Háttérképet keresett, fotós lett belőle

Vén Anita: a lány a fényképezőgép mögött

2017.02.09 12:45    |    V.I.  

Vén Anita neve hallatán talán egy-egy Facebookról, vagy kalocsai sajtótermékekből, kiállítóterekből ismert fotó előbb beugrik, mint az a kedvesen mosolygó, szőke lány a fényképezőgép mögött, aki a fénnyel írott, megkapó alkotásokat „elkövette”. Anita a Tomori Pál Városi Könyvtár „Titánklub” című, fiatal helyi tehetségeket bemutató sorozatának legutóbbi vendégekét mesélt fotózás iránti szenvedélyéről és kedvenc témáiról. Mint az eseményt követően lapunknak adott interjújában elárulta, bár megtisztelőnek érzete a felkérést, nehezen állt kötélnek, mert igen lámpalázas.

Mivel készültél azok számára, akik eljöttek megnézni a könyvtárba?

– Az igazat megvallva ez egy igen hosszú folyamat volt, ugyanis nehezen állok ki emberek elé és beszélek magamról. Talán fura ez tőlem, tekintve, hogy nemrég kezdtem dolgozni a Kalocsa TV-nél szerkesztő-riporter-ként, az mégis más, amikor az embernek saját magáról kell mesélnie. Magán a felkérésen is meglepődtem, mivel nem tartom magam „akkora embernek”, hogy ilyen alkalmon részt vegyek, de természetesen igent mondtam, és fel is készültem rá.

vn_anita1_300_01Leírnád ezt a folyamatot?

– Kétszáz képet válogattam össze hét témára osztva, általuk mutatkoztam be az érdeklődőknek. Azt nem tudnám még megsaccolni sem, hogy hány képből válogattam, ugyanis minden fotómat archiválom. A bemutatkozó sorozat az „elhagyatott helyek” témával indult, ez volt ugyanis az első kifejezett jelenség, amelyet elkezdtem fényképezni. Aztán következtek a „tájképek Szelidről, Hajósról és Kalocsáról”, majd „Kalocsa és a népművészet”, illetve a „Rendezvényfotók”, hiszen egy évig az önkormányzat megbízásából fotóztam a fontosabb helyi eseményeket, a sort pedig a szívemhez legközelebb álló „Esküvők” téma néhány képével zártam.

Miért pont az esküvők?

– Mindig próbálok úgy fényképezni, hogy az adott érzéseket és hangulatokat tudjam közvetíteni a fotóimmal. Amikor fényképezek, én sosem a dokumentálásra törekszem, hanem arra, hogy a képeim azokat az érzéseket tolmácsolják, amit én is érzek ott és akkor. Egy esküvő pedig ilyen szempontból rendkívül gazdag esemény, kezdve az örömszülőktől az elengedésen át a párig, a szerelemig, az őket ünneplő barátok és rokonok öröméig. Gyakran kérdezik tőlem azt is, hogy „nem unalmas-e ennyi esküvőre járni és mindenhol ugyanazt fotózni”? Nekem ez például pont kihívást jelent, hogy mindig dolgozzak és gondolkozzak azon, milyen szögből, milyen fotót készítsek, ne kezdjem el önmagamat ismételni.

Kedvenced tehát az esküvőfotózás. Mivel magad is menyasszony vagy, nyilván gondolkodtál már azon, hogy a Ti nagy pillanatotokat kivel szeretnéd megörökíttetni és miért? Nem tartasz tőle, hogy „túl kritikusan” szemléled majd a saját esküvődről készült fotókat?

 

venanita2_450
 

 

– Igazság szerint még nem döntöttünk erről, és a többi szolgáltatóval is bajban vagyunk! Mivel a kedvenc videósom, Tóth Timi a barátnőm is, ő pedig vendégként lesz jelen, kamerásunk sincs. Ha lehetséges, mindenképpen lány fotóst szeretnék, mert szerintem egy lány sokkal jobban meglátja egy ilyen eseményben azokat a pillanatokat, érzelmeket, amik fontosak. Amikor én vagyok a fotós, akkor is érzem azt, hogy kifejezetten jó a női jelenlét, hiszen bármiben tudok segíteni. Varrtam már fel gombot, sokszor fűztem menyasszonyi ruhát, igazítottam sminket, frizurát és persze mindig tőlem kérdezik például, hogy melyik lábra kell húzni a harisnyakötőt. Ilyenkor az egész napot együtt töltöm a párral, hiszen reggeltől estig ott vagyok mellettük és támaszt is tudok nyújtani nekik, főleg a menyasszonynak. Arról nem beszélve, hogy amikor öltözködik, akkor sem kellemetlen a jelenlétem. Általában úgy is szoktak útnak indulni, hogy le kell ellenőriznem minden jól áll-e, hiszen én „jobban látom”, ami azért nagyon jólesik! Biztosan fura lesz, amikor fordul a kocka, de nem hiszem, hogy túl kritikus szemmel nézném majd a végeredményt. Pont ellenkezőleg! Én tudom, milyen iszonyat nagy munka áll egy esküvői sorozat mögött és én senkire nem szeretnék túl nagy terhet tenni! Magam is minden egyes alkalommal egészen addig izgulok, amíg meg nem kapom a visszajelzést, hogy elégedett a pár a végeredménnyel!

Bizonyára Te is láttad már… a Facebookon időről időre körbejár egy kollázs arról, hogy az igazán elhivatott fotósok milyen lehetetlen helyzetekbe és pozíciókba kényszerítik magukat egy igazán látványos, formabontó képért. Neked van ilyen történeted? Amikor teljesen ki kellett lépned a komfortzónádból a tökéletes fotóért?

– Egy konkrét esetet tudnék kiemelni, ami pont egy esküvőn történt. Kérés volt, hogy a magasból készítsek egy olyan fotót, amin a teljes násznép rajta van, ehhez pedig fel kellett másznom egy létra tetejére. Ez egyszerűen hangzik, de rólam tudni kell, hogy már egy székre sem szeretek felállni, mert annyira tériszonyos vagyok, de úgy, hogy ketten megtámasztottak és tartották a remegő lábaimat, felment a létrára és elkészítettem a képet. Az természetesen alap, hogy az esküvőkön szép ruhában is csúszom-mászom a földön egy jó képért, amit a menyasszonyok néha meg is örökítenek [mint az alábbi fotón!].

Emlékszel még arra a pillanatra, amikor először fogalmazódott meg benned, hogy gépet fognál és megindulnál vele?

– Mindig is szerettem általam művészinek tartott képeket nézegetni, és gyűjtögettem is őket a gépemen. Eközben ötlött fel bennem néhány olyan ötlet, amit nem láttam a kedvenc képeimen, de mindenképpen szerettem volna látni, hogyan festenek fotón. Talán így kezdődött számomra a hobbifotózás. Igazából háttérképet kerestem a gépemre, de nem sikerült megtalálnom az igazit, gondoltam, megpróbálom magam elkészíteni. Kezdetben anyukám kompaktgépét használtam, majd kaptam tőle egy fél-profi, úgynevezett bridge gépet, amivel elkezdtem bejárni a korábban említett elhagyatott területeket például a Paksi közben, a környékbeli tanyákon.

Milyen képeket gyűjtögettél össze a gépedre?

– Nagyon szeretem a fekete-fehér képeket, illetve az olyanokat is kedvelem, ami első pillantásra egyszerűnek tűnik, mégis mély mondanivalója van, mint a Steve McCurry által készített, National Geographic magazin címlapjáról ismert zöldszemű lány képe. Abban a tekintetben perceken át elrévedhet az ember.

A tökéletes fotó fényképezőgéppel vagy fotószerkesztővel készül?

– Fotószerkesztővel! Én nagyon Photoshop-párti vagyok. Szerintem egy fényképész munkájának az is része, hogyan használja ezt a programot, mit ad vele hozzá egy-egy képhez, hogyan csepegteti bele a program által a képbe a maga stílusjegyeit. Tudom, vannak, akik nagyon ellenzik a Photo-shop használatát, mondván, „ez már nem fényképészet” és valóban át lehet esni általa a ló túloldalára és könnyen giccsessé lehet vele tenni egy képet… tudni kell használni!

 

venanita3_450
 

 

Én még emlékszem néhány évvel ezelőttről azokra az időkre, amikor „egy Vén Anita nevű lány kalocsai fotói” elkezdtek futótűzként terjedni a kék közösségi oldalon. Ma már nyilván sokkal többen ismernek, tudják, hogy ki vagy, követik a munkásságod, de emlékszel még az első reakciókra? Azokra az első visszajelzésekre, amikor az ismeretségi körödtől függetlenül akár laikusok, akár szakmabéliek felfigyeltek a képeidre és elismerően nyilatkoztak róluk?

– Igazából én magamnak fotóztam, majd a barátaim unszolására tettem közzé a Facebookon néhány képet, amelyek közül néhány elkezdett önálló életet élni. Az első ilyen talán a nagytemplomról készült fotóm volt, amelyen egy pocsolyában tükröződik az épület. Talán ez volt az egyik legnépszerűbb képem a neten, de egy-egy fotóm miatt a mai napig megállítanak az utcán, ami nagyon-nagyon jó érzés!




Kalocsai hírek

A szegregált terület integrációja

" A szegregált terület integrációja A roma társadalom Kalocsa életében A Kalocsai...

Pályázatból parkosított templomkert és új kerítés Ordason

Átvette a református egyház a Visszatérés Háza kulcsaitNagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak elmúlt...

Kalocsai szerző sikere az irodalmi pályázaton

Október 14-én, pénteken este Budapesten kihírdették a Világháló Alapítvány ésa Blinken OSA Archívum...

Lélekemelő kórushangverseny a kalocsai főszékesegyházban – Három kiváló egyházi kórus több, mint 100 tagja énekelt

Kalocsa gyönyörű barokk templomában, a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban október 15-én,...

Paks II. a hosszú távú ellátásbiztonság záloga

Atomenergia nélkül nincs ellátásbiztonság Európában, Paks II. pedig hazánk hosszú távú...

Az aradi vértanúkra emlékezett Kalocsa – A koszorúzáson Balogi József mondott beszédet

Kalocsa város hagyományai szerint az első felelős magyar kormány szoborcsoportjánál tartották meg a...

Új fasorok, fák díszítik Kalocsát

 „A legjobb időpont a faültetésre 20 éve volt, a második legjobb ma van!” – tartja...

Az integráció fontos szerepe a roma társadalomban

Antidiszkriminációs programok Kalocsa  város életébenA Kalocsai Önkormányzat, a Szociális Központ és...

In memoriam Szallár Károly (1951-2021)

Futótűzként járta be a várost, hogy elhunyt Szallár Károly, Kalocsa idegenforgalmának egyik jeles...

Közlekedésbiztonsági napra készül a rendőrség

Októberben kezdődött és december elejéig tart a Kalocsai Rendőrkapitányság illetékességi területén...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás