A napokban kelt szárnyra a hír, hogy a kalocsai rendőrök elfogták azt a férfit, akit alaposan gyanúsítanak nagy mennyiségű kábítószerrel való visszaéléssel. Ilyenkor azt hinné az ember, hogy a kapitányságtól kapott hírek legelején számol be a sajtótiszt és a rendőrkapitány a nagy fogásról, hiszen a gyanú szerint olyan embert vontak ki a forgalomból, aki valódi veszélyt jelent gyermekeinkre és a fiatal felnőttekre, elég csak odafigyelni az országos híradásokra a televízióban. Ehelyett mélyen hallgatnak a sikerről, mintha szégyellenék. A tévében szereplő mennyiségek néha csak töredékei a nálunk lefoglalt drogoknak, mégis azok kerülnek főműsoridőbe.

A sajtó rendőrséggel való kapcsolata kétirányú: egyrészt a sajtó számtalan esetben teljesíti a szervek kérését, ha a nagyobb nyilvánosságtól kérnek valamit, vagy felhívják a lakosság figyelmét azokra a veszélyekre, melyek tapasztalataik alapján fenyegetik a lakosságot. Nem emlékszem olyan esetre, hogy lapunk megtagadta volna ennek teljesítését, hiszen társadalmi összérdek fűződik ahhoz, hogy a bűnesetek gyanúsítottjai mielőbb rendőrkézre kerüljenek, a károk pedig megtérüljenek.

A drog elleni küzdelemben mind a rendőrségnek, mind pedig a civil szervezeteknek igen komoly feladatai vannak. Ez utóbbiak közül különösen felértékelődött a Kábítószer Egyeztető Fórum tevékenysége, amely nemrégiben éppen az aktuális feladatokról tartott tanácskozást. Az embernek az a benyomása támadt, hogy az általánosságok szintjén mozogtak, kissé tanácstalanul járták körbe ezt a mindannyiunkat elszomorító témát.

Ebben a harcban a rendőrség van az első vonalban, s örömmel tapasztaljuk, hogy egyre jobb eredményeket érnek el a felderítésben. Talán nem figyelnek eléggé rá, de ezeknek a sikeres nyomozásoknak a közzététele nagyobb visszatartó erőt jelenthetne a fiatalok körében, mint a jó szándékú, de általánosságokban mozgó drog-prevenció.

Amikor a nyomozati érdekre hivatkoznak a szervek, elismerjük, hogy lehetnek esetek, amikor az információ nyilvánosságra hozatala veszélyeket jelenthet, ugyanis a bűnelkövetők nem haboznak arra hivatkozni, hogy újságban olvasták a részleteket. Ennek a finom határvonalnak a tiszteletben tartása rendőrnek és újságírónak egyaránt kötelessége.

Volt ennek a megyének egy rendőr-főkapitánya, akit kérlelhetetlen szigora miatt csak vasprefektusnak tituláltak. A sajtót viszont a végletekig kiszolgálta hírekkel, mert tudta, hogy egymásra vagyunk utalva. Mindent megkérdezhettünk tőle, s konkrét válaszra is számíthattunk, nem titkolt el semmit, vagy ha igen, elegánsan elhallgatta. Amikor Kiskőrösön elloptak 42 vagon olajat, megkérdeztem tőle, hogy ez hogy lehet, hiszen a kapitányság 200, a fináncok meg 100 méterre vannak a vasútállomástól. Rám nézett, feltolta homlokán a szemüvegét és jellegzetes, reszelős hangán azt mondta: „Látja uram, ez jó kérdés…”

Választ azóta sem kaptam…