Kalocsán, a június elején megrendezett „25 éves a TEIT” elnevezésű tudományos konferencián „A TEIT múltja és jövője” témamegjelöléssel tartott előadást Kováts Balázs paksi gépészmérnök, atomerőművi szakmérnök, címzetes egyetemi docens. Ahogy azt egy 2014-es, róla megjelent írásban olvashatjuk, amelyet a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kiérdemlése kapcsán publikáltak róla, tevékenyen részt vesz az atomerőmű társadalmi kapcsolatainak alakításában az erőművet képviselve a TEIT-ben, és dolgozott a Paks II. projekt előkészítésében is. A hivatkozott konferencián dr. Bálint József, a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás jelenlegi elnöke úgy fogalmazott, sokat köszönhet neki a TEIT.

Mint azt az első pódiumra szólított előadóként elővezette, ötven már eltelt és a jövőbe nyúló év tapasztalatait tíz percbe foglalni nem könnyű feladat, így mondandóját a TEIT és az atomerőmű barátságra, néha háborúira fókuszálta – mondta. Felidézte, hogy a TEIT által ma is használt logót a konferencia előtt természetfotóiból éppen kiállítást rendezett Vincze Bálint fotós-grafikus jegyzi, ami vigyázó szemet ábrázol stilizálva, magába foglalva még a Dunát szimbolizáló hullámot is. Néhány, az erőműről szóló térségi tájékoztatásra felmerült igényről szóló történet mentén elérkezett a TEIT 1992-es megalakulására. Rámutatott, hogy a teremben aktuálisan helyet foglaló régi és jelenlegi polgármesterek közül többen személyesen szentesítették kézjegyükkel a megalakulást, beleérte a szervezet korábbi elnökét és Kalocsa polgármesterét, Török Gusztáv Andort, illetve Szabó Zsolt ordasi polgármestert. Felelevenítette, miben áll a társulás létének lényege, példaként említve egy 1993-ban történt esetet, amikor a TEIT a Népszabadság hasábjain jelentet meg egy országos nyilatkozatot, amelyben az atomerőmű mellett emelt szót, majd rátért a TEIT működésének egy másik fontos pillérére, ami örök, mondta, majd meg is nevezte a „gerjeni kvótának” hívott pénzelosztási rendszert.

Felidézte, hogy e körül egyszer annyira összekülönbözött Foktőn a tagság, hogy úgy tűnt, fel is oszlik a TEIT, aztán sikerült a ma is élő forrás-elosztási struktúrát elfogadni. Szintén jelentős mérföldkőként jelölte meg, amikor az atomerőmű és a TEIT közösen kapták meg az „Ipar a Környezetért” Alapítvány aranyérmét a békés egymás mellett élés és az egymás támogatásával működés érdekében végzett munkáért. A zöld oldalról nagy felháborodás, a másik oldalról nagy elismerés övezte ezt a pillanatot, emlékszik vissza Kováts Balázs, hozzátéve, hogy az Európai Nukleáris Létesítmények Körüli Önkormányzatok Szövetségéhez (GMF) való csatlakozás alkalmával történt nyilvános bemutatkozáskor a TEIT európai mintaként emlegetett szervezetté lépett elő.

Nyíltan beszélt a két fél legnagyobb csörtéjeként emlegetett 2008-as esetről is, amikor nem volt elég, hogy az atomerőmű fűtőelemei megrongálódtak, ekkortájt lett volna esedékes a TEIT-szerződés meghosszabbítása is, ami különböző okokból csúszott. Így „bedobta a TEIT a követ a vízbe, tájékoztatva az erőművet, hogy ha nincs előrelépés ez ügyben, akkor megalapítják a saját zöld szervezetüket és felkérik társnak a nemzetközi zöld szervezetet”, indirekt módon utalva a Greenpeace-re. Emlékei szerint ez volt a legzajosabb valahai probléma a két fél között.

Sokszor szokás mondani, hogy a TEIT egy díszszervezet, ami „csak felveszi a pénzt” és „nem csinál semmit”, folytatta mondandóját. Ellenpéldaként több évtizedes dokumentációt megörökítő fotót villantott fel a kivetítőn, amely a kilencvenes évektől napjainkig tartalmazott kiadványokat egy asztalra helyezve, látható mennyiségben prezentálva a TEIT munkáját.

Kováts Balázs kalocsai előadásán eddig tartott a múltidézés, a jelenre pedig mindössze egyetlen gondolatot szánt, mondván, 2015-től 2019-ig részletes cselekvési stratégiája van a TEIT-nek a megvalósítandó célok elérése érdekében. Úgy fogalmazott, hogy inkább az elkövetkező 25 évre szóló intelmeinek adna hangot, ha már megteheti úgy, hogy a Paks I. és a Paks II. részéről egyaránt helyet foglal a vezetőség képviselete a hallgatóság soraiban Süli János, erőműépítésért felelős tárca nélkül miniszterrel egyetemben.

– Oké, hogy van a TEIT és sütkérezik a negyedszázados fennállásban, de a pozíciófoglalás elkerülhetetlen! El kell magát helyeznie az új világban, folyamatosan tárgyalva Süli Jánossal és a csapatával, amelyet szerződéses formában kell megtennie! Ehhez fel kell mérni, hogy milyen feladatokban tudna hatékonyan részt vállalni, amellyel segíteni tudja a tárca nélküli miniszter teendőit. Meg kell tervezni, hogy a Paks II. felé melyik társtelepülés mit tud nyújtani, valamint a befogadási attitűdre is nagyobb gondot kell fordítani, többet kell publikálni és nyilatkozni, illetve odaállni a Paks II mellé. Ami pedig a legfontosabb, itt az ideje, hogy a TEIT is kinyilatkoztassa, hogy teljes mellszélességgel támogatja Paks II. üzembe helyezését – így a szakértő, mondván, ez az országgyűlési képviselőtől a miniszterig nagy nyomatékot ad érdekérvényesítéskor, tudván, hogy a projekt élvezi a társadalom bizalmát. Javaslatként fogalmazta meg, hogy ezen nyilatkozattételt a szervezet ügyes időzítéssel és megfogalmazással fél éven belül tegye meg, hiszen eme lépéssel nagyot lendítene az évszázad beruházásának elfogadtatásában és az ellenző hangok elcsendesítésében.

– Eközben Paks I-ről sem szabad elfeledkezni, ami még sokáig fog működni. Az orosz kapcsolatrendszer erősítése is fontos teendő, az egyéb országokkal való kapcsolatépítés mellett, ahonnan jelentősebb dolgozó-beáramlás várható. Segíteni kell a TEIT-nek a saját településeit aktivizálni munkaerő- és a vállalkozások mozgósítása szempontjából! A leendő Duna-hídnak ugyebár az átjárhatóság lenne a fő feladata. Azért épül meg, hogy legyen, aki át akarjon majd menni ezen a hídon – így Kováts Balázs, hozzátéve, hogy időszerű az újszerű tájékoztatási technikákra is átállni, elejtvén zárszóként, hogy a tekintve, hogy lesz időszak hazánk életében, amikor egyszerre több nukleáris létesítmény működik majd egymás mellett, ez forrás-szempontból sem utolsó lehetőség a TEIT számára.