Ha nincs a békéscsabai rendőrkapitányság elfogatóparancsa, amelynek alapján a kalocsai rendőrök fülöncsípték az utóbbi idők egyik legrafináltabb szélhámosát, talán még ma is járná a város és környékét, palira véve a hiszékeny embereket. Az elfogott és Békéscsabára szállított csalónak azért sikerült végigdúlnia a környéket, kit ennyire, kit annyira „vett le” nagy fantáziáról tanúskodó csali történeteivel, amelyekben számos elem igen komoly helyismeretről tanúskodott.

Olyannyira, hogy a károsultak között – legalább is aki merte vállalni a balek hálátlan szerepét – néhány magasan kvalifikált, sokat tapasztalt ember is akadt, akik nagy nehezen vállalták csak el, hogy őket bizony becsapták. Ezért aztán – feljelentés híján – a kalocsai rendőrség csak az utóbbi időben kezdett nyomozni ellene, de még mindig várja a sértettek jelentkezését.

Pedig semmi okuk a szégyenkezésre. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az utóbbi évtizedek legtehetségesebb és legeredményesebb szélhámosa, vagy ha jobban tetszik a büntetőjogi megközelítés, csalója volt az, aki könnyedén megszabadította őket néhány ezer forintjuktól. Az már csak hab a tortán, hogy nem lesz könnyű a rendőrségnek fogást találni rajta, ugyanis a magát különféle tábornoki rangokkal ellátó B.J. „csak” kölcsön kérte ezeket az összegeket, és ha kitart meséje mellett, eltelik egy kis idő, amíg bebizonyosodik, hogy a kölcsönkérés mögött már eredetileg is más tévedésbe ejtése és -tartása, a jogtalan károkozás húzódik meg, ami a csalás alapesete.

Visszapörgetve a környékbeli eseményeket, akad néhány gyanút keltő momentum, melyek alapján azért lebukhatott volna a csaló. Például az önmagának adományozott katonai rendfokozatokkal, melyek – ha nem kapják el – akár vezérezredessé, neadjisten hadseregtábornokká emelték volna, ami utoljára talán Czinege Lajos volt. Most már se hadsereg, se hadseregtábornok, marsall vagy generalisszimusz pedig azért nem lehetett volna, mert ahhoz kicsi ország vagyunk.

Hiba lenne lebecsülni csalónk képességeit. Ebben a „munkában” elvileg mindig benne van a bukás lehetősége, s emberünk „élt” is ezzel a lehetőséggel: egyes hírek szerint 19 alkalommal állt különböző bíróságok előtt vagyon elleni bűncselekmények (mint ahogy a csalás is az) miatt, s összesen eddig közel 40 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Hogy ez nem konveniál az életkorával, csak azért van, mert általában nem ülte végig a kiszabott büntetéseket, hanem harmadolták, vagy negyedelték azokat.

Nem fogják kitalálni miért: a jó magaviselete miatt…