Kecskeméten, a Cifrapalota dísztermében december 15-én köszöntötték kollégái, barátai, tanítványai a Duna–Tisza közének és a Székelyföldnek jeles kutatóját, a 70. életévébe lépő dr. Bárth János történész-néprajzkutatót. Az eseményre, tudományos körökben bevett gyakorlat szerint, ünnepi köszöntéssel készült a bajai Türr István Múzeum.

Az ünnepség kezdeteként Rosta Szabolcs, a kecskeméti Katona József Múzeum, majd Kovács Zita, a bajai Türr István Múzeum igazgatói köszöntötték Bárth Jánost és a teremben helyet foglaló kollégákat, barátokat, tanítványokat, volt múzeumi munkatársakat.

Kothencz Kelemen, a rendhagyó születésnap fő szervezője rövid bevezető gondolatok után mutatta be és adta át Bárth Jánosnak azt a közel kilencszáz oldalas könyvet, amit erre az alkalomra jelentetett meg a bajai Türr István Múzeum. (A tudományos életben közkedvelt gyakorlat, hogy jeles kutatók kerek évfordulóit a szakmabeliek tudományos tanulmányok gyűjteményes kötetével tisztelik meg.) Az új néprajzi kötet külleme, címe és tartalma is az ünnepelt munkásságára, kutatásainak és élete meghatározó helyszíneire utalnak.

A köszöntő kötet alliteráló címe és borítója is utalásokat tartalmaz: a Határjelek és hagyásfák címet viselő könyv utal Bárth János egykori Duna-Tisza közi kutatásaira, illetve Erdély tájaira. A könyvborítón látható térképrészleten Bárth János gyerekeskedésének helyszíne, Kélespuszta tűnik föl. E terület 18-19. századi életével kutatói pályája kezdetén a kalocsai érseki archívumban behatóbban is foglalkozott. A borítófényképek Bárth János két jelentős kutatói állomására utalnak: a Duna–Tisza közi Kiskunhalasra, ahol muzeológusi pályáját kezdte, valamint a Székelyföldre, amelynek óriási néprajzi szakirodalmát teremtette meg az utóbbi két évtizedben. A kötetben szereplő tíz fejezet egyúttal Bárth János nagy ívű pályájának kutatási témáit is körvonalazzák – kezdve a muzeológia területéről szóló írásoktól a történeti-néprajzi, valamint a települési hagyományokkal foglalkozó tanulmányokon át, a vallási néprajzi írásokig. A hetvenedik életévébe lépő Bárth János köszöntő kötetébe hetven tanítvány, kolléga, pályatárs, néprajzos, muzeológus vállalkozott a tanulmányok írására. A tanulmányokat Bárth János utóbbi tíz évben írt műveinek bibliográfiája és az elmúlt tíz évében róla készült fényképfelvételek és a gratulálók névsora zárja. A tisztelgő kötetet Kothencz Kelemen bajai néprajzos-muzeológus, Bárth János egykori tanítványa szerkesztette.

Kothencz Kelemen könyvet bemutató beszéde után Bárth János kisebbik fia, Bárth M. János gitárelőadása színesítette a köszöntést. Ezután tanítványok, volt munkatársak, barátok, néprajzkutató kollégák köszöntötték az ünnepeltet beszédeikkel és ajándékokkal kedveskedve. E köszöntőknek visszatérő momentuma volt egy-egy vidám történet, közös munka, Bárth János tudományos munkásságának és emberi kvalitásainak méltatása. E köszöntők is jól jelezték, hogy a néprajztudomány rendkívül fontos elemét alkotják a személyes élmények, útmutatások és tanítások.

Bárth János munkásságának Kalocsa, a kalocsai Viski Károly Múzeum jelentős állomása, a környék, a Kalocsai Sárköz fő kutatási területe volt. Kétéves kiskunhalasi muzeológusi munka után 1970. szeptember 15-től két évtizeden keresztül volt kalocsai múzeumigazgató. Ebben az időszakban intézménnyé szervezte a kalocsai múzeumot, 1971-ben megnyitották első önálló kiállítását. Elindította a Kalocsai Múzeumi Dolgozatok című könyvsorozatot, amelynek első kötetét, a gazdagon dokumentált, példaértékű monográfiát A kalocsai szállások településnéprajza című kötetet (Kalocsa, 1975.) ő jegyezte. Kalocsa, a Kalocsai Sárköz, majd Bácska tekintetében számtalan kisebb-nagyobb tanulmányt, szakmai és közművelő írást publikált. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb kalocsai vonatkozású írása: A pota néprajzi csoport (1973), Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népesedéstörténetében (1974), A szállás fogalma és típusai Kalocsa környékén (1975), Korai kalocsai hímzések (1978).

Kutatásszervező, kötetszerkesztő munkáját ebben az időszakban a szaktudomány által sokat emlegetett Kecel története és néprajza (1984) című vaskos monográfia jelezte. 1990-től a kecskeméti múzeumban múzeumigazgatóként, néprajzos muzeológusként, illetve több egyetemen oktatóként munkálkodott tovább. Ebben az időszakban kezdett a Székelyföldön kutatni, s nem feledve a Duna–Tisza közi tájakat, létrehozta a Székelyföld néprajzkutatásának vaskos tárát. Reménykedünk, hogy Székelyfölddel foglalkozó megkezdett munkáit sikeresen és jó egészségben befejezve, kutatói figyelmét újra a szűkebb pátriája, a Kétvízköze felé veszi.

Bárth János rövid életrajza:

BÁRTH JÁNOS történész–néprajzkutató 1944. december 15-én született a bácskai Jánoshalmán. Kalocsán járt gimnáziumba. 1963-tól 1968-ig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen történelmet és néprajzot tanult. 1968 és 2006 között Bács-Kiskun megyei múzeumokban: Kiskunhalason, Kalocsán, Kecskeméten dolgozott. Leginkább múzeumigazgatóként tevékenykedett. Tanít a Szegedi Egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén. Fontosabb kutatási területei tartalmi értelemben: településnéprajz, vallási néprajz, történeti néprajz, társadalomnéprajz, népesedéstörténet, agrártörténet, életmódtörténet. Fontosabb kutatási területei földrajzi értelemben: Duna-Tisza köze (Kalocsai Sárköz, Kiskunság, Bácska), Székelyföld (Udvarhelyszék, Csíkszék). Forrás: http://barthjanos.blog.hu/