A szakemberek szerint az élettársát, három kiskorú gyermekét folyamatosan rettegésben tartó, brutális kegyetlenkedéssel bántalmazó, három rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntett miatt jogerősen másfél év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, a Kalocsához 12 kilométerre lévő községben élő férfi bűnügye mindenképpen az extrémitások sorába tartozik. Ami a kis faluban történt, az oly mértékben felháborító, hogy a család által szinte naponta átélt agresszió, brutalitás, szexuális kegyetlenkedés érzékeltetésére ezúttal nincs szükség újságírói fordulatokra, jelzőkre. A jóérzésű embereknek a valóság megismeréséhez talán még sok is, amit az első fokon eljáró Kecskeméti Városi Bíróságnak a megyei bíróság által helyben hagyott ítéletéből idézünk.

Az ítélet jogerős, tehát a szakmunkás végzettségű férfi lakóhelyét, nevét teljes egészében kiírhatnánk, ám ezt némi morfondírozás után csak azért nem tesszük: hátha egyszer, talán éppen ott, ahol mindezt elkövette, esélyt szeretne adni magának és családjának egy normálisabb életre.

A nyomozás elrendelésével megszakított történet azzal kezdődött, hogy a vádlott és kegyetlenkedéseinek későbbi alanya 1990-ben élettársi közösséget létesítettek, majd együtt nevelték három kiskorú gyermeküket. A szörnyűségek átélése idején a legidősebb alig volt 12, a középső 11, a legkisebb 8 éves. Az ítélet indokolásában egyebek mellett az áll: „...A vádlott rendszeresen veszekedett élettársával, több esetben a gyermekek előtt. A veszekedés többször torkollott brutális bántalmazásba, mely során előfordult, hogy a vádlott élettársát kék-zöld foltosra verte. A gyermekeket csak ritkán bántotta, de esetükben is volt példa súlyos kimenetelű verésre. Két alkalommal a 8 éves fiúgyermek a bántalmazás következtében el is ájult, mivel a vádlott (cipővel) megtaposta a fejét, illetve a falhoz vágta... A vádlott a gyermekek eltartásáról, neveléséről nem gondoskodott, élettársa jövedelmét elvette, abból züllött életvitelét finanszírozta. Nem dolgozott, alkalmi munkát is ritkán végzett, többször megakadályozta azt is, hogy élettársa dolgozni menjen.

Gyakran előfordult, hogy barátaival italozva, éjszakába nyúlóan szórakoztak, kártyáztak a családi házban. Ennek következtében a gyermekek kialvatlanul, fáradtan jártak iskolába...

Amikor a vádlott lusta volt felkelni az ágyból, hogy WC-re kimenjen, akkor a gyermekekkel vitette ki edényben a vizeletét… Élettársát gyakran zaklatta szexuálisan, továbbá szexuális együttlétre kényszerítette, több esetben a gyermekek szeme láttára, füle hallatára. Olyan is előfordult, hogy a vádlott a gyermekek előtt végzett önkielégítést. Az anya a vádlottal az élettársi kapcsolatot többször megszakította, melynek következtében a vádlott egy nyilvános veszekedést követően az élettársát a hajánál fogva cibálta, húzta végig a falun...”

Az 1972-ben született férfi a vallomástételt a büntetőeljárás nyomozati, majd vádemelési szakaszában arra való hivatkozással tagadta meg, hogy egyedül a bíróság előtt kíván vallomást tenni. Ám a tárgyaláson a terhére rótt bűncselekmények elkövetését tagadta. Mindössze annyit ismert el, hogy néha veszekedett az élettársával, ami időnként verésbe torkollott. Vallomása szerint „a gyermekeket is szükséges időnként megfegyelmezni, különben nem lesz belőlük semmi.” Sőt, a gyermekek nevelését illetően arcátlanul többször is azt állította, hogy „azok többet kapnak tőlem, mint másik húsz a szüleitől.” Azzal is védekezett, hogy a gyermekeket az élettársa bíztatta fel arra, hogy tegyenek rá nézve terhelő vallomást a gyámhatóság előtt. Az anya – mentességi jogával élve – a bíróság, és természetesen a tárgyaláson jelen lévő, őt korábban bántalmazó, rettegésben tartó élettárs előtti vallomástételt megtagadta. Ennek következtében a rendőrség előtt tett tanúvallomását a bíróság nem olvashatta fel, és nem használhatta fel bizonyítékként. Nem úgy a négy tanú egybehangzó vallomását, akik az ítélet indokolásában felvázolt tényállást mindenben alátámasztottak. A tanúk egyike arról számolt be, hogy „a gyermekek a védelembe vételi eljárás során örültek annak, hogy végre valakinek elmondhatják a velük történteket, szinte látszott rajtuk, ahogyan megkönnyebbültek.” Egy másik tanú szerint „az anya az évek során többször panaszkodott, hogy az élettársa bántalmazza, szexuálisan kényszeríti és erőszakoskodik vele. Otthon pornófilmeket néz a gyermekek előtt, majd az ott látottakat az élettársával elvégezteti.” Az igazságügyi pszichológus szakértő megállapítása szerint a gyermekek és az anya az igazat mondták. „...A kiszolgáltatott, megalázott gyermekekből az apa agresszív viselkedése, nyers szexuális megnyilvánulása félelmet, szorongást váltott ki, mely hosszú távon megzavarhatja a személyiségfejlődésüket. A gyermekek előadása sodró erejű, érzelmekkel átszőtt volt, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy nem előre betanult, az anya által elvárt elbeszélést adtak elő. Úgy beszéltek, mint amikor egy gát átszakad, örültek, hogy végre kibeszélhetik magukból az átélt szörnyűségeket...” Természetesen mindezek alaposan rácáfoltak a vádlott saját ártatlanságáról szóló előadására. A bíróság enyhítő körülményt nem talált. Azt azonban súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott többszörösen büntetett előéletű. Ezért őt az 1 év 6 hónap végrehajtandó, börtönben letöltendő szabadságvesztés, mint főbüntetés mellett két évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, és ügyészi indítványra a szülői felügyeleti jogát mindhárom gyermeke vonatkozásában megszüntette. Ez utóbbinál nagyobb büntetést szülő nem kaphat, hiszen jogilag megszűnt apa lenni, bár a tartási kötelezettsége megmaradt.

Az ügy elgondolkodásra késztető pikantériája, hogy a vádlott élettársa még az ítélet kihirdetésének évében megszülte a negyedik közös gyermeküket, miközben a másik három gyermeket a gyámhivatal már intézetben, illetve nevelőszülőnél helyezte el. Az is érdekesség, hogy ugyan a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, ám a három bíróból álló, dr. Szuromi Mária vezette tanács fontosnak tartotta hangsúlyozni: „…A kiszabott főbüntetés a bűncselekmény kiemelkedő konkrét tárgyi súlyára figyelemmel inkább enyhe, mint súlyos. Változtatásra azonban a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem volt lehetőség.” Majd az elítélt szabadulása utáni évek döntik el, hogy mindezen sajnálkozzunk-e.