13. A kérdés továbbra is nyitott marad: miért csinálták?

A tárgyalást január 17-én folytatták. Az elnök elrendelte a bizonyítási eljárás folytatását, amelynek keretében becsatolta a IV. r. vádlott munkaadói igazolását, ismertette a megyei tanács művelődési osztályának tájékoztatóját, melyet a Testnevelési Főiskolától kapott. Bánáti István megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a leckekönyve tanúsága szerint jó eredménnyel végezte el a főiskolát, tehát nem gyenge és közepes, hanem jó rendű volt a tanulmányi eredménye. Ezután az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, felhívta a feleket a perbeszédek megtartására. A Megyei Főügyészség képviselője a vádat valamennyi vádlottal szemben, a vádirattal egyezően terjesztette elő vádindítványában. Indítványozta, hogy a megyei bíróság a különösen nagy kár megállapítását, mégpedig bűnszövetkezetben való elkövetését állapítsa meg az elsőrendű és a másodrendű vádlottal szemben. Indítványozta továbbá, hogy az elsőrendű vádlott vonatkozásában igen szigorú, életfogytiglan tartó börtönbüntetést, ugyanakkor a másodrendű vádlottal szemben igen szigorú végrehajtható börtönbüntetést szabjon ki. Mind a két vádlottal kapcsolatban tiltsa el egyes jogaik gyakorlásától, az előzetes letartóztatásban eltöltött időt javukra állapítsa meg. Mind a két vádlott terhére mellékbüntetésül pénzbüntetést is alkalmazzon. Nemes László védője kérte, hogy a bíróság fontolja meg a „különösen nagy kárt” fogalmára utaló minősítést, továbbá kérte, hogy a bíróság olyan ítéletet hozzon, ami lehetővé teszi védence visszatérését a társadalomba. Bánáti László védője kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe a számos enyhítő körülményt és nevelő célzatú büntetést szabjon ki. A harmadrendű vádlott védője kérte, védence ítélete felfüggesztett börtönbüntetés legyen. Bánáti István-né védője szintén felfüggesztett büntetés kiszabását kérte. A sértett Kalocsavidéki Fűszerpaprika-ipari Vállalat képviselője, tekintettel a kár megtérülésére, polgári peres eljárásban kártérítési igényt nem terjesztett be, egyebekben csatlakozott az ügyészi indítványhoz és a vállalat nevében a vádlottak megbüntetését a bíróságra bízta. A perbeszédek elhangzása után a bíróság zárt ülésen hozta meg ítéletét.

A bíróság megállapította, hogy a vádlottak bűnösök társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozó lopás bűntettében (első- és másodrendű vádlott), továbbá társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére elkövetett bűntettel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntettében (harmad- és negyedrendű vádlott).

Az ítéletek: Nemes László: 12 év börtönbüntetés (főbüntetés) egyes jogok gyakorlásától 6 évi eltiltás (mellékbüntetés). Bánáti István: 10 év börtönbüntetés (főbüntetés), egyes jogok gyakorlásától 4 évi eltiltás (mellékbüntetés). Harmadrendű vádlott: 5 hónapi börtönbüntetés. A megyei bíróság a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását feltételesen 3 évi időtartamra felfüggeszti. Egyidejűleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesíti. Bánáti Istvánné: az eljárás megszüntetése. A letöltendő börtönbüntetés idejébe Nemes és Bánáti előzetes letartóztatásban töltött idejét beszámította a bíróság. Az ítélethirdetés után a bíró ismertette az ítéletek 83 oldalas indoklását.

A megyei főügyész képviselője Nemes László és Bánáti István ítélete ellen súlyosbításért fellebbezést nyújtott be, a harmad- és negyedrendű vádlott ítéletével szemben az esetleges fellebbezés bejelentésére a 3 napi nyilatkozati időt fenntartotta.

Az ítélethirdetés után Nemes László, Bánáti István vádlottak és védőik enyhítésért fellebbezést nyújtottak be.

A harmad- és negyedrendű vádlottak, valamint védőik az ítéletet tudomásul vették, fellebbezési jogukkal nem éltek.

Az elnök a tárgyalást 1962. január 17-én 16 óra 30 perckor berekesztette.

A beadott fellebbezések miatt Nemes László és Bánáti István ügyét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1962. április 25-én tárgyalta és ítéletet is hozott. (A harmad- és negyedrendű vádlottak esetében a megyei ügyészség nem élt a fellebbezés jogával.)

A Legfelsőbb Bíróság ítélete: „Társadalmi tulajdon sérelmére, bűnszövetkezetben, különösen nagy kár okozásával elkövetett lopás bűntette miatt Nemes László és társai ellen indított bűnügyben a kecskeméti megyei bíróságnak […] ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy Nemes László I. rendű vádlott büntetését 15 /tizenöt/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre, Bánáti István II. rendű vádlott börtönbüntetését 12 /tizenkettő/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre felemeli. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. Nemes László I. rendű vádlott és Bánáti István II. rendű vádlottaknak az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalától: 1962. január 17. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idejét börtönbüntetésükbe beszámítja.”

A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indoklásában megállapította, hogy „az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá a vádlottak személyének és cselekményének kiemelkedő társadalmi veszélyességére. Nemes László vádlott közgazdasági egyetemet, Bánáti István vádlott pedig testnevelési főiskolát végzett. Nemes László vádlott vállalati kereskedelmi előadó, Bánáti István vádlott pedig általános iskolai tanár volt, mindketten fiatalon jó állásban voltak, gondatlan megélhetésük biztosítva volt, társadalmunk megbecsült tagjai voltak. A sértett vállalattól 446.281 forintot loptak. Ez a pénzösszeg 919 dolgozónak félhavi bére volt, amelyet a dolgozók a lopás miatt csak késedelmesen kaptak kézhez. Vádlottak a cselekmény elkövetése előtt, annak végrehaj-tása alatt és azt követően is, céltudatos akaratról és a legnagyobb fokú körültekintésről, hidegvérről és kitartásról tettek bizonyságot. Cselekményük következtében a vállalat becsületes dolgozói közül többen hosszabb ideig gyanúban álltak.

A Legfelsőbb Bíróság az ítélet meghozásánál elfogadta az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket, de nem vette figyelembe Nemes László beismerő vallomását, mert az nem volt felfedező jellegű. A rendőrségi szakasz eseményeiből kitűnt, hogy a beismerő vallomását már elfogása után, az elé tárt bizonyítékok hatására tette. Az előzetes letartóztatása alatt Bánátit az ő szerepét is előnyösebbnek feltüntető, hamis vallomásra igyekezett rávenni. Bánátinak küldött levelét, amelyben a hamis vallomásra igyekezett rávenni Bánátit, a büntetés-végrehajtás munkatársai felfedezték. Bánáti esetében sem vette figyelembe a megbánást mutató magatartást, mert az önmagában nem tekinthető enyhítő körülménynek. Az elsőfokú bíróság ítéletét túl enyhének találta a másodfokú bíróság és a Büntető törvénykönyv általános része 50. §-a rendelkező részében meghatározott mértékre felemelte. A bűncselekmény súlyosságára való tekintettel, ugyanilyen okok miatt emelte fel az egyes jogoktól való eltiltás időtartamát is.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete lezárta a Nemes és társai néven ismerté vált bűnügyet. Megkezdődött a két elítélt börtönbüntetése. Nemes László Szegedre, Bánáti István Vácra került.

Érdekesen, egymástól eltérő módon alakult a két elítélt börtönbéli sorsa. Nemes László rapszodikusan töltötte szegedi éveit. Huzamosabb ideig jó magaviseletet tanúsított, de 1967-ben két alkalommal megsértette a börtön szabályait. A jó magatartása alatt fegyelmezetten viselkedett, betartotta az előírásokat. Egy ideig zárkafelelősként rendet tartott a zárkában, de zárkatársaival kezdetben fölényes magatartást tanúsított, kevésbé művelt társait lenézte. E magatartása többszöri figyelmeztetés után pozitívan megváltozott. Büntetése első időszakában az elkövetett bűncselekmény nagyobb részét bűntársára, Bánáti Istvánra igyekezett áthárítani, később elismerte tettének súlyát és megbánást mutatott.

Büntetés alatti foglalkoztatása az Alföldi Bútorgyárban történt 1962 júniusától. (…) 1969 márciusától elítélt írnokként foglalkoztatták. Szüleivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot, mindkét részről a kölcsönös szeretet és a segíteni akarás mutatkozott. Szabadulása utáni terveiben a képzettségének megfelelő munkavállalás szerepelt.

Több alkalommal nyújtott be kérvényt büntetése harmadolásához, de a börtönparancsnok véleménye szerint a büntetés céljának eléréséhez további szabadságelvonásra van szükség, ezért a kegyelemben részesítést (harmadolás) nem javasolta. (…) Édesapja több alkalommal nyújtott be kegyelmi kérvényt, de a parancsnoki jellemzések miatt elutasították. A várt szabadulás végül 1971. október 19-én, tízéves börtönbüntetés után következett be. Nemes Lászlónak sikerült a harmadolás, feltételesen szabadlábra került.

A kiszabott börtönbüntetését a váci börtönben töltő Bánáti István évei sokkal nyugodtabban teltek, mint tettestársáé, Nemes Lászlóé. Büntetése alatt mindvégig jó magaviseletet tanúsított. A börtönben elítélt pedagógusként foglalkoztatták, munkáját pontosan, szorgalmasan és becsülettel végezte. E feladata mellett a börtön szabadidős tevékenységében is aktívan részt vett. (könyvvásárok, sétavezetés, sportfoglalkozások vezetése stb.) A pedagógusi tevékenysége mellett körletírnok is volt. (…) Fogva tartása alatt feleségével és szüleivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Tervei szerint, szabadulása után továbbra is pedagógusként szeretett volna dolgozni. Szabadulása is egyszerűbb volt, 1969 év végén kérelmezte a harmadolást. Az elhúzódó eljárás végén, 1969. október 19-én hét év börtön után feltételesen szabadult.

A két év különbséggel szabadult, még mindig fiatal két ember megpróbált ismét beilleszkedni a polgári életbe. Közös vonásuk, hogy egyikük sem tért vissza Kalocsára. Nemes esetében ez teljesen érthető, hiszen korábban semmi sem kötötte Kalocsához. Budapesten élő húgához költözött. Bánáti valószínűleg szégyellte tettét és annak következményeit kalocsai barátai és ismerősei előtt.

Rejtély, hogy egymástól függetlenül, miért olyan gyermeteg módon szabadultak meg a fizetési borítékoktól. Rejtély marad az is, hogy mi indította egyáltalán őket a pénzlopásra. Pénzre nem volt égetően szükségük. Mindketten jó állásban voltak, becsülték őket munkatársaik, barátaik, családi életük, társadalmi kapcsolataik rendezettek voltak. Mégis nekivágtak. Először úgy nézett ki, sikerült is, de végül megbuktak. A kérdés továbbra is nyitott maradt: miért csinálták? Talán ők tudnának erre a kérdésre válaszolni.

(Vége)