A Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár „Kalocsai Kincsesláda” című ismeretterjesztő sorozata a népművészet jeles képviselőit mutatja be. Novemberben két Vén Ferencet, apát és fiát ismerhettünk meg közelebbről, akiket egész életükre megbűvölt a néptánc.

A sorozat 16. része volt ez az előadás, azaz – amint azt Tamás László könyvtárvezető megjegyezte – inkább a 17. Hiszen ugyanennek a napnak a délelőttjén Pirisi Andrásné Márta néni a kalocsai és környékbeli ragadványnevekről beszélt diákoknak színesen és érdekesen, ugyancsak a könyvtár szervezésében.

Vén Ferenc, vagy ahogyan ismerte mindenki: (Csákó) Ferkó bácsi 90 évesen hunyt el 2010-ben. A Népművészet Mestere címet nyerte el néptáncos pályafutása csúcsaként, és ezt a pályát a leánya, Judák Istvánné mutatta be a Művelődési Központ Kamaratermébe sereglett érdeklődők előtt.

Idősebb Vén Ferenc nagycsaládban nevelkedett, ő volt a hat gyermek közül a legidősebb. 7-8 éves kora körül kezdett el táncolni. Az öregcsertői plébános papnak szánta a jóeszű gyermeket, de ez nem valósulhatott meg: 12 évesen kisbéresnek állt, hogy segítse szüleit. 19 évesen Drágszélre került, ott ismerte meg a feleségét is, 1940-ben házasodtak össze. A II. világháborúban két évig a fronton volt, majd hadifogságba került. Hazatérése után földműveléssel foglalkozott. Két gyermeke született: Ferenc és Erzsébet. 1950-től Állampusztán volt fegyőr, ahol hat házaspár egy művészeti csoportot alakított, és a népéletet ábrázoló jelenetekkel több faluban is felléptek. 1957-ben Drágszélre költöztek, dolgozott Ho-mokmégyen, majd a helyi tsz-ben állatgondozóként, innen ment nyugdíjba.

Tagja lett a Beros Ferenc által újjáélesztett drágszéli néptánc csoportnak, majd – Tóth Ferenc hívására – a Kalocsai Népi Együttesnek. Első táncospárja Rideg Ferencné Boris néni volt, majd az ő halála után Cselik Mária, egészen 2000-ig, amikor Ferkó bácsi a kora miatt abbahagyta a fellépéseket. Néptáncosként bejárta egész Európát, sőt, 1976-ban az USA-ba is eljutott, a Függetlenségi Nyilatkozat 200. évfordulóján tartott nagy fesztiválra. Táncos létének két nagy vezéralakja volt: Tóth Ferenc és Vásárhelyi László – ’van-e, ki e két nevet nem ismeri’?

1980-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1993-ban a Kalocsai hagyományőrző Néptánc Együttes örökös tagjának választották. 1999-ben Pécsiné Ács Sarolta-díjjal ismerték el munkásságát, ugyanebben az évben megkapta Kalocsa Város Művelődési Díját.

– Víg kedélyű, nótás ember volt – jellemezte édesapját Judákné –, aki a fiatalok között érezte legjobban magát. Nagyon élvezte az utazásokat. Életében két dolog volt igazán fontos: a család és a tánc. Feleségével két hónap híján 70 évet éltek együtt. Két gyermekét, három unokáját, két dédunokáját nagyon szerette. Még megünnepelhettük a 90. születésnapját 2010. április 21-én, de egy combnyaktörés ágyba döntötte, és szeptember 16-án elhunyt. Emlékét ápoljuk, és reméljük, nem merül a feledésbe. Hiszen élete arra is példa, milyen messzire juthat el az, aki ennyi tudással és szeretettel műveli, ami számára igazán fontos. Mint édesapám a táncot.

A második Vén Ferenc nagyon szerényen beszélt önmagáról:

– Édesapámnak az élete volt a tánc – mondta –, nekem csak a hobbim.

Ő kereskedő volt (vas- és edénybolt, villamossági bolt, Eperföldi ABC) és szakmáját nagyon szerette, a család mellett számára ez volt a legfontosabb. Meg persze, a futball és (ha megszakításokkal is) a néptánc. Sokáig Drágszélen éltek, ahol a ’60-as években igen élénk kulturális élet volt, mesélte. Tagja volt a drágszéli néptánc csoportnak, később a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Együtteshez csatlakozott, amelynek ma is a tagja. A csoporttal ő is sok helyen fellépett, ezekről az utakról szívesen beszélt. Tagja lett a 2011-ben megalakult Varajti Gizella Színjátszó Körnek is. Számára is a család a legfontosabb, mint mondta: két gyermeke és unokái születése tette teljessé az életét.

– Nagyon sok közös vonásunk volt apámmal – fejezte be meghatottan az emlékezést Vén Ferenc –, mindketten rajongtunk a táncért, a népzenéért, a lovakért és az utazásért. Kapcsolatunk nagyon szoros volt, halála nagy űrt hagyott maga után.