Kósa Klára keramikusművész elmúlt hét péntekén tartott előadást Színek és szimbólumok címmel kamarakiállítás és könyvbemutató kíséretében Kalocsán, a Fazekas Alkotóházban. A művész nem először fordult meg itt, hiszen már 2008 októberében láthattuk munkáit ugyanezen a helyen. Kósa Klára Szentendrén alkot, unokahúgával, Kósa Judittal együtt a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdióban. Kósa Klára alkotó kedve több mint negyven éve lankadatlan, mindig az újdonság izgatja, foglalkoztatja. A keresztény és zsidó hagyományok megszállott kutatója, a reneszánsz és az egyetemes szimbólumok ismerője. Kerámiáiban nem használ sablont, matricát, ezért minden egyes alkotása más és más. Híres indás-virágos, szimbólumokkal teli motívumokkal díszíti alkotásait, melyeken minden színnek, formának jelentése, jelentősége van. Büszkén vállalja „vidéki”, alföldi mivoltát, és bár kecskeméti lányként e betűs beszédre szoktatták, már hosszú ideje ö betűvel beszél, ízesen, kifogástalanul. Mint mondja, ez az ő viselete, és nem hagyná el semmi pénzért.

Klára csodálatos egyéniség, magával ragadó előadó és rendkívüli fantáziával megáldott alkotóművész. Az előbb felsoroltak mindegyikéből kaphattunk ízelítőt.

Az Alkotóház udvarán reneszánsz zene fogadta az érkezőket Turi Tibor és tanítványai: Balogh Boglárka, Fejes Zsolt, Habaz Máté jóvoltából.

Kovács László fazekasmester köszöntötte a házat zsúfolásig megtöltő közönséget. Utalt arra, hogy az április 30-i dátum nem véletlen, hiszen 2004-ben, az uniós csatlakozás előestéjén útravalóul ugyanitt egy rendezvény keretében mutattak be egy csokorra valót értékeinkből, népművészetünkből, hogy milyen értékekkel lépünk át azon a bizonyos kapun.

Kósa Klára három köszöntéssel kezdte előadását: az Áldás, békesség, a Legyen békesség közöttünk mindenkor, és a Salom, azaz Béke veled! mondatokkal.

„Békére vágyunk mindannyian, az elveszett Paradicsom után vágyakozunk, pedig nem játunk ott soha, mégis mindannyiunknak van róla emlékképünk, mindannyiunknak más. De ez a kert tele van virágokkal a képzeletünkben. A keresztény embernek a virág mond a legtöbbet erről a kertről. És a fák. Az élet fája, a tudás fája, és az eget-földet összekötő világtengely motívumai megjelennek ma is a művészetünkben, és az ott lévő folyók. Az Éden gyönyörű kert volt, ami mindezek mellett tele volt madarakkal. És amikor valaki elfárad és pihenni akar, és szeretné, ha mindenki békén hagyná, nem megy romos gyárudvarra vagy épületbe, hanem ki a természetbe, erdőbe, ligetbe, virágokkal teli parkba, az Éden utáni vágyódással, és ott békére talál, megnyugszik.”

Kósa Klára rendkívüli érdeklődéssel kísért előadásában beszélt még a madár, mint szimbólum jelentéséről, szabadság, béke, a bölcsesség, a feltámadás szimbólumaként jelenik meg a művészetben. „Csak tanult embör adhat tanult embörnek madarat, mert a madár olyan magasságba szállhat föl, ahova a gondolat, ahova mi nem jutunk el soha, de az embör a tanulás által emelködik mindig följebb és följebb, tehát a madár a tanulás, a tudás szimbóluma.”

Nagy hangsúlyt kaptak az előadásban a színek, és a számok is, melyek szintén fontos szimbólumok, így nagy jelentősége volt a reneszánsz korban, és később is, hogy ki kinek milyen jelképpel, szimbólummal ellátott ajándékot adott, és milyet kapott.

Ebben a korban királyi ajándék volt az ilyen gazdagon díszített kerámia, nem ettek belőle, nem használták, csak nézegették. A nép fáról evett, a főurak aranyból, ezüstből, ónból, üvegből ettek, ittak. A mázas kerámia más. Örült, aki kapta, örült, aki adta. Gazdag volt, aki adta, gazdag volt, aki kapta.

„Az igazi ajándékot ma sem használjuk, örülünk neki és nézzük. Vigyázunk rá. Emlékezünk arra, aki adta, aki gondolt ránk. A jó ajándék jel, szimbólum, jel valakitől valakinek. Tele van a világ szeretni való jelekkel, szimbólumokkal. Emlékeinkben, tudatalattinkban élnek ezek a jelek. Törődnünk kell a múltunkkal, olvasnunk a szimbólumokból, a magyar és egyetemes jelképekből. Bárhol élünk, mindannyiunknak hordoz jelentést a kert, a koszorú, a korona és a madár, az angyalok és a számok, a színek és a formák. Lelkünkre, agyunkra, kedélyállapotunkra, sorsunkra hatnak” – mondta Kósa Klára.

A nagy érdeklődéssel kísért előadás után megvásárolhattuk Kósa Klára és Bor Zoltán Szimbólumok és ajándékok című gyönyörű albumát, mely a magyar reneszánszról, a királyi ajándékokról és a velük, rajtuk küldött szimbólumokról szól, hogy tudatosan válasszunk ajándékot, mely attól lesz emelkedett, királyi, hogy a szimbólumok által nem csak a tárgyat ajándékozzuk, hanem gondolatokat, kívánságokat is.

A szép este az alkotóház kertében grillezéssel, falatozással kísért baráti  beszélgetéssel zárult.