9. Egyik kifizető sem gyanúsította Nemest

Nemes lakásán mindketten egyetértettek, hogy legfontosabb a jó minőségű kulcsmásolat elkészítése. Nemes megbízta Bánátit, hogy menjen el ahhoz a bizonyos „valami bácsi”-hoz és csináltasson vele egy kulcsmásolatot. A kulcsmásolásra Bánáti Császár Henrik kalocsai lakatost akarta felkérni, akit az iskolából ismert, mert Császár több alkalommal végzett kisebb-nagyobb javításokat abban az iskolában, ahol Bánáti tanított. Császár látta, hogy a kulcs nem egyszerű kulcs, ezért nem vállalta a másolat elkészítését. „[…] odajött hozzám Bánáti tornatanár, amint odaért, nyomban egy kulcsot adott át nekem és mondta, hogy egy ilyen kulcsra lenne sürgősen szüksége. Minden bevezetés nélkül én azt válaszoltam, hogy ez egy kasszakulcs, Bánáti csak annyit válaszolt, hogy igen. Én azt mondtam Bánátinak, hogy a kulcsot azonnal én nem tudom elkészíteni, mert annak elkészítéséhez majdnem egy nap kell.” – vallotta a lakatos később a rendőrségen. Császár elmagyarázta Bánátinak, hogy az elkészített kulcs nem biztos, hogy jó lesz. Le kell szerelni a zárat, és hozzá kell passzítani a kulcsot, ami kb. további két órát vesz igénybe. „Amikor én azt a választ adtam Bánátinak, hogy a páncélszekrény zárát le kell szerelni, tovább nem is tárgyalt velem, hanem szó nélkül távozott.” – tájékoztatta Császár a rendőröket a tanúkihallgatása során.

Az eredménytelen másolatkészítés után Bánáti visszavitte a kulcsot Nemeshez. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a kulcsot mihamarabb vissza kell vinni a vállalathoz, mert, ha a „kifizető” brigád valamelyik tagja rájön a kulcs hiányára, tervük teljesen kútba esik. Nemes a kulcs tollát egy hegyes ceruzával körberajzolta egy darab kartonpapírra, utána visszavitte a kulcsot az üzembe, és észrevétlenül vissza tudta csempészni oda, ahonnan elvette. Senki nem vett észre semmit, amint az a tanúkihallgatásokból kiderült. Egyik kifizető sem gyanúsította Nemest semmivel sem, noha több alkalommal is megjelent a bérfizetés színhelyén.

Érdekes módon, Mág Bertalan a fentektől eltérően mesélte el a kulcsmásolási kísérletet. A nyomozók tisztában voltak azzal, hogy a páncélszekrényt jó minőségű másolt kulccsal nyitották ki a tettesek. Így a nyomozás egyik szála a potenciális kulcsmásolók irányába folytatódott. Mág Bertalan visszaemlékezéseiben sokkal nagyobb fontosságot tulajdonított a kulcsmásoló személye felderítésének, mint a közszemlére kitett táska tulajdonosa kiderítésének.
„[…] A lakosságtól és a gyár dolgozóitól meglehetősen sok bejelentés érkezett hozzánk arról is, hogy ki mindenki vásárolt az utóbbi időben nyerskulcsot, kik rendeltek pótkulcsot valamilyen okból és így tovább. A bejelentések egy része olyan személlyel volt kapcsolatos, aki a gyárban dolgozik, ez utóbbiakat nyomoztuk le nagyobb figyelemmel. Megjegyzem, akadt egy-két olyan est is, amelyekben nem tudtunk kielégítő választ kapni, azonban inkább családi, szerelmi ügyecskék miatt maradtak rejtettek, s mi nem is nagyon feszegettük a titkokat. Ilyen volt […] az egyik nagy étterem vezetőnőjének az esete – igen csinos fiatal asszony, s a férje a helyi középiskolában testnevelő tanár – aki ugyancsak kulcsot szeretett volna készíttetni, de amikor át kellett volna adni a mintát, megszeppent és visszavonult. Nem bolygattuk fel nagyon ezeket az ügyeket, nem akartunk oktalanul családi háborúskodásokat felidézni. Ez utóbbi eset egy kissé elgondolkoztatott. Mármint az étterem vezetőnőjéé. Azt már tudtuk, hogy Nemes Lászlónak a városban sok jó ismerőse van, s azt is tudtuk, hogy a nők körében meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. Igazi, benső baráti kapcsolatban azonban csak egy emberrel, illetve egy családdal állt: Bánáti István testnevelő tanárral és annak nagyon csinos feleségével, az étterem vezetőjével. […] Így jutott a Nemes és Bánáti közötti baráti kapcsolat nyomára, illetve Császár lakatoshoz, akivel elmeséltette Bánátiné látogatását a lakatosnál kulcsmásolási ügyben. A továbbiakban sejteni engedte, hogy Nemes nem annyira Bánátihoz, inkább annak feleségéhez vonzódott. Mág Bertalan egyértelműen Bánátinét nevezte meg a kulcsmásolást kérő személyben.

E kis kitérő után térjünk vissza a két tettes vallomásához. Miután Kalocsán meghiúsult a kulcsmásolás, Nemes azt gondolta ki, hogy másutt készítteti el a másolatot. Szeptember 30-án Bánátival átvitette magát motorkerékpáron Bajára, hogy majd ott vásárol nyerskulcsot, megfelelő reszelőket és a lerajzolt minta alapján otthon fogja kireszelni a nyerskulcsot. Végül nem így történt. A bajai kirándulás megtörtént, de a vasboltban nem volt megfelelő nyerskulcs, de vásárolt 3 Ft-ért egy késreszelőt. Érdeklődésére a boltban ajánlottak neki egy lakatost, aki tud kulcsot másolni. Felkeresték a lakatost, akinek azt mesélte be (csak Nemes ment be a lakatosműhelybe), hogy Vaskútról jött és egy raktár elveszett kulcsát akarja megcsináltatni, de csak a kartonra rajzolt mintát tudta megmutatni. A bajai lakatosnak nem voltak lelki skrupulusai, minden további nélkül elkészítette a kulcsot potom húsz forintért és még a nyerskulcsot is ő adta. „A kulcs elkészítéséhez, pontosan nem emlékszem, hogy papírból vagy lemezből kivágott mintát hozott, amiről azt mondta, hogy a mintát a zárról készítette. A minta eléggé pontosan ki volt vágva, amelyről a nevezett személy kérésére én egy nyerskulcsból reszeltem ki a kulcsot, mivel a tollminta mellett meg volt adva a kulcs vastagsága, szárvastagság és hosszúság és a lyukméret [mélységméret]. Én a kulcsot a megadott méretek alapján és a minta alapján teljes egészében elkészítettem, de a méretek nem biztos, hogy jók lettek. Azt mondta a fiatalember, ha nem is lesz egészen pontos, ők majd a helyszínen a zárba való bereszelést elvégzik, illetve a kisebb igazításokat maguk is meg tudják csinálni. Én a nevezett személytől a kulcs elkészítéséért 20 Ft-ot kértem, amit minden szó nélkül kifizetett…” mondta el tanúvallomásában Pénzes Lajos lakatos, amikor a rendőrség ellenőrizte a két elkövető vallomását.

(Folytatjuk)