Aknai Péter, pécsi szépíró a kortárs magyar irodalom legnagyobb ünnepén, a 89. Ünnepi Könyvhéten mutatkozott be első könyvével, amelynek címe: A Kisbéka anatómiája. S hogy mi köze egy pécsinek a kalocsai kistérséghez? Nagyon is sok!

– A géderlaki Duna-part Kisbékája talán még sokak számára ismerősen cseng. Egy büfé volt az ártéren, de ennél sokkal-sokkal többről szólt! Kuglizó is üzemelt itt, ahol én sokat dolgoztam, mégpedig állogatóként. Csak a fiatalabb generáció kedvéért jegyzem meg: ez annyit jelentett itt, hogy a játékos gurított, én meg visszagurítottam a golyót, és állogattam az eldőlt bábukat. Sokféle ember megfordult itt, vízitúrázók, paksiak, sokan az alföldi részről, főleg persze Géderről; gurítanak, fogadnak, mesélnek az életükről. Az én emlékeim kitörölhetetlenek róla. A Kisbékát az egész parttal együtt elvihette a víz, de – remélem így lesz – megőrzi ez a történet.

– A történetek szorosan fűződnek édesanyád családjához, akik ezer szállal kötődnek a kalocsai kistérséghez. Mesélnél róluk?

– A nagyapám jegyző volt Géderlakon, de a háború végével váratlanul meghalt. Nagyanyám, Kiss Irén tanítónő, a falu első díszpolgára, lényegében végigélte a teljes huszadik századot. Generációkat tanított írni, olvasni. Nagyapám halála után magára maradt öt Bokor-gyerekkel. Nagyanyámat, amolyan helyi legendaként ma is sokszor emlegetik, főleg az iskola kapcsán, ami majdnem a nevét is felvette. De ebben a csatában – sajnos – Szent László győzött. Nagybátyám, a kerekesszékes Bokor Öcsi pedig ugyancsak jellegzetes figurája volt a falunak. Nos, nekik, nagyanyámnak és Öcsi bácsinak jelentős szerepük van a könyvben. És persze anyukámnak, akinek a közvetítésével a történetek egy része megérkezett hozzám.

– Rejtő Jenőt idéző figurák vonulnak végig a történetben. A nevekről nem is beszélve!

– A kuglizóban megfordult alakokat volt szerencsém testközelből figyelni. A legkülönfélébb társadalmi státuszú emberekről beszélünk, akik le tudtak ülni beszélni egymással, játszani, élvezni mindazt amit a Duna nyújt. Ez, ha jobban belegondolunk nem kevés! Ilyen helyek ma már nincsenek. Volt itt valami a levegőben, ami azonnal megfogta az embert. Sok barátomat elhoztam ide: aki itt járt, még ma is beszél róla. A nevek külön történet: egy részüket jól ismertem, a névhez ott van a karakter is. Ezek a jobban kidolgozott figurák. Más részüknél dolgozik a fantázia. A negyvenedik születésnapomra anyukámtól egy terjedelmes listát kaptam, géderi gúnynevekből. Ez volt a sorvezetőm.

– A könyv ugyanakkor sokkal több, mint családtörténet, vagy visszaemlékezés a Kisbékára. Milyen mondanivalói vannak?

– Az olvasók azt mondják, lehet rajta nevetni, meg sírni is. Esetleg sírva nevetni. A mondanivalót az olvasóra bíznám.

– Már dolgozol a következő könyveden, annak kulcspontja is a Kisbéka lesz?

– Részben igen, érinteni fogjuk. De a Duna-partról ezúttal kicsit beljebb merészkedünk, a faluba, Géderlakra. A gyerekkorom ideköt, és nagyanyám nagy titkok tudója.