Több évtizedes bűnügyi tudósítói múlttal a hátam mögött száz százalékos biztonsággal tudom állítani, hogy a rendőrségi sajtójelentések nem tartoznak irodalmi élményeim közé. Szerencsére, ezek ritkán szólnak igazán nagy bűnügyekről, a kicsik pedig annyira egy kaptafára születnek, hogy csak a kezdőbetűket kell cserélgetni. Bár a bűnüldözéssel hivatásszerűen foglalkozók azt állítják, hogy minden bűncselekmény különbözik a másiktól, lényegében mégis mindegyikre ráhúzható a büntető-törvénykönyv kényszerzubbonya.

Egyik-másik tényállásban azért felfedezhet az ember némi izgalmat. Abban ugye semmi különös nincs, ha egy sörözőben az asztalon hagyott táskánkat egy alkalmi tolvaj meglovasítja. Úgy kell nekünk, mert 1./ miért járunk sörözőbe, 2./ miért hordjuk táskában a telefonunkat, pénzünket és iratainkat, 3./ miért nem alszunk hajnalban.

Ezek teljesen jogos kérdések, ám mindezek fel sem merültek annál az esetnél, amely január 17-én történt az egyik kalocsai sörözőben, ahol egy fiatal hölgy hajnali 4 és 5 közötti időben az asztalon hagyta a táskáját, és a szemfüles alkalmi tolvaj kilopta belőle a személyi igazolványát, diákigazolványát és egyéb holmikat, valamint egy LG típusú mobiltelefont. A lopási kár elérte a 30 ezer forintot.

Eltekintve minden egyébtől, csak kérdezem, ugyan mit keresett hajnali 4-5 között egy fiatal, feltehetően diák hölgy egy sörözőben? Még haza se ment, vagy korán jött? Akármilyen válasz is adódik, egy fiatal hölgynek szerintem semmi keresnivalója hajnalban, egy csehóban.

Még akkor sem, ha elmúlt tizennyolc…