Egy a közelmúltban megjelent, bátyai szerző könyvének tanúsága alapján kiderült: a neves költők alkotásai alapján talán rossz képet alkottunk a korabeli nemességről. Mégsem pöffeszkedő arisztokratákként, hanem inkább jó barátként viszonyultak a jobbágyokhoz? Dr. Fehér Zoltán, helytörténész szerint igen.

– A falu helytörténetével és néprajzával 60 éve foglalkozom, és a bátyai nemességről már említést tettem az egyik munkámban, de aztán a helyi anyakönyvekből még újabb adatok kerültek elő, és kiderült, hogy Bátyán rengeteg nemes élt, kis túlzással több, mint ahány jobbágy – árulta el kutatási eredményei alapján dr. Fehér Zoltán a KORONAfm100-nak adott interjújában. A bátyai „tanár úr” (ahogy mindenki emlegeti), néprajzkutató múlt szombaton mutatta be a helyi könyvtárban a Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokosság a XVIII-XIX. században című kötetét. A monumentális kutatási anyagból készült írás komoly hiánypótló mű, hiszen ilyen megvilágításban nem jellemző, hogy bárki is foglalkozna helytörténettel.

– Érdekes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert Magyarországon a parasztság vizsgálata mellett meglehetősen elhanyagolt a társadalomnéprajznak ez az ága, amelyik a falusi köznemességgel foglalkozik. Nekem évtizedeket vett igénybe. Több tízezer nevet kellett végigböngészni ahhoz, hogy ezt a néhány százat megtaláljam – magyarázta dr. Fehér Zoltán, azt is felfedve, hogy a kutatások során egész meglepő, a közvélekedésnek gyakorlatilag ellentmondó kép bontakozott ki számára a 19. századi, falusi arisztokráciáról. – A bátyai nemeseknek, mint ahogy jellemzően a magyarországi nemeseknek, nagyon rossz hírüket keltették, különösen a 19. századi forradalmi költők és írók: Petőfitől kezdve Arany Jánoson, Fazekas Mihályon át Eötvös Józsefig – sorolta a magyar irodalom és történelem e szempontból talán kissé csúsztató nagyjait a tanár úr.

A jelenséghez érdemes lehet hozzátenni: a kifejezetten ellenszenvesnek beállított nemesség korabeli, költői leírása feltehetően szándékos általánosítás volt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a „forradalmi” szerzők beteljesítsék maguk számára kijelölt küldetésüket, és feltüzelve tartsák a közönséget. Azok viszont, akik például a bátyai nemesség közvetlen közelében éltek, egészen más véleményen lehettek – ugyanis befogadták egymást, mi több: családias viszonyban éltek velük.

– Ezek a nemesek Magyarországon nem különültek el annyira a néptől, mint például a német vagy a lengyel nemesség. Ezt bizonyítják az anyakönyvek is, amelyekből kitűnik: az élet egy-egy nagyobb eseményén nem egy jobbágynak és cigánynak vállaltak például „komaságot”, vagy násznagyságot – emelte ki a köznép és a nemesség közötti jó viszony legszembetűnőbb bizonyítékát dr. Fehér Zoltán.

(Fotók: facebook)