Dunaszentbenedek hátrányos helyzetű település, itt is nagyon sok a munkanélküli – hasonlóan számos környékbeli társához. A Start munkaprogram keretében jelenleg is 40-50 főt foglalkoztatnak, és nem estek kétségbe, inkább gondolkodóba, hogy így télidőben milyen hasznos elfoglaltságot találjanak az embereknek. Csak vissza kellett gondolni a régi időkre és a régi paraszti múlt emlékeit feleleveníteni, mit is csináltak ilyenkor az emberek falun? Erdőre jártak fát vágni, kosarat fontak és söprűt kötöttek. Nos, ez utóbbit célozta meg téli elfoglaltságnak Dunaszentbenedek vezetése. Szerencsére még volt olyan ember, aki a mesterség alapfogásait megtanította a startos csapatnak.

Vargyas Mihály polgármestertől megtudtuk, hogy az alapanyagot, a cirkot is maguk termelték meg, a tavaly indult mezőgazdasági programjukban.

De tekintsünk csak vissza. Benedeken úgy gondolkodtak, hogy itt van az állam adta lehetőség, a Start munkaprogram keretében foglalkoztatható sok ember, sok munkáskéz. Ha már itt ez a lehetőség, keressünk valami olyan értelmes elfoglaltságot, ami nem csak látszatmegoldás. Amellett, hogy a falu utcáit, tereit, épületeit rendbe teszik, beállítottak egy pelletgyártó gépsort, mellyel az erdőn összeszedett rőzséből az önkormányzat és intézményei számára pelletet gyártanak, biztosítva ezzel az olcsó fűtőanyagot.

És tavaly óta saját maguk munkálják mezőgazdasági programjuk keretében azt a 6 hektár földet Géderlak és Dunaszentbenedek között, amit addig bérbe adott az önkormányzat.

– A Start munkaprogramban nagy létszámmal veszünk részt, próbálunk mindenkinek segíteni, akinek lehet, programról programra 40-50 fő dolgozik. Településünkön sok a munkanélküli, muszáj megragadnunk ezt a lehetőséget, mert az embereknek meg kell élni. Ez nem biztosítja a teljes megélhetésüket, de akik ebben a programban dolgoznak, mégsem 23 ezer forintot kapnak, hanem ötvenhármat – mondja a településvezető. – Tavaly 4 hektár fűszerpaprikánk volt, valami olyasmit szerettünk volna, ami intenzív termelési módot, ami kézimunkát igényel. Jól sikerült munkában is, anyagilag is. Lekötötte az embereket. S nemcsak fűszerpaprikánk volt, hanem burgonyánk is. Jutott belőle a konyhánkra, és el is adtunk belőle – halljuk Vargyas Mihálytól. – Aztán mivel tudtuk, hogy egész télen itt lesznek az emberek, és egész tavaszig munkát kell adni nekik, így próbáltunk valami olyat kitalálni, ami elfoglaltságot ad nekik és hasznos a falunak is. Ilyenkor nincs a mezőgazdaságban, nincs az utcákon munka. Már előre gondolkodtunk és tavasszal a föld egy részén cirkot vetettünk, hogy majd télen ebből az emberekkel söprűt köttessünk.

– Volt, aki megtanította az alapfogásokat?

– Van egy idős bácsi a faluban, aki valamikor kötötte és még él, az ő szakmai segítségével indítottuk el a munkát. A cirok előkészítéstől – amit az asszonyok csinálnak – a söprűnyél-gyártásig, majd a kötésig – ami már férfimunka – a teljes munkafolyamatot meg tudjuk csinálni. Vesszősörűket is és ciroksöprűket is készítünk. Jóleső érzés látni, hogy mindennapra megvan valami hasznos, értelmes feladat. Bele kellett jönni, az elején nem voltak olyan szépek, formásak, de most már alakulnak. Adtunk már a többi településnek is belőle, akikkel a közös hivatalt működtetjük, Ordasnak, Géderlaknak, Uszódnak, és most jön az, hogy piacot kell keresnem, hogy a tél végéig elkészült árut eladjuk. Egyre jobbak a söprűink, és ez olyan eszköz, amit mindennap használnak a háztartásokban, tehát biztos, hogy lesz keletje – magyarázza bizakodva, miközben körülöttünk a saját maguk által készített célszerszámok segítségével sorra készülnek a masszív ciroksöprűk.

– Meddig tart a program?

– Február végén lejárt, de március 7-én indul újra. Van még alapanyagunk is, és addig, míg nem indulhat meg máshol a munka, tehát nem tudunk kint dolgozni a földeken, a település utcáin, vagy építkezésen, addig gyártjuk tovább a söprűket. Egyelőre nincs munkahely, valami értelmes elfoglaltságot kell adni az embereknek. De bízunk benne, hogy az erőmű építés és az új Duna-híd megoldják majd ennek a problémának egy részét.

Tudjuk, hogy az itt élő embereknek csak egy része alkalmas egy ilyen jellegű munkába bekapcsolódni, de mi felkészülünk arra, hogy valamilyen formában mégis nyerjünk ebből a gigaberuházásból.

– Milyen lehetőséget lát erre?

– Megvettünk a faluközpontban egy hatalmas házat, nagy telekkel. Ezt az erőmű-építkezéshez majdani szálláshelynek szeretnénk kialakítani, e körül rendezzük már a terepet, levertük a vakolatot, de egyelőre pénzt ebbe nem tudunk belefektetni, csak ami rendelkezésre áll, a kézimunkát. Most állt fel Pakson egy bizottság, felmérték a szálláshely lehetőségeket, és ez itt az erőmű közvetlen közelében egy jó lehetőség Patajtól Kalocsáig minden településnek. Most nézik át a beadott igényeket. Ebben bízunk nagyon, hogy ez gyökereiben meg fogja változtatni a településeink helyzetét. Ha már itt élünk érezzünk valami előnyt is belőle.

Egy kicsi máris érződik. Most már páran direkt azért jöttek ide, mert itt van az erőmű. Érdekes és számunkra kedvező fordulat. Nézegetnek itt házakat, félkészeket is és telkeket. Jó lenne, ha az utóbbi időszak azon folyamatát ez megfordítaná, hogy fogy a lakosság, mi is ezer fölötti település voltunk, most pedig már kilencszázan sem vagyunk, komplett családok mennek ki Németországba, nemcsak dolgozni, hanem kitelepülnek. Bízunk abban, hogy ha nem is az építkezésben, de a majdan ott dolgozó sokezer ember kiszolgálásában részt tudunk venni, és ez új lehetőséget ad falunk és a környező települések fejlesztésére is – zárta gondolatait Dunaszentbene-dek polgármestere.