Rendőrtisztekkel beszélgetve gyakran hallhat olyan történeteket az ember, amelyek leginkább nem a bennük szereplő bűncselekmény tárgyi súlya miatt válnak érdekessé, hanem a benne szereplő rosszfiú ügyetlenkedése miatt. Ettől még persze munkát ad a rendőröknek, akik a nyomozás során néha kifejezetten élvezik a tolvaj balfogásait, s az ügy lezárásakor legalább annyira elégedettek az eredménnyel, mintha az angliai vonatrablás tetteseit kerítették volna kézre.

Varga Gyula alezredes, a kalocsai rendőrkapitányság felderítő alosztályának vezetője már számos, úgynevezett „nagy ügy’” nyomozásában vett részt, most mégis egy olyan esetről beszél, amely egy pitiáner bűnöző még pitiánerebb bűncselekményéről szól, ráadásul a részletek arról is vallanak, hogy az illető agyi képességei meglehetősen korlátozottak, s ha jobban megmérnék, az IQ-ja akár a mínusz felé tendálhatna.

Na, de nézzük a sztorit. A szó az alezredes úré:

„Uszódról egy kocsmabetörést jelentettek be az ügyeletre, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal úgynevezett forró nyomos csoportot irányítottak a helyszínre. Kollégáink azonnal látták, hogy nem egy profi betörő serénykedett a kocsmánál, ugyanis elölről akart behatolni az épületbe, aztán rájött, hogy ott nem lehet, ezért később bemászott a hátsó ablakon és a nála lévő kőműveskalapáccsal megpróbálta kibontani a játékgépet, de a szerszám eltört. Csak később jött rá, hogy a gépet nem arról az oldaláról kell felnyitni, ám továbbra sem találta a sok pénzt tartalmazó tartályt.

Később sikerült felhajtanunk egy szemtanút, aki azt állította, hogy látott egy fickót arrafelé a szomszédos faluból. A személyleírás alapján sikerült beazonosítanunk az illetőt, és hajnalban meglátogattuk egy házkutatás erejéig. Felforgattuk az ágyat is, az abban fekvő gyerek alatt a lepedő alá dugva öt doboz különféle márkájú cigaretta volt elrejtve, a ruházat átvizsgálásakor pedig háromezer forintnyi, különféle címletű pénzt találtunk, ami egyértelműen a gépből származott.

Amikor tanúként előállították a kalocsai kapitányságra, azt állította, hogy tényleg járt Uszódon, ahol azért bóklászott, hátha talál valami pénzzé tehető vasat (?), amire a rendőrök azzal válaszoltak, hogy ahhoz legalább 2 mázsa fém kellene, hogy érdemes legyen leadni a MÉH-ben… Azzal egészítette ki a meséjét, hogy ő látta az elkövetőket bemászni, de amikor észrevették őt, elmenekültek a helyszínről. Odament, benézett a helyiségbe, ezért maradtak ujjnyomai az ablakpárkányon.

Ez a fantáziadús mese akkor futott zátonyra, amikor a helyszíni rekonstrukció során kiderült, hogy amit elmondott a rendőröknek, már azért sem lehet igaz, mert onnan, ahol ő állt, nem láthatta az eseményeket. Ez meggyőzte arról, hogy jobban teszi, ha elviszi a balhét, és beismerő vallomást tesz…”

Nem nagy ügy – mondhatná joggal az olvasó, viszont kitűnő lehetőséget adott a nyomozóknak arra, hogy egy ilyen piti ügyben gyakorolhassák azokat a fogásokat, amelyekre nagy szükségük lesz majd, ha igazi, nagy kaliberű betörővel állnak majd szemben.

Ha már vonatrablók manapság nincsenek…