„Remény és csalódás”

Kalocsa kevésbé ismert arcáról

2015.12.08 14:26    |    V. I.  

Dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója, történelemtanár és a „Zsidók Kalocsán és környékén” kötet szerzője ismét nagy fába vágta a fejszéjét. Miután korábbi könyvében a város históriájának kevésbé dicső szeletét dokumentálta, úgy döntött „tovább lépdel a kevésbé kitaposott ösvényen előre” és egy újabb, ilyen formában még össze nem foglalt szeletet tár fel Kalocsa történetéből – azokat a „bizonyos” negyvenes és ötvenes éveket. „Remény és csalódás – Kalocsa története 1945-1953” című, interjúkkal, korabéli fotók garmadájával és hasznos függelékekkel színezett munkáját december 11-én veheti a kezébe az érdeklődő olvasó, lapunknak viszont már most elárul néhány izgalmas részletet a kötetről.

– Talán másfél-két éve is van már annak, hogy először megemlítetted, hogy ismét kutatómunkába kezdtél és új köteten dolgozol. Mára napok kérdésévé vált és hivatalosan is megjelenik a „Remény és csalódás – Kalocsa története 1945-1953” című kötet. Mi történt a két beszélgetésünk között dióhéjban?

– Nos, ezt a könyvet jórészt két évvel ezelőtt írtam. Akkor még a Szent István Gimnáziumban dolgoztam és volt nyári szünetem, amikor ráértem levéltárba járni és interjúkat készíteni, ami a mostani munkám mellett elképzelhetetlen lenne. A kiadás feltételei viszont mostanra váltak adottá, köszönhetően a Nemzeti Kulturális Alap által erre biztosított támogatásnak. Meg kell jegyezzem, hogy egyéni szponzoroknak is köszönettel tartozom, akik anyagilag segítették a könyv megjelenését. December 11-én, délután három órakor itt, a Művelődési Központ sétálóutcai épületének nagytermében lesz a hivatalos bemutató.

– Miről szól az új könyv?

– Az a címe, hogy „Remény és csalódás”, de miért? 1945 után, amikor vége a háborúnak, az emberek reménykedtek abban, hogy egy jobb világ jön. Ez így is tűnik egészen 1948-ig. 1948-ban azonban hatalomra kerülnek a kommunisták, elkezdődnek az államosítások és megszületik a Rákosi-féle diktatúra – ez volt a csalódás. Maga, a könyv városunk ’45 és ’53 közötti történetét dolgozza fel, de nehéz annak tartalmát két évszám közé szorítani, hiszen intézménytörténeteket, sportéletet, a laktanyák sorsát végigveszi, amelyek sokszor túlnyúlnak az említett intervallumon, csakúgy, mint a könyvben található képanyag. Nehéz is volt meghatározni, hogy hol hagyjam abba az írást.

– Kizárólag levéltári adatokra, könyvtári jegyzetekre és más hivatalos dokumentumokra támaszkodtál, vagy pedig úgy, mint a „Zsidók Kalocsán és környékén” esetében megszólaltatsz olyan helyieket, vagy az ő leszármazottaikat is, akik az említett rendszert valóban megélték, túlélték?

– Is-is. Rengeteg időt töltöttem a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban, ahol kiváló alapanyagot gyűjtöttem, csakúgy, mint a kalocsai Érseki Levéltárban és Könyvtárban. Emellett, ahogy mondod, valóban, egy nagyon fontos rész annak a tizenegy családnak a története, akiket ebben a korszakban valamiféle retorzió élt. Vannak köztük olyan felsőereki, részteleki vagy keserűteleki családok, akik a Hortobágyra voltak kitelepítve 1952-53-ban. Tulajdonképpen az indíttatás is innen származik. Meghívtak ugyanis Újtelekre egy emlékmű-avatásra, amelyet előttük tisztelegve állítottak fel. Ekkor kezdett motoszkálni bennem, hogy róluk kellene írni. Eredetileg úgy terveztem, hogy interjúkötetet adok ki. Felkeresem azokat az embereket, akik gulágon vagy munkaszolgálaton voltak, esetleg börtönt szenvedtek el, és megírom a történetüket. Ebből fakadt, hogy akkor már nézzük át a kalocsai intézményi rendszert, az önkormányzati és tanácsi rendszert, a pártokat, a mozgalmakat, a sportéletet, a laktanyák világát és az ipari egységeket is. A dolog tehát nőttön nőtt, így lett belőle végül egy komplex kötet. A végéhez csatoltam egy fogalommagyarázatot, ami nem feltétlen lenne szükséges és nem is jellemző, de előbújt belőlem a tanár, hiszen számos olyan fogalom található a könyvben, amit a fiatalok talán nem is ismernek, de ha ismernek is, nem biztos, hogy értik azokat.

– Nekik szól ez a könyv? Kik a célközönség… ha van ilyen?

– Remélem, hogy sokaknak szól. Szól a fiataloknak, hogy megismerjék a történelmünk szeletét. Megszólítja az idősebb generációt is, akik közül sokaknak talán most volt először lehetősége arra, hogy kibeszélje magából mindazon sérüléseket, amelyeket ebből a korszakból hordoz. Olyannal is találkoztam, aki kemény éveket töltött a gulágon és kijelentette, hogy olyan mélyre temette magában mindazt, ami ott történt, hogy soha többet nem szeretne beszélni róla, mondván, az emberek úgysem hinnék el, mi minden történt ott és akkor, hiába mesélné el. Visszatérve tehát a kérdésedre, remélem, hogy mindenkinek szól, aki a városban és a környékén él és áttekintené ezt az időszakot. Erről ugyanis jellemzően nem jelentek meg írások. Értem is, hogy miért! Ha a múlt század, vagy még régebbi korok történéseit dolgozom fel, az nem kavar akkora hullámokat, mint egy olyan történet, amelynek vannak még élő tanúi. Ezzel együtt nyilván vitát is generál egy ilyen könyv, hiszen a benne leírtakról vannak személyes tapasztalatok, arról nem is beszélve, hogy nem egyformán éltük át a történelem ezen korszakát, ebből következően nem is ugyanolyan érzésekkel viseltetünk iránta.

– Ezt a kettősséget megtapasztaltad a „Zsidók Kalocsán és környékén”, valamint az ennek megszületését dokumentáló „Egyszer volt” film megjelenése után is?

– Persze, természetesen. A két történelmi éra között, amiről beszélünk tulajdonképpen tíz év telt el, és ahogy mondtam, mindkettőnek megvannak a túlélői, akik valamilyen oldalon álltak anno. Arról a könyvről és a mostaniról is elmondhatom, hogy nem ideologizálnak. Nem kívánok semmilyen oldalra állni, semmilyen ideológiát elítélni, vagy megvédeni! Ez a könyv, akárcsak az előző, tényeket rögzít. Mindennek megvan a forrása, amiről benne olvashatnak majd. Ennek ellenére nyilván, mivelhogy különálló szubjektumok vagyunk, másképpen ítélünk meg dolgokat, de ez nem baj, sőt, teljesen természetes! Arról nem is beszélve, hogy van benne csomó interjú, ami szóban elmesélt, emlékekből építkező történet. Előfordul, hogy egy-egy beszélgetés jegyzetelésekor tisztult le, hogy például az interjúalany által említett tábort nem azok szabadították fel, akikre ő emlékszik. Ezt jegyzetben meg is említem, de az emlékezés jogát senkitől nem szabad elvenni. Végtére is gondoljunk bele, amiről mesél nekünk, az hatvan, hetven évvel ezelőtt történt!

Kalocsai Néplap

– Mit üzen véleményed szerint ez a könyv? Pontosabban, mit szeretnéd, hogy üzenjen, vagy közvetítsen?

– Én szeretem ezt a várost! Kalocsára tartozom, és szeretném, hogy főképp a fiatalok jobban megismerjék és megértsék a helyi események láncolatát. Nyilván célom volt az is, hogy dokumentáljam a saját településünk történetét.

– Tervezel folytatást?

– Annak idején, amikor a „Zsidók Kalocsán és környékén” könyvön dolgoztam, akkor is azt mondtam, hogy én egykönyves szerző leszek. Ezzel szemben arra döbbentem rá, hogy a legnagyobb dilemmám ennek a könyvnek az írása közben az volt, hogy hol hagyjam abba a történetet. Ott van a borítóján, hogy 1953-ig foglalkozom az eseményekkel, viszont ha például egy intézmény vezetője 1951-től 1959-ig állt az adott intézmény élén, nem hagyhatom abba a történetét félúton! Mondhatnám tehát, hogy jó néhány mozzanat már most túlmutat az ötvenes éveken, arról nem is beszélve, hogy a hatvanas-hetvenes években szintén roppant érdekes volt a város története. Többek között ebből a korszakból is rengeteg fotó került a könyvbe, olyan is, amikor a mostani sétálóutcában, az akkori Tiszti Klub előtti úttesten kombájn kíséri a május 1-i felvonulást. Tavaly nyáron, amikor gyűjtögettem a képeket és többet feltettem a Facebook-oldalam-ra, hatalmas érdeklődést keltett.

– Ha jól érzem tehát, már készülőben is van a „Kalocsa története a rendszerváltás előtt” című kötet! Köszönöm, a beszélgetést!

– [nevetve] Erről még korai lenne beszélni! Köszönöm én is, találkozzunk a december 11-i bemutatón!


Kalocsai hírek

Végső nyughelyére kísérték Dr. Svébis Mihályt, a megyei kórház főigazgatóját

Dr. Svébis Mihályt, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház főigazgatóját a Kecskeméti Református...

Bács-Kiskun megye tűzoltói Kalocsán ünnepelték védőszentjük napját

A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatáság idén Kalocsán, május 3-án tartotta ünnepi...

Búzaszenteléssel Kalocsáról indult az idei Magyarok kenyere program

A Kalocsán a május 1-jén, szombaton rendezett számos esemény közül is kiemelkedik a Kalocsa –...

Szijjártó Péter a fajszi Pata József Kft-nél tett látogatást

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 6-án, pénteken a fajszi Pata József Gépipari...

Évelőkkel szépítik a város virágágyásait

Az egynyári virágok mellett a közelmúltban megjelentek és a kiültetésekben egyre nagyobb arányban...

Lezárult az izgalmakban bővelkedő országos Szelidi-tavi horgászverseny

Még a véghajrá előtti éjszaka, sőt, a szerda 12 órai zárás előtti utolsó pillanatok is jelentősen...

Fergeteges Leander Kills zárókoncert a kalocsai majálison

Már a május elsejei ünnep előestéjén is zenei csemege, igényes vendéglátó muzsika várta a...

A Dózsa ballagásán 114 diák búcsúzott a középiskolás évektől

Péntek délután elballagtak a Bajai SZC Dózsa György Technikum és Kollégium végzős diákjai. A...

Viczay Lajos fotó-és festőművész kiállítása a kalocsai Városi Galériában

Sokan eljöttek, hogy láthassák a fotósként is ismert Viczay Lajos festményeiből álló kiállítást,...

Már majdnem kész a Csajda-kerti játszótér

A játékok már a helyükön állnak, de még hiányoznak a biztonságos használathoz szükséges utolsó...

Font Sándor hetedszer vette át országgyűlési képviselői megbízólevelét

A 2022. évi országgyűlési képviselői választáson a Kalocsa székhelyű 03.számú választókerületben...

Szent György-napi szentmise a rendőrökért

Sárkányölő Szent György, a rendvédelmi szervek védőszentje napja alkalmából ünnepélyes szentmisét...

Sokan éltek a személyes találkozás lehetőségével

Naponta tízezer látogatója volt a Műegyetem tavaszi állásbörzéjének, ahol immár hagyományosan...

Szigeti Tamás agrármérnök segít, mire kell figyelni az egységes kérelem beadásánál

2022. április 6-án, szerdán nyílik az egységes kérelem kitöltési felülete, a gazdálkodók ekkortól...

Norbi, a „vaklufis” a földkerekség egyetlen okleveles léggömbhajtogatója

A Bajai SZC Kalocsai Dózsa György Technikum és Kollégium intézményben régi gyakorlat, hogy a 9....

Árpád-kori régészeti leletek Uszódnál

Az egyik sírban karperecet, gyűrűt és egy pénzérmét találtak

Szent Asztrik érsek szobrát a főegyházmegye papsága előtt áldotta meg Dr.Bábel Balázs érsek

A magyar és a katolikus egyház történetéhez egyaránt szorosan kötődő, attól elválaszthatatlan Szent...

Folytatódik a nemzetközi együttműködés, folyik a munka a Paks II. projektben

A Paks II. projekt építési-szerelési bázisán létesülő építmények több mint felére szerzett építési...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás