A kalocsai születésű Farkas Tibornak október 3-án kiállítása nyílt a Rátkai Klubban, Budapesten. A szobrokból és képekből álló válogatás egy hónapig látható a nagy múlttal rendelkező intézményben.

Örömmel tölt el, hogy szervezőként sikerült a budai Feneketlen-tó partján jelenleg helyet kapó intézményben „fényre bábáskodni” ezt a tárlatot. Egy újabb kalocsai siker, amire méltán lehet egészségesen büszke bárki, aki ismeri és szereti az alkotásait, legyen akár kiállítások rendszeres résztvevője, vagy felületes ismerkedő. Aki a városunkban élő, dolgozó és alkotó Farkas Tibor szobrásszal, vagy alkotásaival bármilyen kapcsolatban áll, az tudja, hogy mire számíthat. A klasszikus szobrászat formáiban gondolkodó, mégis kísérletező kedvű alkotó először kapott lehetőséget, hogy megmérettesse magát a jeles intézményben. Ugyanis a korábban színészklubként működő Rátkai Klub, ami a hazai kulturális élet és a szellemi táplálkozás egyik neves fellegvára – megkeresésünkre –, látott fantáziát abban, hogy a kalocsai szobrász műveinek egy hónapra otthont adjon. Így október 3-án, barátok, ismerősök és az ország különböző pontjain élő művészkollégák jelentek meg, hogy jelen legyenek a megnyitó-ünnepségen, pár szót váltva egymással, a művészetről, a kiállítás anyagáról.

A megnyitó előtt Békés Attila, a művészkörökben Bumbiként is ismert mandolinművész virtuóz játékával csalogatta a közönséget. A nyolcvanon túl is aktívan zenélő Békés keze alatt csodálatos melódiák csendültek föl. A Rátkai Klub részéről Sebőkné Zalka Ilona volt jelen, aki elmondta, hogy egy komoly alkotót ismerhetett meg a kalocsai szobrász személyében. Ezután kezdetét vette az ünnepély.

„Minden műfajban sok a tehetséges ember, akik szerencsés pillanatokban tehetségük, elmélyülésük, komolyságuk erőfeszítésével hasznosat, néha ritkát és gyönyörűt alkotnak.” – ezzel a Márai Sándor – idézettel nyitotta meg a kiállítást Kiss István nyugalmazott rajztanár, az alkotó művészetének ismerője és méltatója. A szobrász alkotásai a mitológia, az őstörténet és a szakralitás „szentháromságára” épülnek, mert jól tudja, az út, az igazság, az élet gyümölcsterméssel mérhető és igazolható útján érdemes járni. Így válnak a kiállított tárgyak testünk-lelkünk támaszaivá és utat mutatnak a cél nélkül tévelygőknek.

A kiállítás egyik részében látható a két pannó, a Hazatérés és A fény húrjai, melyet a Kalocsai Művészeti Klub falairól jól ismerhet a közönség. Ugyanis a két legnagyobb felületű festményről van szó.

Ezenkívül a jelen kiállításon helyet kapott még a Kikelet, a Sejt lázadása, a Kürt, a Gubbantós, a Paripa, a Kalocsai Vénusz, valamint Az én univerzumom című alkotás. Észrevehető bennük a sejtelem, a vágyakozás, a dinamika, az öröm.

A tárlat másik részében, az úgynevezett szakrális sarokban, Jézus passiójának, a tizenöt képből álló Keresztútnak – amit Tibor a szerbiai Péterréve római katolikus temploma számára, tölgyfából faragott ki, annak – a pitkrétával készült tervei láthatók a jelen tárlaton. Amit bárki megtekinthet november 3-ig a Rátkai Márton Klubban (Budapest, 11 kerület, Zsombolyai u. 6.).

Aki mégsem tud elmenni, hogy megtekintse a kiállítást, annak ajánlom a nemrég forgatott Doku 2. -t, melyet Tóth Dani készített, ami megtalálható már a youtube-on.

Cserenkó Gábor