A szeretet ünnepének közeledtével dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke osztja meg velünk karácsonyi gondolatait. Örömhírről, elsikkadt mélységről és egy olyan történetről mesél, amely bebizonyítja: a karácsony belső megélése a legsötétebb helyekre és pillanatokban is elhozza a fényt.

A leggyakoribb kérdés: mi az üzenet?

„Nagy események alkalmával a riporterek teszik fel azt a kérdést, hogy mi az üzenete annak az ünnepnek, amely előtt állunk.

Karácsony ünnepén Lukács evangélista tanúsága szerint maga az angyal mondja el a pásztoroknak, hogy nagy örömet hirdet, megszületett a Megváltó, Jézus Krisztus Dávid városában. Ez az üzenet immár 2016 éve megszólítja az embereket és kimeríthetetlen mélységekbe visz, nem csak gondolkodásában, hanem emberi méltóságában is. Hiszen Isten emberi testet öltött, hogy megváltó élete nyomán mi magunk is Isten gyermekei lehessünk. Az ünneplésen túl tehát, még feladatot is kaptunk, hogy ehhez a kiváltsághoz felnőhessünk és abban a szellemben éljünk. Szeressük Istent és szeressük embertársainkat!”

Többrétegű ünnep az évszázadok tükrében

„Karácsony ünnepe többrétegű ünnep. A fő mondanivalója János evangéliumában fogalmazódik meg, hogy az Ige testté lett. Az Isten örök szava megtestesült és kilépett isteni életéből. Ez a legmélyebb gondolat, ami a karácsonyhoz kötődik.

A második réteg az kifejezetten a történetiséghez kapcsolódik, ami Lukács evangéliumában egész pontos megjelöléssel áll, hogy Augusztus császár idejében összeírás volt, ki volt a fejedelem, amelyek összessége azt mutatja, hogy nem mítosz, hanem valóság, hogy beleállt a mi emberi történelmünkbe Jézus Krisztus. Ezáltal a történelem egy szentebb valóságot, üdvtörténetet kapott. Ezt a szintet már a gyerekek is meg tudják érteni, hiszen megjelenítődik a Betlehemben, a különböző karácsonyi szokásokban. Évszázadokon át a karácsony ünneplése is fejlődött, a középkorban állítják fel Szent Ferencék a Betlehemet, elkezdődnek a pásztorjátékok, és most a reformáció éve alkalmas arra, hogy felelevenítsük, hogyan is gondolkodtak a karácsonyról a hitújítók. Nyilván ünnepelték Jézus Krisztus születését, de azon külsőségek nélkül, ami már a katolikus egyházban megvolt. Viszont Luther fontosnak tartotta, hogy karácsonyfát állítson. Az adventi koszorú jóval később került a liturgikus szokások közé. Aztán a legvilágiasabb vonulata az ünnepnek, hogy egymásnak korábban képeslapot, most SMS-t küldünk és a kereskedelem mindenáron vásárlásra ösztönöz bennünket október végétől novemberen át, ami teljesen elfeledteti az ünnep lényegét, csak költsük a pénzt.”

Beteljesedett karácsony… a börtönben

„Az igazi karácsony ünneplése a szívben történik, a csendességben, az imádságban, egy kis meditációban, vagy a szerető családi körben. Természetesen az istentiszteletek teszik ezt teljessé, legyen az protestáns, vagy katolikus szentmise. Arra kell törekednünk, hogy visszaszerezzük újra a karácsonynak igazi jelentőségét és mélységét!

Ez az esztendő az 1956-os forradalomra, aztán az ezt követő megtorlásokra, bebörtönzésekre való visszaemlékezéssel telt el. Leginkább a börtönökben mutatkozott meg, hogy a külső díszletek nélkül is mélységben meg lehetett élni az ünnepet, ha valaki odagondolt a szentmisére, felidézte Jézus születésének a történetét. Regőczy János atya mesélte, mivel ő is börtönben volt karácsony alkalmával, hogy a rabtársaival szerették volna valami módon ünnepélyesebbé tenni a szentestét, és kitalálták, hogy gyűjtenek szalmaszálakat, amit lehet, hogy a szalmazsákokból tudtak megszerezni, valamint, hogy kenyérből meggyúrt Jézust tesznek a szálak közé. Nagydolog volt, hogy ők lemondtak a kenyerükről, mert farkaséhesek voltak, de ez megtörtént, összejöttek csendben a barakkba és imádkoztak, amikor belöktek közéjük egy olyan rabot, aki már vagy három napja nem evett. Mit volt mit tenni, odaadták neki a kenyérből készült Jézust, de abban a pillanatban nem is gondolták, hogy milyen mélységesen odakapcsolható ez a tett a karácsonyhoz, hiszen a Betlehem szó annyit tesz: „kenyér háza”. Jézus azért jött el közénk, hogy testét adja az oltári szentségben eledelül nekünk, és ezáltal teljesedett ki a karácsony ünneplése még ott, ínséges körülmények között is.”

Rajtunk múlik, szakítsunk időt!

„Hogy kinek milyen a karácsonya, az rajtunk is múlik. Hogy teremtünk-e lehetőséget arra, hogy magunkba szálljunk, imádkozzunk, vagy megpróbáljuk függetleníteni magunkat csupán a tárgyaknak a karácsonyától, és lelki módon szeretnénk ünnepelni. Én azt kívánom, hogy szakítsanak ki karácsony ünnepi napján, vagy már a szentestén is olyan néhány percet, amikor csendben vannak magukban, aztán együtt a családdal, s úgy mennek el a templomba a szentmisére.

Idén azzal a megtetézett örömmel is hirdetem karácsony jóhírét, hogy immáron a felújított Főszékesegyházban tarthatjuk az éjféli misét. Szeretettel hívom és várom, hogy vegyen részt rajta! A karácsony öröme járja át szívüket, családjukat és magát a várost, hogy ez az öröm jobbá tegyen bennünket és úgy nézzünk a jövő esztendő felé!”