A dusnoki hídnál lévő körforgalmi csomópont megépítése óta kiemelt ellenőrzési pontja a rendőrségnek, vám- és pénzügyőrségnek, a Dunántúlra irányuló forgalom szűrésére aligha akadna alkalmasabb hely. Évszázados bűnüldözői felismerés ez, ám amíg régen híd- és vámpénzt fizettek ezeken a helyeken, addig a rend modern őrei a járművek megállításával, átvizsgálásával próbálnak nyomára bukkanni a rejtőzködő bűnöknek. Így történt ez pünkösd szombatján is, amikor a Kalocsai Rendőrkapitányság járőrei egy, a körforgóban lassulásra kényszerülő Opel Vivaro kisbusz meglehetősen eltérő bőrszínű utasaira lettek figyelmesek.

„Ha maradunk, meghalunk!”

Lapunk harmadik oldalán nemcsak a konkrét üggyel, de az embercsempészet különös világával, a Kalocsa környékét átszelő csempészútvonalakkal, a kiszolgáltatott emberek hiénáinak módszereivel is hiteles forrásból – egy börtönből szabadult embercsempész vallomásából – ismerkedhetnek meg.

A zsaruösztön és megérzés ezúttal is jól működött, mert amikor ellenőrzés alá vonták a járművet és annak 28 éves magyar, bajai lakcímmel rendelkező vezetőjét, más furcsaságok is kiderültek.

A kisbusz öt pakisztáni, két török, egy líbiai, egy afgán és egy algériai utasa, azaz pontosan tíz külföldi nemhogy magyarországi tartózkodását, de még személyazonosságát sem tudta igazolni. A megriadt, elcsigázott embereknél semmilyen irat nem volt. Őket előállították, a bajai fiatalembert pedig embercsempészet megalapozott gyanúja miatt azonnal őrizetbe vették. A kalocsai rendőröktől az intézkedést a kiskunhalasi idegenrendészet munkatársai vették át, akik a kompániát a Kiskunhalasi Őrzött Szállásra szállították.

Mint megtudtuk, a tíz külföldi kiutasítására csak azt követően kerülhet sor, hogy kihallgatták őket, majd személyazonosságukat az állampolgárságuk szerinti nagykövetségen keresztül hitelt érdemlően megállapították. Ám ez különösen a fekete kontinensről érkezők esetében hosszú hónapokig, akár két évig is eltarthat. Addig a kiskunhalasi, hosszabb idő esetén a Debreceni Őrzött Szállás vendégei lesznek. Természetesen itt tartózkodásuk ideje alatt magyar adóforintokból látják el őket, még az esetleges orvosi kezeléseket is ide értve.

Ha valaki közülük menedékjogért folyamodik, szintén a Debreceni Őrzött Szállásra szállítják, ahol egészen a kérelem elbírálásáig tartózkodik. Amennyiben a hatóság elutasítja a kérelmet, az érintett bírósághoz fordulhat.

Az idegenrendész rendőröknek munkát adó szombati eset annyiban a szebbik történetek közé tartozik, hogy ezúttal kiskorú, terhes nő, vagy súlyos beteg nem volt az embercsempész járművében.

A statisztika szerint jelenleg kétszázan ülnek embercsempészet miatt az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben. Szerencsénk volt, mert a börtönből szabadult, az egyik Hajós melletti faluban élő csempész először ugyan pénzért, de amikor ettől elzárkóztam, e nélkül is hajlandó volt a „szakmáról” név nélkül nyilatkozni. Hogy, hogy nem, ő Baján került kapcsolatba a „hálózattal”. Nyolc hónapja szabadult a börtönből, azt mondta, szólítsam csak „Verdás Sanyinak”, a bennfentesek így ismerik.

– Három évet kaptam – kezdi a történetét –, a bíróság kimondta, hogy az alatt az idő alatt, amíg embercsempészettel foglalkoztam, több száz millió forintot kerestünk a csapattal. A bíró úgy ezer dollárral számolt egy főt. A tényleges összeg valójában öt ezer dollárra tehető, de ebbe beletartozik a határátlépés is. Ennek persze csak egy előre letárgyalt részét kapja meg a „taxis”, hogy az országba már megérkezett menekülteket továbbvigye Nyugat-Európa felé.

A munka nem túl bonyolult: kap egy telefont a pontos összegről, és arról, hogy melyik határszakaszhoz kell menni az „utasokért.” Annyi menekültet visz el, amennyi az autóba fér: tíz-tizenkét embert. Feltéve, ha stimmel a pénz. Ezt egy borítékban kapja a „kollégáktól”, akik a határig hozzák a kuncsaftokat. „Sétáltatónak” hívják őket, nekik kell átvinniük az embereket a zöldhatáron. Éjjel, az erdőben, rosszabb esetben valami ladikon a Tiszán, a vonat aljára felkötözve, vagy kamionokban jönnek.

„Ha normális a sétáltató, akkor velük jön” – meséli Sanyi. – Ez a ritkább eset. Az a jellemző, hogy útbaigazítja a kuncsaftokat, merre menjenek. A magyar oldalon várja őket a „taxis”. A közép-európai migrációs útvonal Törökországon, illetve Bulgárián keresztül Németországig húzódik. Két ága is érinti Magyarországot: az egyik Románián és rajtunk keresztül Ausztriába tart, míg a másik a volt jugoszláv tagállamok felől fut keresztül az országon. Ennek egyik fontos ága a Kalocsán és környékén átvezető úthálózat. Leginkább persze az 51-es, 52-es főút, újabban az M6-os autópálya elérése a dusnoki hídon át, de célszerű a falvakon, mellékutakon, esetleg földutakon keresztül haladni. No, ehhez kell az éjszaka is biztos helyismeret!

A célállomások Ausztria, Olaszország, Németország és Hollandia. Az útvonalakat igénybe vevők etnikai összetétele vegyes: afgánok, irakiak, irániak, pakisztániak, törökök, kurdok, de albánok és ukránok is vannak közöttük.

S hogy mennyire szervezett az egész akció? Tökéletesen. Az embercsempészek nemzetiségi alapon szerveződnek, minden lehetséges technikai eszközzel felszereltek, a komolyabb szervezetek akár a kiindulóhelytől a célállomásig viszik ügyfeleiket. A magyarok általában csak kisegítő szolgáltatásokat nyújtanak, mint amilyen a sétáltatás vagy a szállítás. A csempészés koordinátorai kapcsolatban vannak ukrán, szerb és török kollégáikkal, mindenki pontosan tudja, mikor érkezik a „szállítmány”...

A teljes cikket nyomtatott lapunkban olvashatja.