Sok másik mellett létezik Kalocsa környékén egy vállalkozás, amelynek épületegyüttesére az is rácsodálkozik, aki e Sapard-támogatással felépített létesítmény korszerű műszaki felszereltségéről, termelési kapacitásáról, a telephelyen és a hozzá kapcsolódó részlegeknél foglalkoztatott szakmunkáslétszámról, a vállalat termékértékesítési hatósugaráról mit sem tud. A helyben élők és a településhez közel lévők emlékezetében még élénken él, hogy az egykori kollektív gazdaság telephelyén milyen jellegű épületek voltak.

Ennek ismeretében könnyű elképzelni, hogy ezek mára hogyan néznének ki, ha az egyik helyi polgár nem vág neki ennek az arányait, korszerűségét tekintve figyelemre méltó beruházásnak. Kitartó és következetes munka gyümölcse ez – vallják a helybéliek, akik azonnal hozzáteszik: sokáig a helyi gazdaság megerősödésének, az itteni megélhetési feltételek megteremtésének garanciáját vélték felfedezni benne, mert erre a teljesítményszintre, fél évtizede tartó fejlődési dinamikára már az irigység sem ér fel, s ha mégis, lepereg róla.

Amikor a tulajdonos-igazgatóval a cég udvarán találkoztam, arcán derű helyett észrevettem az alig rejteni próbált elégedetlenséget. Tekintetéből, arckifejezéséből is olvasni lehetett, ezért rá is kérdeztem: van valami baj? Azonnal érkezett a lakonikus válasz: van. Mégpedig az, hogy az egyik fővárosi cég legalább 40 millió forinttal maradt a Kft. adósa.

A történet a következő: múlt év februárjában érkezett egy férfi, és bejelentette, hogy nagyobb készáru vásárlásában lenne érdekelt. Miután a Kft. interneten ellenőrizte, hogy a leendő vásárló által vezetett cégnek nincsenek köztartozásai és pénzügyi gondjai, szerződéses megállapodást kötöttek a szállításra. A szerződő cég hetente, később hetente többször jelentkezett áruért, és mindig nagyobb tételekben rakodott. Még embereket is fel kellett venni, hogy tartani tudják a megrendelő által diktált tempót. Az első szállítmányokért átutalták a pénzt, így minden rendben lévőnek tűnt, de a kiszállított mennyiség egy idő után már akkorára nőtt, hogy az ára három és fél hét alatt megközelítette a több tízmillió forintot.

Egy szép, vagy inkább csúnya napon a megrendelő által bérelt fuvarozó kamion sofőrje azzal a bizalmas információval állt elő: ő nem tudja miként van, de a fuvarlevélen szereplő árut egyenesen a fővárosba viszi, ahol azt információja szerint a szerződésben rögzített árnál vagy 25 százalékkal olcsóbban értékesítik. Várják is a szállítmányokat, mert nincs az a mennyiség, amit ennyiért el ne adnának. A Kft. vezetői azonnal gyanút fogtak, és felszólították a megrendelő céget, hogy a már benyújtott számla értékén felül is nyújtson be a pénzügyi fedezetről szóló bizonylatot, és az esedékes tartozásokat azonnal utalja. Pénz nem érkezett, de néhány nap múlva azt közölte a bank, hogy a megrendelőnek nincs hitelfedezete, a számla a felhasznált hitelkeret miatt már így is mínuszban van. Miután a szállítást írásban is azonnal letiltották, a Kft. vezetőjét egy másik, hasonló profilú cég is megkereste, hogy náluk ugyan mi újság az utalásokkal, mert pénzt ők sem látnak.

Ezt követően közösen mentek a megrendelő székhelye szerinti fővárosi kerületi rendőrkapitányságára, ahol annak rendje és módja szerint feljelentést tettek. A bizonylatok alapján – a tartozás összegére tekintettel, és mert a gyanú szerint az árut számla nélkül is értékesítették – őrizetbe vették a megrendelőt, de 48 óra után, a büntetőeljárás folytatása mellett szabadlábra helyezték. Az indokolás szerint a rács mögé dugott személy egyszerű gazdasági manővernek nevezte az akciót. Ennek megállapítása vagy kizárása pedig szakértői feladat – áll a rendőrségi határozatban. Közben a két megkárosított cég magánnyomozásba kezdett, és kiderítette, hogy a szabadlábon lévő csaló tovább turbózza gazdasági „manővereit”, a tőlük elszállított áru egy részét még mindig áfás számla nélkül, feketén árusítják. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint hogy álvevőként, maguk is vásárolhattak a saját maguk által legálisan előállított termékből, méghozzá az önköltségi ár alatt.

A két károsult felháborodása határtalan, mert mint mondják, ahol a tyúklopásért börtön jár, ott egy tízmilliókat elsíboló szélhámos, számukra immár bizonyosan a gazdasági bűnözés egyik figurája, szabadlábon folytathatja üzelmeit, s a hatóságok még arra sem képesek, hogy értesítsék őket az ügy állásáról. Akár újabb vállalkozást indíthat, hiszen az ártatlanság vélelme a nyilvánvaló disznóságok ellenére megilleti.

Kár lenne leragadnunk persze a 40 millió forintot kitevő adósságnál, nézzük meg ennek a vállalkozás, a település egészére vonatkozó kihatását is. Az érvényben lévő törtvények szerint a vétlen vállalkozásoknak a leszállított és leszámlázott áru után is meg kell fizetniük az általános forgalmi adót. Azaz a meg nem kapott – lehet, hogy soha meg nem térülő – pénz áfájáért máris nyújtja markát az állam. A vállalatok működését csak további hitelekből lehet biztosítani, de vajon a mai ínséges időkben találnak-e bankot, és főleg milyen áron, hogy ehhez az áthidaló, bizonyosan nagy kamatteherrel járó kölcsönhöz hozzájussanak? Ha nem, alkalmazottak, rajtuk keresztül családok tucatjai megélhetése kerül veszélybe.

A Kalocsa környéki vállalkozó azzal kísért a kapuhoz: ez a mostani történet számára akkora pofoncsapás, hogy százszor is meggondolja, ilyen körülmények között egyáltalán érdemes-e folytatni, amit a családi vagyon, a család megélhetése kockáztatásával megkezdett? Ilyen társadalmi állapotok, törvényi háttér mellett megéri-e, hogy valaki ennyi és ekkora energiát fektessen hazai vállalkozásba? A választ a következő hónapok történései adják meg, amelyről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.