A Magyar Fotóművész Világszövetség minden évben kiír egy pályázatot magyar ajkú fotósai számára. Így tett idén is, és négy kategóriában várta, immáron tizenhetedszer a Nemzetközi Magyar Fotószalon hirdetményére küldött képeket. Örömmel jelenthetjük a helyi sikert, hiszen a szövetség tagságában és vezetésében is szerepet vállaló Bedi Gyula elismert uszódi fotós egy tüneményes kislányt ábrázoló képével saját kategóriájában mindenkit maga mögé utasított.

Tőle tudtuk meg, hogy az említett pályázat meglehetősen népszerű, így Ausztráliától Svédországon át Német- és az anyaországig, illetve Erdélyig mindenhonnan érkeznek rá magyar fotósok által kattintott képek. Bedi Gyula a négy meghirdetett közül az „Általános” kategóriában ért el első helyezést „Kádár Boglárka” című fotójával, amelynek több érdekessége is van. Az egyik, hogy a fekete-fehéren gyermeket ábrázoló alkotás olyan látványos fotóknál bizonyult jobbnak és erősebbnek, mint egy látványos vitorlás akciófotó, vagy éppen a szemet gyönyörködtető sarki fényt ábrázoló, „A pad” című kép, amelyek második és harmadik helyen követték Bedi művét. Másfelől a története is egyedülálló a fotónak, hiszen annak alanyát és névadóját Uszód erdélyi testvértelepülésén, Homoródszentmárton-Abásfalván pillantotta meg először a fotós, aki akkor készítette róla az első képét, amely egyébként egy másik pályázaton ugyancsak díjazott lett. Bedi Gyula elhatározta, hogy még több képén szeretné viszontlátni a huncutul mosolygó, szeplős, vörös hajú kislányt. Sok-sok kutatómunka árán sikerült kiderítenie, ki is a kis tünemény, az újbóli találkozáskor pedig már nem csak róla, egész családjáról is készültek fotók. Ekkor született meg az a kép is, amellyel az Fotószalon-pályázatán indult Bedi. Érdemes megjegyezni, hogy a szakmaiság fémjelzéseként a mezőnyt a Baritz Katalin többszörösen kitüntetett fotós, Érdemes művész; Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus; valamint Kiss Imre, a Kereskedelmi és Vendég-látóipari Múzeum igazgatója alkotta, rangos zsűri minősítette. Külön öröm volt tehát az uszódi fénnyel írónak, hogy e nívós ítészek bizottsága ítélte kategóriája legjobbjának a képet.

– Nyilván sejtésem mindenképpen volt arról, hogy ez egy jó fotó és bíztam is abban, hogy beválogatják a majdani kiállítási anyagba, de hogy első lesz, arra nem számítottam – vallja őszintén Bedi Gyula. – Ennek a szalonnak a kiállítását a Fotóművész Világszövetség road-show keretében juttatja el az ország, illetve a magyarlakta területek városaiba. Az alelnökökön keresztül lehet ingyenesen igényelni a tárlatot – tért rá arra, hogyan jutnak majd el a képek a szélesebb közönséghez.

– Ezen a képen egyébként annyira pont nem látszik, de a rajta szereplő kislány egy igen feltűnő jelenség. Azt látni, hogy szeplős, de azt már nem, hogy ehhez élénk vörös haja is társul. Magam nagyon fekete-fehér párti vagyok, sok esetben konvertálom fekete-fehérre a képeimet, ahogy történt Boglárka képe esetében is. Bár színesen talán jobban kiadta volna a kislány egyéniségét, itt konkrétan azért volt szükséges a konverzióra, mert a kabát, amit a fotózáskor viselt, nem illett volna a kép színvilágába, ha színes marad – meséli Bedi Gyula.

A fotóművészről – akiről többnyire Uszód polgármestereként olvashat a Kalocsai Néplap hasábjain – köztudott, hogy lelkes és sokszorosan elismert fotós. E tekintetben igen tartalmasan teltek számára a nyári mindennapok, hiszen a XVII. Nemzetközi Magyar Fotószalon aktuális pályázati sikere mellett néhány hete arról számolhattunk be, hogy más elismerés is érte. A fotográfia területén kiemelkedő személyek érdemeinek jutalmazására a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) által megalkotott minősítési rendszerben a szervezet Kitüntetési Bizottságának döntése értelmében, a Kiváló Művész ezüst fokozatát érdemelte ki júliusban. A döntést az évtizedek óta tartó, kiemelkedő fotós tevékenységgel indokolták, mesélte korábban Bedi, aki a kalocsai Dunatáj Fotókörnek is alapító tagja. Bár utóbbi háza tájáról nem nyilatkozott derülátón, mondván, eléggé megfogyatkozott a taglétszámuk, ettől függetlenül bízik abban, hogy az ifjú, vagy a fényképezővel frissen megismerkedett tehetségek szépen, lassan keresztezik majd útjukat, új lendületet adva a valóban néhány éve még látványosan pezsgőbb és köztudatban lévőbb helyi fotós életnek.