Szörnyű dologra döbbentem rá a minap, amikor először elolvastam a megyei főkapitányság sajtóhírét, hogy a kalocsai Vajas csatorna dunai torkolatához kikötött Inter nevű, állítólag 27 láb (nagyjából valamivel több, mint nyolc méter) hosszú kishajót elkötötték és azóta nyoma veszett. Rögtön „beugrott” Rejtő Jenő két könyvének emléke, de a pusztuló agysejtek különös játéka folytán úgy emlékeztem, hogy az egyiknek „Az ellopott cirkáló”, a másiknak „A megkerült cirkáló” cím szerepelt a címlapján. Gyanakvó természetem okán Gugli bácsihoz fordultam, „aki” azonmód közölte, hogy az első regény címe valójában Az elveszett cirkáló, úgyhogy legyek szíves 40 év után újra elolvasni ezt a remekművet, ha netán citálni akarnám, s ugyanezt tanácsolnám a kedves olvasónak is, hátha ugyanolyan örömet okoz majd az ismétlés.

A kalocsai történetben egyelőre csak az első könyvről beszélhetünk, vagyis hogy lába kélt egy valóságos hajónak, a másodikra még várnunk kell. Hogy a bűnügyi episztolák kissé száraz, ennél fogva szerzőnek-olvasónak egyaránt unalmasnak tetsző stílusát hanyagolva könnyedebb hangnemben írok az esetről, annak nem a tulajdonosok 17 milliós kára feletti érzéketlenség az oka. Inkább az a fantáziátlanság, hogy el nem tudom képzelni, miként lehet magyarhonban egy ekkora hajót nyomtalanul eltüntetni úgy, hogy sok nap alatt sem bukkannak a nyomába, pedig a kormányánál tuti, hogy nem a saját magáról elnevezett Piszkos Fred, vagy Fülig Jimmy fregattfőhadnagy áll.

Ugyancsak a könnyedséget magyarázza, hogy a hatóságok meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak az ügyről, pedig e sorok írója megjárta kérelmével a székesfőváros rendőrségét, merthogy a vízirendőrök oda tartoznak. Választ ugyan nem adtak, valószínűleg azért, mert az ügy a szárazföldi rendőrökhöz került illetékesség és hatáskör okán, ezért a kalocsai kapitányságtól érdeklődtünk, de az ügy kezdete lévén még nem tudtak értékelhető információt adni, amit későbbre ígértek. Ehhez képest a megyei főkapitányság háromsoros híréből azért megtudtuk, hogy az ismeretlen tettes június 24-én este, a „1515,8 folyamkilométernél a Duna bal partján a Vajas kifolyójánál motorhiba miatt kikötött Inter nevezetű lezárt kishajót ellopta. Az okozott kár 17 000 000 forint.”

Nem állítom, hogy minden egyes hírnek alaposan utána járnék, de ebben az esetben ez megtörtént és furcsa dolgok derültek ki. Először is, a megyei főkap sajtóhírébe óriási baki csúszott, ugyanis – amint arról kollégám és én is saját szememmel meggyőződtünk és le is fényképeztük – nem az Intert lopták el, hanem egy hozzá kikötött másik hajót, aminek azóta is bottal üti a nyomát a rendőrség.

Változatlanul gyötörnek a kétségek, miként lehet egy hajót úgy ellopni, hogy ne bukkanjanak a nyomára. Rejtő könyvében átfestik a hajó nevét Balmoralról Radzeer-re, de a mi esetünkben aligha lenne az a módszer eredményes, ha, miként a háborúban, papundekliből átalakítják a sziluettjét, hogy inkább a régi Szent Istvánhoz hasonlítson. Megfelelő vízállásnál, mint a mostani is, a mellékágak is menedéket nyújtanának egy ideig, de ki az a marha, aki csak ezeken a vizeken kívánna hajózni? A határon nem vihetik át anélkül, hogy fel ne fedeznék, ezért az egyetlen mód csak az lehet, ha az éjszaka leple alatt egy daruval trélerre emelik és közúton elszállítják. De hova is? A magyarországi folyókon biztosan felismernék, de akár Ausztriában, vagy Németországban is feltűnő volna egy ekkora hajó.

Rejtőnél bolondját járatják az egész angol haditengerészettel, még szerencse, hogy nálunk ilyen veszély nem fenyeget, nem lévén angol haditengerészetünk. Előbb vagy utóbb megírhatjuk ennek a történetnek a folytatását, Rejtő után szabadon „A megkerült hajó” címmel, s választ kaphatunk minden, az üggyel kapcsolatos kérdésünkre, amelyek között van néhány olyan is, amit még feltenni sem merünk…