Az UEFA-nál kell helytállnia a kalocsai labdarúgónak

2018.04.11 15:01    |    MikSz  

Akit gyermekként „megmérgez” a paskomi vagy a KSE pályás foci a haverokkal, aki a suhogó bőrbogyó hangjával álmodik, aki az öltözőben találkozik a legjobb barátaival, az „menthetetlenül” focista marad. Vagy… teljesen mindegy mi lesz belőle, csak köze legyen a focihoz. Pontosan így volt ezzel a hajdan Kalocsát erősítő Szabó Vilmos is, aki néhány éve a Magyar Labdarúgó Szövetségnél osztályvezető lett, ma pedig már az UEFA mérkőzésellenőreként járja a világhíres sportszentélyeket, sőt, igen komoly feladat vár rá a 2020-as Labdarúgó Európa Bajnokságon. Városunk egykori focistája készséggel, mosolyogva mesélt szerelmeiről, vagyis családjáról, gyerekkoráról, labdarúgásról és persze szeretett városáról, Kalocsáról, amelytől a mai napig nem tud és nem is akar elszakadni (még ha térben messzire is sodorta az élet).

szabovili_300Minden egyes kisfiú, aki szeret focizni, egyszer nagymenő labdarúgó szeretne lenni. Neked mikor kezdődött ez a szerelem?

– Ha messziről indítom (szerk. a labdát), édesapám révén ismerkedtem meg a futballal. Ő is játszott nagypályán és kispályán is. Emlékszem, hogy soha nem telt el úgy hét, vagy több nap egymás után, hogy ne mentem volna vele akár csak rugdosni, akár egy meccsre szurkolni. Mondhatni a sorsom akkor megpecsételődött, egyből sportszerelembe estem. Ha az időjárás nem engedte, akkor a lakásban rúgtam a bőrt, ennek persze édesanyám nem igazán örült, féltette az ablakokat... A csarnokban csuromvizesen, izzadtan addig fociztunk a srácokkal, amíg volt bennünk szusz. Ez néha a házi feladat rovására is ment, de hát Istenem – ha focizni kell, akkor focizni kell. Aztán Lakatos Pista bácsinál, a kalocsai focisuliban játszottam, onnan, ahogy a legtöbb helyi srác, én is a KFC ifijébe, majd a megyei I. osztályú felnőttekhez kerültem. Volt egy kisebb kitérőm az NB III-as PVSK-nál, majd újra visszafújt a szél Kalocsára. Az MLSZ-ben 2015 óta vagyok az eseményszervezői osztály vezetője. ’13-ban, mint a női válogatott csapatmenedzsere, tevékenykedtem. Anno, amikor a női u19-es EB tornát szerveztünk, akkor olyan feladataim voltak, mint a delegáció autóinak ellenőrzése, hogy meg vannak-e tankolva rendesen, meg ehhez hasonlók.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás, amellyel a munkád során találkoztál?

– Minden egyes új feladat kihívás. Akár a menedzsment, akár az osztályvezetés és ilyen most az UEFA mérkőzésellenőri posztja is. Óriási kihívás vár rám most is. Budapest lesz ugyanis az egyik rendezője a 2020-as EB-nek, ennek a projektnek pedig én vagyok az igazgatója.

Foci-közelben maradtál, de nem húz vissza a szíved a pályára?

– De, természetesen! Bár gyerekkoromban már kiderült, hogy belőlem valószínűleg nem lesz híres labdarúgó. Volt tehetségem, de felismertem, hogy a megyei I. osztályú labdarúgás az, ahol én ténylegesen megállom a helyem a pályán. Én is álmodtam arról, hogy majd nagy stadionban, sok néző előtt címeres mezben futok ki és úgy rúgom majd a gólokat, de ez álom maradt. Az élet azonban kárpótol, hiszen a nemzeti csapat mérkőzésein mindig ott vagyok, a két kispad között szoktam ülni. Így mondhatni az élet kicsit másképp, de mégis visszaadta nekem a focit. Ez óriási dolog! Legalább annyira szívesen emlékszem majd vissza később ezekre az évekre, mint most azokra, amelyeket Kalocsán töltöttem. Egy-egy Kiskőrös, vagy Harta elleni rangadó… Jó lenne újra kifutni azokkal a srácokkal, akikkel az ifi csapatban aranyérmet szereztünk. Milyen, de milyen büszkék voltunk…

Hogy mennyire nem tudsz elszakadni a helyi labdarúgástól, arról az is árulkodik, hogy a mai napig találkozni veled itthon egy-egy focimeccsen, sőt, a kispályás bajnokságban nem csak a lelátón, hanem a pályán is.

– Hát igen… Szoktam is mondani a feleségemnek, hogy én tuti, hogy bolond vagyok, mert képes vagyok 170 km-t autózni, azért hogy hazajöjjek egy meccs kedvéért. Nagyon szívesen jövök, és örülök, hogy a fiúk számítanak rám. Amikor tudok, jövök és segítem a Svebo csapatát. Bevállalok inkább egy jókora ingázást, csak had’ jöjjek haza focizni. Nem tudok elszakadni. Volt, amikor próbáltam, de nem megy. Pár hónap után jöttek az „elvonási tünetek”. Aztán a feleségem azon kapott, hogy pakolom össze a sporttáskámat. Kérdezte, hogy; hát te meg hová mész? Mondtam: haza, focizni, nem bírom! Sajnos az otthoni bajnokságok most nem olyan erősek, de én bízom benne és remélem, hogy ez változni fog.

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy az életed a hobbid, a hobbid a munkád. De most új feladatok várnak rád. Mit csinál egy UEFA mérkőzés-ellenőr? Kit ellenőriz? Egy-egy meccs helyszínét? A sporikat? Vagy magukat a labdarúgókat?

– Most, az asztalomra tekintve, itt hever előttem tizenkét szabályzat, amiben sorra vannak szedve a feladatkörök. Pl. itt van egy UEFA szabályzat, ami a stadionok méretéről, milyenségéről szól. Egy U19-es meccs esetében kell egy „1-es kategóriájú” stadion, tetővel, 50 VIP ülőhellyel. Benne foglaltatik a kiszolgálás, a biztonság, általános szervezés, dopping, orvosi szabályzat. Elég sokrétű. Akár klubmeccsről, akár válogatott mérkőzésről legyen szó, ezeket mind sorra kell ellenőrizni. Meg kell nézni az öltözőket, sorra venni, hogy a csapatok mikor és hová érkeznek, és ügyelni, hogy sehol ne legyen probléma. Nem vagyok az a gonosz ellenőr, aki minden hibáért, hiányosságért büntet. Azért vagyok, hogy segítsem a munkájukat. Felhívom a figyelmet a mulasztásra, hiányosságra, és együtt arra törekszünk, hogy legközelebb minden rendben legyen. A végén persze írok egy jelentést, amiben lejegyzem a tapasztaltakat. A játékvezetőkkel vagy épp a játékosokkal nincs dolgom. Viszont mondhatni minden mással igen.

Most irigykedve kell tudomásul vennie minden focirajongónak, hogy Te a világ legnagyobb sportszentélyeit ellenőrzöd végig a bejárattól, a lelátón át, a parkolóig?

– Egyelőre az utánpótlás Bajnokok Ligájának mérkőzésein dolgoztam. Voltam Párizsban a PSG – Anderlecht mérkőzésen, Szlovákiában a Nitra – Feyenoord találkozón, most pedig a Real Madrid – Chelsea U19-es meccsen, ahol a négy közé jutás volt a tét. Ezek a mérkőzések nem olyan látogatottak, mint a felnőtt élcsapatok meccsei, így nem az úgynevezett nagy szentélyekben tartják, hanem kisebb sportlétesítményekben. Viszont, amikor Párizsban végeztünk a munkával, akkor a nagyokat is megnéztem. De a munka az első!

Ha már itt tartunk, lehet kedvenc csapatod? Kinek szurkolsz?

– Lehet kedvencünk, persze. Amikor gyerek voltam, akkor óriási Juventus szurkoló voltam. Akkor egy nagyon jó korszak volt, nem lesz ismeretlen senkinek, ha azt mondom, hogy Del Piero-n nőttem fel. Amióta ő befejezte, azóta nem követem annyira a csapat munkásságát. De a szívemben megvan a helyük. Munka közben viszont egyértelmű, hogy teljesen semlegesnek kell lennünk.

Azt említetted, hogy tudtad, hogy nem leszel híres labdarúgó. Az, hogy az UEFA-nál egy ilyen poszton köss ki, az tudatos törekvés volt, vagy egy lehetőség, amivel éltél?

– Tudtam, hogy van ilyen pozíció, hiszen amikor osztályvezetőként szerveztük a mini tornákat, mi is „kaptunk” ilyen ellenőrzéseket. Viszont akkor nem fogalmazódott meg bennem, hogy én egyszer majd ezt akarom csinálni. Az aktuális feladatomat akartam jól végezni. 2016-ban jött a lehetőség, amikor a szövetség felkínálta, hogy jelölnének erre a posztra. Megköszöntem és éltem a lehetőséggel. Úgy éreztem, hogy már megvan a kellő tapasztalatom, hogy ebbe a kalandba belevágjak, és újabb tapasztalatokat szerezzek. Tavaly volt egy kétnapos oktatás az UEFA központjában, a svájci Nyonban. Egy teszt után a Ferencváros egyik mérkőzésellenőreként kísértem a küldöttet, figyeltem a munkáját, majd a végén megkérdezte, hogy én hogy csinálnám, én pedig elmondtam. Akkor kísérő voltam, most pedig mint delegate, én végzem az ellenőrzéseket élesben. Nagyon izgalmas!

Van még tovább? Vannak még célok?

– A cél mindig az, hogy a tőlem telhető legjobb munkát végezzem. A 2020-as EB óriási projekt lesz, ilyen itthon még nem volt. Tudni kell, hogy az EB Európa harmadik legnagyobb eseménye. Nagy a felelősség, nagy a kihívás, de nagyon készülünk.

Nemrég született gyermeked. Őt is a foci felé fogod terelgetni? Hogy ilyen élményeket szerezzen, mint az apukája?

– A kisfiam 8 hónapos, még nagyon kicsi. Soha nem fogom erőltetni a focit, a lényeg, hogy sportoljon valamit, bármit, amiben örömét leli. Ha ez a labdarúgás lesz, az természetesen óriási öröm lesz számomra. Biztos, ami biztos alapon, azért a nappaliban elhelyeztem néhány labdát, hogy ne legyen számára ismeretlen. Legutóbb a kezembe vettem, és viccelődve úgy csináltunk, mintha ő rúgná egyiket-másikat. A feleségem biztos lehet abban, hogy a benti fociban én is partner leszek. A mozgás egyébként neki is nagyon fontos, a párommal közösen is űzünk néhányat, ha van rá időnk, nézzük a tévében és közösen szurkolunk. Nagyon sportszeretők vagyunk mind a ketten! És ez biztos, hogy a fiunkra is ráragad majd!

– Sok ilyen közös pillanatot, jó egészséget, a munkádhoz pedig nagyon sok sikert kívánok!

– Köszönöm, köszönjük szépen!



Kalocsai hírek

Végső nyughelyére kísérték Dr. Svébis Mihályt, a megyei kórház főigazgatóját

Dr. Svébis Mihályt, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház főigazgatóját a Kecskeméti Református...

Bács-Kiskun megye tűzoltói Kalocsán ünnepelték védőszentjük napját

A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatáság idén Kalocsán, május 3-án tartotta ünnepi...

Búzaszenteléssel Kalocsáról indult az idei Magyarok kenyere program

A Kalocsán a május 1-jén, szombaton rendezett számos esemény közül is kiemelkedik a Kalocsa –...

Szijjártó Péter a fajszi Pata József Kft-nél tett látogatást

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 6-án, pénteken a fajszi Pata József Gépipari...

Évelőkkel szépítik a város virágágyásait

Az egynyári virágok mellett a közelmúltban megjelentek és a kiültetésekben egyre nagyobb arányban...

Lezárult az izgalmakban bővelkedő országos Szelidi-tavi horgászverseny

Még a véghajrá előtti éjszaka, sőt, a szerda 12 órai zárás előtti utolsó pillanatok is jelentősen...

Fergeteges Leander Kills zárókoncert a kalocsai majálison

Már a május elsejei ünnep előestéjén is zenei csemege, igényes vendéglátó muzsika várta a...

A Dózsa ballagásán 114 diák búcsúzott a középiskolás évektől

Péntek délután elballagtak a Bajai SZC Dózsa György Technikum és Kollégium végzős diákjai. A...

Viczay Lajos fotó-és festőművész kiállítása a kalocsai Városi Galériában

Sokan eljöttek, hogy láthassák a fotósként is ismert Viczay Lajos festményeiből álló kiállítást,...

Már majdnem kész a Csajda-kerti játszótér

A játékok már a helyükön állnak, de még hiányoznak a biztonságos használathoz szükséges utolsó...

Font Sándor hetedszer vette át országgyűlési képviselői megbízólevelét

A 2022. évi országgyűlési képviselői választáson a Kalocsa székhelyű 03.számú választókerületben...

Szent György-napi szentmise a rendőrökért

Sárkányölő Szent György, a rendvédelmi szervek védőszentje napja alkalmából ünnepélyes szentmisét...

Sokan éltek a személyes találkozás lehetőségével

Naponta tízezer látogatója volt a Műegyetem tavaszi állásbörzéjének, ahol immár hagyományosan...

Szigeti Tamás agrármérnök segít, mire kell figyelni az egységes kérelem beadásánál

2022. április 6-án, szerdán nyílik az egységes kérelem kitöltési felülete, a gazdálkodók ekkortól...

Norbi, a „vaklufis” a földkerekség egyetlen okleveles léggömbhajtogatója

A Bajai SZC Kalocsai Dózsa György Technikum és Kollégium intézményben régi gyakorlat, hogy a 9....

Árpád-kori régészeti leletek Uszódnál

Az egyik sírban karperecet, gyűrűt és egy pénzérmét találtak

Szent Asztrik érsek szobrát a főegyházmegye papsága előtt áldotta meg Dr.Bábel Balázs érsek

A magyar és a katolikus egyház történetéhez egyaránt szorosan kötődő, attól elválaszthatatlan Szent...

Folytatódik a nemzetközi együttműködés, folyik a munka a Paks II. projektben

A Paks II. projekt építési-szerelési bázisán létesülő építmények több mint felére szerzett építési...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás