A legtöbb embernek van valamilyen „képe” az imádságról. Nagymamától, nagypapától hallott vagy tanult imák, esetleg hagyatékban talált imádságos könyv. Szeretteink temetésén ugyancsak részesei vagyunk az imának, vagy egy-egy ünnep kapcsán a templomban látott vagy hallott imák, ha másként nem, az Úr imájának együttes elmondása által. Mi is tulajdonképpen az ima?

Ha általánosan akarunk fogalmazni, akkor az ember odafordulása valamilyen természetfölötti erőhöz, személyhez, szellemhez, akitől segítséget, jóindulatot remél. Az imádság egyidős az emberrel. Minden korban, minden társadalmi szinten az ember kereste az „égiek” kegyét, és áldozatokat is vitt hite tárgyának. A Biblia Istene személyes, mindenható, teremtő és alkotó Istenként mutatja be önmagát, aki nemcsak megteremtette a világmindenséget és benne az embert, hanem gondot is visel róla. Az első emberpárral személyesen beszélgetett egészen a bűnesetig, ami után az ember rejtőzködni kezdett Isten elől.

Az imádság által kapcsolatot teremthetünk Istennel, újra „beszélgethetünk” vele. Az imádság dialógus. A Bibliában először az I Mózes 4,26-ban kerül említésre az ima egy olyan helyzetben, amikor a bűn erősödése már a második gyilkossághoz vezetett az emberiség történelmének kezdetén: „Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.” A zsoltáros is ad ilyen irányú biztatást: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50,15) Ebben az igében benne van a hálaadás és a dicsőítés is, ami szintén az imádság egyik formája. A Bibliában találunk híres imádságokat, ilyen például Salamon király templomszentelési imája (II Krónika 6). A legismertebb azonban az Úr imája, a Miatyánk (Máté 6,9-13), amit sokan mormolva és átgondolatlanul imádkoznak. Kiemelkedő imádság Krisztus Főpapi Imája (János 17), amit nem sokkal kereszthalála előtt mond el Atyjának. Érdemes elolvasni mindegyiket. A Bibliában vannak olyan imádságok, könyörgések, amelyek egy nemzetért folynak, ilyen Nehémiás (Nehémiás 1,4-11) és Dániel (Dániel 9.) imádsága. Bárcsak egyre többen imádkoznának a magyar nemzetért is, a Biblia Istenéhez, Jézus Krisztus nevében, mert Ő az egyedüli közbenjáró Isten és ember között: „... egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (I Timótheus 2,5) Nincs más közbenjáró, csak Jézus Krisztus! Jézus földi szolgálatát az imádság jellemezte, és ma is Ő imádkozik érettünk az Atya előtt: „... aki Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róma 8,34) Nem olvasunk a Bibliában más lehetőséget, hogy mi válaszunk közbenjárót magunknak, hogy őt kérjük, hogy járjon érettünk Isten előtt. Akiknek személyes kapcsolatuk van Jézus Krisztussal, mint Megváltójukkal, azok természetes módon, saját szavaikkal imádkoznak a Mennyei Atyához, Jézus nevében, és Ő meghallgatja őket. Az imádság mindenki számara egy lehetőség, hogy bizalommal Isten felé fordulhasson és kérje Őt, vagy hálát adjon, vagy éppen imádatát öntse szavakba.

Higgyünk Jézus szavaiban, és forduljunk hozzá hittel és bizalommal: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7,7-8)

Bálint Miklós

lelkipásztor