Első pillanatban azt gondoltam, buta vicc valaki részéről, de miután senki nem jelentkezett, nevetve az ijedségemen kezdtem komolyan venni az üzenetet. Önmagában a felszólítás ártalmatlan, de miután éjfél előtti telefonüzenetről van szó, már nem az. A teljes szöveg a következőképpen hangzik – pontosan idézve: „Az uj garda nem fog fel hagyni a romak helyre rakasaba, készülhetsz hamarosan te jössz! ” Így ékezetek nélkül, fogalmazási zavarral, jellemezve küldője szellemi képességeit. Te szegény hígagyú! Hát nem tudod, hogy a telefon, a titkosítás ellenére, az sms-nél a feladó számát elküldi!? – még szerencséd sem volt. Megpróbáltam többször felhívni, de kinyomta a telefont. Természetesen nem magam miatt aggódtam. E kései órában még gyermekem hazaérkezését vártam. Mivel az utóbbi időkben a média zengett a romákat ért támadásoktól, elkezdtem aggódni, nehogy a gyermekemet érje támadás a sötét utcán – helyettem! Kimentem a ház elé, lementem az utca két végére, körülnéztem, hála a Mindenhatónak, senkivel nem találkoztam! Ekkor még nem tudtam, hogy ki vagy, de kerestelek téged vagy hasonszőrű társaidat, akikre hivatkoztál!

Apropó, ha már itt tartunk, biztos, hogy jogod van rájuk hivatkozni? Jelen esetben te az „új gárda” nevű szervezettel fenyegettél meg engem, családomat és egy magyarországi etnikumot, akiknek és akikkel elég sok probléma van manapság ebben a szegény hazában!

Nem szeretnék politikailag állást foglalni – ez most nem erről szól –, de Isten mentsen meg mindenkit, ha ilyen alakokból áll ez az új szervezet! Remélem, elhatárolják magukat tőled! Bízom abban, hogy ők is kérdőre vonnak, mondván mi jogon fenyegetőzöl te, az ők, vagy bárki más nevében?

Visszatérve a történetemre, (vajon csak rólam?) azonnal a rendőrséget hívtam, az ügyeletes rendőr tudomásul vette a jelzést. Gyermekem nem sokkal a történtek után hazaért, így én is megpróbáltam nyugovóra térni. Nem óhajtom közreadni azokat a gondolataimat, melyek kergetőztek az agyamban reggelig és utána is. Próbálja meg bárki beleélni magát a helyzetbe! Ma a saját hazámban, bárki ezt megteheti? Bármikor lelőhetik egymást az emberek? Mindenféle fegyverekkel, lefűrészelt csövű puskákkal szaladgálnak éjszaka, és védtelen, fegyvertelen embertársaikra vadászhatnak?

Nyugtasson meg valaki, hogy itt születtem, és ez az én hazám!

Másnap reggel felhívtam egy kedves barátomat, aki nem hagyta szó nélkül a dolgot! Kérésére elindult az ügy felgöngyölítése, és így ma már tudom, hogy ki van az üzenet mögött. Körülbelül az is világos számomra, hogy a tettes a BTK 176/A. pontja ellen vétett, azt is tudom, miért tette. Az ok olyan, mint ő maga: kicsinyes, jelentéktelen, pitiáner és buta!

Köszönettel tartozom viszont azoknak, akik rendet próbálnak tenni az anarchiában, védik az embereket azoktól, akik a mások életére, javaira törnek törvénytelenül és jogtalanul.

Köszönöm az Országos Rendőrfőkapitány Úrnak, a Bács-Kiskun megyei Rendőrfőkapitány Úrnak, nem utolsó sorban Kalocsa város rendőrkapitányának és „forró nyomos” munkatársainak a másnapi gyors, szakszerű és megnyugtató intézkedését, munkájukat!

Név és cím a szerkesztőségben