1979-ben szegődött el a paksi atomerőműhöz, sugárvédelmi területen kezdett dolgozni beosztott mérnökként. ’81-ben már a dozimetria vezetője volt, később nukleáris főmérnök lett, a nukleáris baleset-elhárítás területén dolgozott. Biztonsággal foglalkozott mindvégig, az atomerőműben eltöltött húsz, gyönyörű év alatt. A jelző dr. Rónaky Józseftől származik, a rövid életrajzi leírás rá vonatkozik, akivel annak kapcsán beszélgettünk, hogy munkáját a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

Dr. Rónaky Józsefet még a Pakson töltött évek alatt kétszer is elnökévé választotta a Magyar Sugárvédelmi Társaság. Véleménye szerint talán ez is szerepet játszhatott abban, hogy amikor az 1998-as kormányváltás után a kormány keresett valakit az Országos Atomenergia Hivatal élére, az ő neve vetődött fel. A főigazgatói székben Vajda György akadémikust követte.

– Vajda akadémikus, aki azóta jó barátom lett, azt mondta, jó hivatalt kapsz, vigyázz rá. Igaza volt, jó hivatalt kaptam, nem kellett drasztikus lépéseket tenni, csak folytatni a munkát és mindig a kor követelményeihez igazítani a szervezetet, a munkamódszert – foglalta össze. Nehézséget az okozott, hogy kimaradt egy korosztály. Néhány éve abszolút kezdők és nyugdíjba vonulók dolgoztak a szervezetnél, mostanra viszont már a generációváltás jelentősen előrehaladt. A főigazgató erre nagyon büszke, hiszen nem volt egyszerű dolog.

Dr. Rónaky József sikerként éli meg, hogy a kinevezése óta eltelt 14 év alatt kiszolgált hat kormányt, de munkáját mindig szakmai és nem politikai szempontok alapján ítélték meg. A főigazgató azt mondta, soha nem érzékelt nyomást a nukleáris biztonságot érintő ügyekben.

– A hatóság munkájánál fontos, hogy ne legyen ilyen nyomásnak kitéve, vagy ha érkezik ilyen nyomás, tudjon ellenállni – húzta alá. Mint mondta, a hivatal pozíciója a magyar kormányzati rendben megfelelő keretet ad a függetlenséghez. – Magyarországon elég nagy politikai konszenzus van az atomenergia támogatottságában, soha nem éreztem egyetlen kormányzati tényező részéről olyan nyomást, hogy az én döntéseimet bármilyen módon befolyásolni akarta volna, ami nagyon megkönnyítette a dolgomat – fogalmazott.

A hivatal élén eltöltött majd’ másfél évtized sok sikert hozott. Fontos mérföldkőként említette, hogy kezdeményezője volt annak, hogy az atomerőmű üzemidő hosszabbítására igen hamar kezdjék el a felkészülést, később ő írhatta alá a paksi atomerőmű egyes blokkjára vonatkozó engedélyt. A 2003-as üzemzavar kapcsán a hatóság fontos és sikeres munkát végzett, komoly nemzetközi elismerést is kivívva ezzel. Mivel a hivatal kezeli a központi nukleáris alapot, vezetője a hulladékkezelés stratégiai irányításában is döntő szerepet játszik, a főigazgató emiatt boldog volt, amikor a bátaapáti tároló első kamrája átadásakor átvághatta a szalagot a föld alatt. – Elkezdtük a felkészülést az új paksi blokkokra. Én nemsokára nyugdíjba megyek, így a folytatás már nem az én munkám lesz, de azzal a nyugodt tudattal megyek el, hogy ami az előkészítéshez kell, azt már megtettem – folytatta a sort.

Mint kiemelte, az általa irányított hivatalban a legfőbb vezérelv az, hogy nincs kompromisszum. Paks biztonsága olyan alapvető érték és olyan alapvető feltétel, amiben nem lehet kompromisszumot kötni. Munkahelyi vezetőként pedig azt vallja, hogy az embereket motiválni kell és a felelősség mellé hatáskört is kell adni nekik.

A magyar atomenergia híre, neve a világban igen jó, azon belül a biztonságé is és az Országos Atomenergia Hivatal nemzetközi porondon komoly tekintélyt vívott ki magának – mondta összegzésül.