A dunaszentbenedeki Lángos Ünnep látogatóinak nem ismeretlen Bukros Miklós neve. A helyiek szinte szentül fogadják, hogy a legfinomabb lángost ő süti. Ennyit a reklámról! A benedeki ezermester azonban nem csak a lángossütésben profi, hanem a kreatív ötletekből sincs nála hiány. Így „találmánya” és az Ön segítsége által Miklós lehet az ország „Barkács-bajnoka”!

Ugye, nem csodálkozunk el azon, hogy Miklós családja és barátai körében, az ezermester udvarán az egyik legkedveltebb hely a saját készítésű kerti kemence környéke? Ezáltal a legkedveltebb tevékenység is természetesen a kinti sütés-főzés. Talán pont egy ilyen jó hangulatú sütés alkalmával merült fel az ötlet Miklós egyik cimborájában, hogy vendéglátója miért nem készíti el e kemence mobil, hordozható formáját? Ennyi a benedeki lángos-mesternek már elég is volt. Megtervezte és elkészítette a prototípust, nem kell ugye írnunk, aki látta, a csodájára járt. Miután a család „lemeózta”, szintén baráti ráhatás után a bátyai Fokhagyma Fesztiválon be is vetették a kemencét, egészen pontosan a tartalmát, a csülkös lila burgonyát, ami a gasztro-versenyen, a saját kategóriájában a harmadik helyen végez. Bár az igaz, hogy a fokhagymások népünnepélyén nagy volt a sürgés-forgás a benedeki csapat sátra körül is, mindenki a mobil kemencére volt kíváncsi. Sőt, ami azt illeti, Miklós egy ott kapott ajánlat után túl is adott találmányán.

Azonban, hogy a rokonság ne maradjon jó kis hordozható kemencés krumplis csülök, vagy épp darázsfészek esetleg kürtős kalács nélkül (igen, ezeket mind elkészítették már benne), Miklós máris hozzálátott egy újabb kemence készítéséhez. Ezt már egy kicsit felturbózta. A lakatosmunka és a kemence oldalain lévő impozáns kalocsai virág-kavalkád egy-egy barát feladata volt, míg a „mobil kohó” minden más porcikája Miklós keze munkája. Ahogy az a prototípussal is történt, Miklós ezt is próbára tette kerten túl is. A kritikusok pedig ez alkalommal a helyi általános iskola diákjai voltak, akik a családi sportnapon kóstoltak bele a kemence ajtaja mögül kibújó finomságokba. A szülők és a tanárok között persze nem csak a lángosnak, hanem a kemencének is óriási sikere volt. Olyannyira hogy Miklós kisfiának tanár nénije, Matosné Erzsike nem sokkal ezután, egy Magyarországon ismert barkácsáruház versenyére is beajánlotta a benedeki apuka remekművét. Miklós munkája a meghirdetett „kerti” kategóriában versenyez az ország „barkács-bajnoka” címért. Az ezermesternek annyira jólesett a tanárnő bíztatása, hogy köszönetképp megígérte, hogyha a versenyen jól szerepel, a tanárnőnek ajándékozza a kemencét (nem egy benne készült csülköt, nem kürtőskalácsot, hanem az egész kemencét!). A bar-kács-bajnokság egy internetes szavazás alapján augusztus 31-ig tart. Ha pedig a kedves olvasónak van két kattintásnyi ideje, a www.barkacsbajnoksag.otletmozaik.hu oldalon egy vokssal segítheti Miklóst, hogy ő legyen az ország első számú barkács-bajnoka. Ja, és persze Erzsike nénit, hogy legyen egy saját hordozható kemencéje!