Minden évszaknak megvannak a maga szépségei, amelyeket szabad észrevennünk és megcsodálnunk. Egyik legszebb hónapunk a május, amikor már minden virágba borul és a természet csodás színpompával és illatokkal vonja magára a figyelmet.

Ennek a hónapnak az első vasárnapja különös jelentéssel bír a számunkra. Ekkor ünnepeljük az ÉDESANYÁKAT. Aki csak teheti, valamilyen módon kifejezi szeretetét, megbecsülését, tiszteletét az édesanyja felé. Jó annak, aki teheti, mert vannak, akik már nem tehetik, nekik marad az emlékezés. Szebbnél-szebb gondolat fogant meg és íródott már le az anyaság kapcsán, mióta folyik az emberi történelem. Sőt vallási kultuszok is létrejöttek, melyek nem csupán a tiszteletet célozták meg, hanem a termékenységet is megpróbálták befolyásolni. Az anyaság sokkal több, mint biológiai képesség. Az anyaság hivatás, mely sok örömmel és áldással jár az egyik oldalon, míg a másik oldalon sok áldozat, lemondás és sokszor fájdalmak sora nehezíti meg a mérleg serpenyőjét. Ezzel együtt is gyönyörűséges és lenyűgöző anyának lenni. A Biblia arra tanít, hogy az ember tisztelje a szüleit. Mint igazi erkölcsi értékhez, ehhez is illene visszatérni azoknak, akik erről megfeledkeznek. Hadd álljon itt néhány bibliai idézet. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad tenéked!” (II Mózes 20,12) Egy másik: „Átkozott, aki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját.” (V Mózes 27,16) Isten áldást, vagy büntetést helyez kilátásba, amit a viszonyuláson mér meg. Az anyai szívről, pedig így ír Ézsaiás próféta: „Hát elfelejtkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián?” (Ézsaiás 49,15) Mi se feledkezzünk meg róluk! Szerezzünk örömet, egy kedves napot, órát, amikor valamennyit visszaadhatunk abból a mérhetetlen szeretetből, melyet eddigi életünk során kaptunk az édesanyánktól. Azután pedig folytassuk, amit elkezdtünk és váljon életgyakorlattá a tisztelet és a megbecsülés!

Ne legyenek magukra hagyott, „félretett” édesanyák!

Bálint Miklós

lelkipásztor