Fehér Zoltán 300 oldalas, 12. önálló kötete a Kalocsai Múzeumbarát Kör kiadásában jelent meg Romsics Imre múzeumigazgató lektorálásával. A szerző, mint bátyai lakos, felhasználta azokat a több mint hatvan éves terepmunkák során szerzett adatait és tapasztalatait, amelyeknek egy-egy részletét különböző könyveiben, tanulmányaiban, esszéiben eddig is publikált más kontextusban. Ilyenek: A bátyai szállások, A mítikus kemence, Bátya néphite, A bátyai antropomorf kapufélfák és szemantikai kapcsolataik, Bátya életrajza, Fekete faluban fehér torony látszik (Bátyai képeskönyv). A könyv kézirata 2016-ban készült el.

A szerző ugyancsak felhasználta azt a több mint 500 archaikus fotót, amelyeket saját maga készített, illetve másoktól kapott (pl. Bárth Jánostól, akivel együtt is végeztek terepmunkát), s amelyek a népi építészetnek egy azóta megszűnt állapotát rögzítették. Kiegészíti ezeket a fotókat térképekkel helyszín-, alap- és metszetrajzokkal is.

Könyvét a nagy összefüggések felvázolásával kezdi, bemutatja a szűkebb tájat, a Kalocsai Sárközt, majd a vizsgált községet tájföldrajzi, történeti és néprajzi szempontból. Ügyel a leírt építészeti elemek magyar és rác elnevezésére. Felhasználja levéltári kutatásainak erre vonatkozó részleteit. Néhány megállapítása felfedezésszámba megy, mint például a XVIII. századi térképen megtalált, egymás mellett fekvő magyar és rác Bátya, a tizedes település, vagy a templomnak a falu északi sarkában, a Vajas melletti elhelyezkedése a belőle kiinduló menekülő földalatti folyosóval. A legújabb néprajzi szemlélet alapján szól a megosztott település helyi kérdéseiről, a bátyai szállásokról, a szállási épületekről, és a belterületi építkezés sajátosságairól. Láttatja azt, hogy a Bátyán, mint a kalocsai paprikakörzet központjában miként tükröződik a paprikás társadalom a faluképben. (Az eresz aljára aggatott paprikafüzérek, a szárítók. Ide tartozik a paprikaőrlő hajómalmok irattári anyagának bemutatása és tanulságainak levonása.) A kezdetleges épületek (szilvaőrző kunyhók, csőszházak) sajátosságainak ismertetése után részletesen sok fényképpel és alaprajzzal írja le a különféle udvar elrendezéseket, a kerítésfajtákat, a kapukat és háztípusokat. (A háztípusok egy érdekes típusát képviselik a paprika-nagykereskedők városias házai.) Szól az építkezésről, a ház szakrális szerepéről, a néphitben betöltött szerepéről. Ezek mellett ismerteti a tetőformákat és tetőszerkezeteket, a sokszor művészi – építészet történeti korszakok stílusjegyeit magán viselő – oromzatokat, oromzatdíszeket, a tornácokat, pincéket, vermeket, a tartozék épületeket: az istállókat, ólakat, szárítókat, nyárikonyhákat, górékat, polyvásokat, pajtákat. Bemutatja a ház részeit az alapozástól a falakon, a tetőzeten, a födémen át a gerendákig és nyílászárókig. Láthatjuk a ház egyes helyiségeinek berendezési módját és bútorait. Fényképek mutatják azokat a mezőgazdasági szerszámokat, amelyek az udvar valamelyik épületében helyezkedtek el. Újszerű látásmódjában, ahogyan mindennek a használatáról, kialakulásáról is szól, nemcsak a helyüket tekintve, hanem a nemek szerinti munkamegosztás szerint is.

A szerző könyve maradandó emléket állít egy sárközi paprikás falu településtörténeti és paraszti építészeti örökségének, amely nemzeti kulturális örökségünk része.