyorsítani a folyamatot. A mostani kihívásoknak csak egy jól működő, nagyon átgondolt, átstrukturált önkormányzat képes megfelelni. Viszont az önkormányzat sem mindenható, elkényelmesedtek az emberek, és minden bajukra az önkormányzattól várják a megoldást, miközben a források folyamatosan szűkülnek. Egy óriási apparátust tartunk fönt, aminek a fedezete nehezen előteremthető. Nem számítottam arra, hogy ennyire elölről kell kezdenünk, de ez is úgy működik, mint egy cégnél: határozzuk meg, honnan hova akarunk eljutni, ahhoz mire van szükség, az mibe kerül, ki és hány ember kell hozzá. Ezeket most már tudjuk.

– A korszerűsítés, modernebb technika alkalmazása, a más struktúra azt is jelenti, mint akár a gazdasági cégeknél is, hogy kevesebb emberrel meg lehet oldani feladatokat, mint például éppen most, a kommunális intézmény átszervezésénél. A választási kampányban megfogalmazott jelző szerint a „munka-helyteremtés polgármestere” hogyan birkózik meg azokkal a kritikákkal, melyek e miatt érik?

– Indítsuk onnan a választ, hogy valóban egy modern, új szemléletű, jól működő rendszer kell. Egy rendszer pedig akkor működik jól, ha annyian és azok irányítják, működtetik, amennyi kell és akik értenek hozzá. Ez is a szocialista rendszerből maradt, hogy egy ilyen apparátusnak voltak olyan helyei, ahova felvettek embereket, hogy majd ott jól ellesz. Csakhogy már nincsenek ilyen helyek, eljutottunk odáig, hogy az ország, a gazdaság, a város nem bírja el azt, hogy vegyünk fel két-három embert, és azok ne csináljanak semmit, vagy majdnem semmit, de fizessük a munkabérüket és annak velejáróit. És az sem működik már, hogy ideszól valaki, hogy ezt és azt vegyük fel, akkor is, ha nem ért semmihez. Minden átszervezés arra jó, hogy megtakarítson. Amikor én azt mondtam, hogy a munkahelyteremtés polgármestere akarok lenni, akkor nem az államigazgatásra gondoltam, hogy itt csinálok még helyeket. Az egész országnak nagy gondja a rendkívüli méretűre földuzzasztott államapparátus. Olyan mennyiségű pénzt visz el, amit az ország már nem bír el. Ez van itt is kicsiben. A városban ezernégyszáz közalkalmazott van. Amit az államtól kapunk normatívákat, juttatásokat, az nem fedezi a közalkalmazottak bérét. Ezt nem tudják az emberek. Mint ahogy azt sem, hogy hogyan működik, mármint gazdaságilag az önkormányzat, honnan van pénze, miből gazdálkodik. Visszatérve a munkahelyteremtésre, én arra gondoltam, hogy teremtsünk olyan gazdasági környezetet a városban, hogy érdemes legyen vállalkozónak ide jönni, céget alapítani és venni föl embereket, mert itt Kalocsán sok olyan képzett szakember van, akiknek nincs munkája. Vagy például, az Emikának adjunk meg minden támogatást, dolgozzunk velük együtt, hajtsunk fel kínai partnereket, és ha be tudnak indítani egy új összeszerelő üzemet, akkor újabb 20-25 embernek lesz munkája. Vagy ha sikerül, hogy Kirchheimbe egy gumiüzemnek a Kaloplasztik beszállítója lesz, az újabb embereknek jelenthet munkát. Ez a munkahelyteremtés, amikor olyan környezetet hozunk létre, amelyben a vállalkozók tudnak fejlődni, pályázatokkal újabb beruházásokhoz pénzt szerezni, így újabb munkahelyeket létrehozni.

Szót kell ejtenünk itt a mostani Start közmunka programról, mely az emberek szemében szálka, hiszen azt látják, hogy egy csomó ember támasztja a falat, a söprűt, és nem igazán dolgozik. Jól látja az állam, hogy ez a fajta támogatás nem hasznos. Azok az önkormányzatok fognak benne maradni a rendszerben, akik olyan közmunka programokat tudnak generálni, melyek egy-két év támogatás után akár önálló, magát eltartó vállalkozásként továbbműködnek. Például most elkezdünk egy betonüzemet, amire az állam ad pénzt, természetesen az önkormányzat is hozzájárul, de ha jól kitaláljuk, hogy miket gyártson, lehet, 2013 végére újabb embereket kell felvenni, és a vállalkozás meg fog állni támogatás nélkül is a maga lábán. Ez a munkahelyteremtés.

Én, amikor polgármester lettem, azt mondtam, mindenkinek adok lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa, az a hely és az, amit csinál, hasznos a városnak. Eddig csak olyanokat küldtünk el, akikről kiderült, hogy semmit sem csinált, vagy nincs értelme. Azt beszélték, amikor mi elkezdtük a munkát, hogy itt most a fele hivatalt kirúgjuk. Három embert küldtünk el mindössze, a többiek maradtak, hiszen a hivatalt működtetni kell. És ha egyes területeken fejleszteni kell, akkor föl fogunk venni embereket. Arról is szólnunk kell, hogy van olyan átszervezésünk, ahonnan nem kellett embert elküldenünk.

A teljes önkormányzati oktatási rendszert átvilágítottuk, átszerveztük, ennek nyomán az új struktúrában 50 milliót megspóroltunk úgy, hogy még tizenkét pályakezdőt felvettünk.

A kommunálistól kikerülő emberek 8 hónapig még kapják a bérüket, most tárgyaltam a megyei munkaügyi központtal, hogy tanfolyamokkal, átképzésekkel segítsék az ő további sorsukat, hogy ismét visszakerülhessenek a munka világába, akár egy önkormányzati kft-be dolgozni.

Ezek mind racionális döntések, amiket egy felelős vezetőnek meg kell hozni, és nem szabad azon gondolkodni, hogy jaj, nem szabad, vagy hogy mit szólnak az emberek, nehogy megharagudjanak, mert 2014-ben nem fognak ránk szavazni. Ez nem népszerűségi verseny! Biztos, hogy sért embereket, sért csoportokat, de azt kell megérteni, hogy a közösség fontosabb, mint az egyes szereplők. Véleményem szerint a régi szisztémával nincs ennek a városnak még négy éve, most kell új fejlődési pályára állítanunk, mert el fog süllyedni. Nagyon remélem, hogy a kalocsai emberek meg fogják ezt érteni, és egyszer meg fogják köszönni, hogy ezt így végigcsináltuk.

– Említette az előző kérdés kapcsán, hogy már nem működik az a rendszer, hogy én felveszem a te valakidet, te pedig vedd föl az én emberemet… a régi sógor-koma-jóbarát tempó. Mégis sokan megjegyezték, hogy az új apparátusban, munkatársak között gyakran azonos vezetéknevű emberek kapnak munkát, pozíciót.

– Ha valaki egy új rendszert kezd el építeni, azokkal az emberekkel kezd el dolgozni, akiket ismer, akikben megbízik, akiknek ismeri a gondolkodását. Jó hogy beszélünk erről, mert szeretnék eloszlatni egy tévhitet, nem azért dolgoznak ezek az emberek ott, mert valakinek a valakije, hanem, mert alkalmas rá. Beszéljünk néhányról nevesítve is. A Szakál Tibornak a felesége kétdiplomás, kitűnő közgazdász, könyvelő, csak örülhetünk, hogy elvállalta ezt a munkát, vagy az ügyfélszolgálati iroda vezetője, dr. Simon Zoltán, aki Pécsről jött haza, végzettsége, gyakorlata megvan, és egyébként, akik fanyalognak most, nem tudnának hirtelen a helyére megfelelő személyt javasolni. És ezekhez a munkakörökhöz még nem elég a szakmai hozzáértés, az önkormányzatiság sajátosságaival is tisztában kell lenniük. Vagy a Borbély Petra, évek óta fiatalokkal foglalkozik, a gyerekek szeretik, jól csinálja, amit csinál. Egyébként sok olyan fiatalt hazahoztunk, akik „se rokona, se ismerőse” egyikünknek sem. És már ők hozzák be a rendszerbe maguk mellé a megfelelő embereket. Egyik legjobb döntésünk volt, amikor a Boromisza Viktort megbíztuk a Városüzemeltetési Iroda vezetésével, vagy Korsós László, kitűnő informatikai szakember elvállalta a KalocsaKom vezetését, vagy a jegyzőnk, dr. Bedics Andrea, akit több beszélgetés során győztem meg, hogy jöjjön haza Tokajból és vállalja el ezt a munkát. Nemhogy őt, de még a szüleit sem ismertem. Ha valaki valamiben tehetséges, ért ahhoz, amit csinál, akkor viszont nem szabad azzal törődni, hogy valakinek a valakije és mit szólnak az emberek. Higgyék el, nekik a legnehezebb, mert mindegyik úgy kezdett a munkához, hogy kétszer annyit várunk tőlük és kétszer olyan szigorúan kezeljük, ha valamiben vétenek.

– Mi az, amit az előző évben nem sikerült megoldani, és melyek azok a feladatok, amiket a 2012-es évben fognak elvégezni?

– Sajnos azzal találtuk szembe magunkat, hogy nincsen rendes iktatás, irattározás, nincsenek rendben vagy nincsenek meg szerződések, ezeket újra ki kell alakítani, és ez hátráltatta a munkát. Én azt hittem, ez gyorsabban megy, de lassítanunk kellett, hogy ne menjen a munka rovására. Mindent inkább kétszer átgondolni és megfontolni, ezért vannak olyan intézkedéseink, átszervezéseink, amik szerintem már egy negyed évet csúsztak. De nem bánom, mert így át tudtuk gondolni ezeket, és visszautalok, hogy ilyen helyzetben fontos a jó csapat, a tanácsadók, akikkel több megvilágításban lehet a kérdéseket körbejárni, fontos a jegyző a törvényesség miatt. Nagyon nagy utat jártunk be, átalakult a struktúrája a hivatalnak, az intézményrendszer átszervezése folyik. Kalocsán kicsit megkövesedett ez az intézményrendszer, az országban más helyeken ezen már rég túlléptek, hiszen ez a legdrágább és legnehezebben kezelhető, a közalkalmazottiságból adódóan. Szerintem ez az átalakítás 2012 feléig el fog tartani, év végére már ennek az eredményeknek látszani kell.

A 2013-as év költségvetése lesz az, amiben az új struktúrából adódó megtakarítások, átláthatóság miatt lehet egy jól működő önkormányzatot tervezni, amire egyébként a törvények is köteleznek, hiszen 2013. január 1-jétől nem lehet önkormányzati költségvetést hiánnyal tervezni. Nagyon örülök, hogy belevágtunk, szerintem jó irányba megy minden, mert ha most fognánk ezekhez az átalakításokhoz, nem is lenne már idő erre. Ezért volt jó az az irány is, hogy olyan önkormányzatokkal tartjuk a kapcsolatot, melyeknél már ez az átalakított rendszer működik, így nem nekünk kellett kitalálni ilyen rövid idő alatt, hanem átvettük tőlük, ami náluk bevált, és Kalocsára alakítottuk, finomítottuk. Sajnos, ez az emberek felé, kifelé kevésbé látványos, mintha átadtunk volna egy szökőkutat, új épületet, sokuknak ez az igazi önkormányzati munka. Legszívesebben mindenkinek megmutatnám, hogy milyen nagy munka volt egyenként az egész rendszert átnézni, átvilágítani, fűtés, világítás, költségek, munkaszervezés. De azt hiszem, év vége felé ennek az eredménye már kifelé is látható lesz. Elkezdjük a távhő-szolgáltatást, az intézményeink tetején megjelennek a napkollektorok, elindul a Zöld Program, és remélem, a kínai tárgyalásoknak is akkor már látható eredménye lesz. El kell az embereknek hinniük, hogy rengeteg jó dolog történt, csak ezek még nem látványosak. De ezek az alapfeltételei annak, hogy a város jól tudjon működni.

– Sok ellenérzést kiváltott a vállalkozókból, hogy az önkormányzat nem rendezte a számlákat, tartozott az anyag- és munkadíjakkal. Ez a kérdés rendeződött?

– Azokat a követeléseket, amiket nem vitatunk, azokat rendeztük december 31-ig, vagy most utalgatjuk őket ütem szerint, mindenkivel beszéltünk, ahol csak lehetett 60 napos fizetési határidőket beszéltünk meg, és az cél, hogy ezt a határidőt tartani tudjuk. Előrevetítették azt a rémhírt, hogy januárra nem kapnak a dolgozók munkabért vagy csak félpénzt kapnak, nem lesz fűtésre, világításra pénz, be fogjuk zárni az iskolákat, intézményeket. Elmondhatom, hogy – igaz, nagyon szigorú gazdálkodással, de – nagyon jól áll most az önkormányzat, a decemberi fizetésekhez először nem kellett felhasználnunk a 90 milliós munkabér hitelt. Ehhez a pénzügyi osztályunkon is teljesen át kellett alakítanunk a szemléletet, nem csak le kell könyvelni a számlákat és utalni, hanem el kell kezdeni gazdálkodni. Ez a legnehezebb, szemléletet váltani.

– Már csak egy kérdés maradt a végére: emellett a munka és elfoglaltság mellett jut ideje családra, barátokra, kikapcsolódásra?

– Nekem nem szokatlan 12-13 órát dolgozni, az új feladat ennyit kíván, ezt örömmel teszem, persze így kevesebb idő jut a családra, barátokra, hobbira, kultúrára, de azért igyekszem ezekre időt szakítani. Járunk színházba, mert azt fontosnak tartom, és régi és új kalocsai barátainkkal azért szakítunk időt a találkozásra, az is igaz, hogy budapesti és mogyoródi barátainkra sokkal kevesebb idő jut, inkább ők jönnek hozzánk le Kalocsára. Amikor bevállaltam a polgármesterséget, tudtam, hogy ez mivel jár, hogy a hétvégéken, és a többnapos ünnepek alatt is bizony sokszor ilyen hivatalos alkalmakon is részt kell venni. Azt nagyon fontos dolognak tartom, hogy egy polgármester menjen el azokra a rendezvényekre, amikre hívják, mert itt van alkalom találkozni, beszélgetni emberekkel. Hogy igazán a város polgármestere legyen.

– Köszönöm a beszélgetést!