Lapunkban már többször találkozhattak fővárosi nagy sikerű kiállításról szóló beszámolóval, amit egy kalocsai házaspár, a piactéri Fonalbirodalom (egyben kreatív hobbybolt) tulajdonosai, Bolvári Ferdinánd és felesége, Anikó rendezett kézimunkázni szerető hölgyek, sőt férfiak alkotásaiból. A most márciusi volt eleddig a legnagyobb szabású, a Camponában 500 négyzetméteren több mint négyszáz pályaművet állítottak ki, közöttük gyönyörű kalocsai kézimunkákat is.

– A tavalyi keresztszemes és kötés-horgolás kiállításon ígéretet tettünk arra, hogy 2014. márciusában megrendezzük első önálló Gobelin Kiállításunkat, amelyen mindenféle fajtájú és gyártmányú gobelin bemutatásának teret biztosítunk – mesélt a kiállításról Bolváriné Anikó. – 2014. márciusa van, álmunk valóra vált. Mintegy 100 gobelinező több mint 400 pályaművét volt szerencsénk körülbelül 500 négyzetméternyi területen kiállítani. Az elmúlt négy évben a Camponában rendezett kiállításoknak férjemmel, Ferdinánddal voltunk gazdái, de ekkora érdeklődést, mint a gobelin iránt, még nem tapasztaltunk. A kiállítás ideje alatt ingyen kreatív foglalkozásokat tartottunk gyermekeknek, bárkit megtanítottunk bármilyen kézimunkára.

2013-ban felvettük a kapcsolatot a Demjén István Református Iskolával. Az októberi Kötés-horgolás Kiállításon először láttuk vendégül őket, a „mai” Gobelin Kiállításon pedig együttműködésünk folytatásaként naponta több csoport jön az iskolából, akiket ezúttal gobelinezni tanítunk (mindig az aktuális kézimunkával foglalkozunk).

Szívügyünk, hogy a gyermekek megtanulják a kézimunkázást és megismerjék annak örömét. Kalocsán, a Nagyasszonyunk Katolikus Intézményben, ahol két kisebb gyermekünk tanul, a Coats Hungary Kft. támogatásával az ötödik-hatodik évfolyamokat tanítjuk. Megismertetjük a gyerekeket először a kalocsai hímzés rejtelmeivel, becsempészünk egy kis történeti néprajzot a matek- és magyarórák „egyhangúságába”. Megtanítjuk őket kötni, horgolni, és nyitottak vagyunk mindenre, ami a kézimunkázással kapcsolatos új ötlet. Az iskolát támogatva, minden kelléket és alapanyagot ingyen biztosítunk – mondta Anikó.

Azt is megtudtuk, hogy minden kiállításukon lehetőséget biztosítanak a kedvezményes vásárlásra. Most is a kiállítás ideje alatt gobelin vásárt tartottak a kiállító teremben és a FonalBirodalom Kézimunka Üzletben. Aki ennek a hobbinak a szerelmese, az most bevásárolhatott, hiszen 20-70 százalékos kedvezménnyel vehettek meg minden gobelint, keresztszemes terméket, valamint a hozzájuk szükséges hímzőfonalakat.

– Mint minden eddigi kiállításunknak, a gobelinnek is voltak kalocsai résztvevői. Büszkék vagyunk Tamás Csabáné Majára, aki egyik pályaművén a Kalocsai Érseki Kastélyt mutatta be (legfelső képünkön). Hasonló sikert arattak Fekete Sándorné Kati néni gyönyörű munkái is. Köszönjük mindkettőjüknek, hogy együtt képviselhettük Kalocsát – zárta a beszámolót Bolváriné Anikó, aki elmondta még, hogy mi ad motivációt egy-egy ilyen kiállítás megszervezéséhez.

– Tevékenységünk (talán) különlegessége, hogy nem csupán kereskedelmi alapokon nyugszik. Működésünket két egymás mellett álló varrógépnél kezdtük, ahol a szakmát az alapoktól megtanultuk, vállalkozásunkat kemény munkára alapozva építettük. Rendkívül fontos számunkra, hogy mindenféle kézimunkának teret biztosítsunk, és népszerűsítésében, újra „divatba hozásában” aktívan részt vegyünk. A Campona-FonalBirodalom Kézimunka Üzletben kézimunka szakkört működtetünk. Minden szerdán van egy délelőtti és egy délutáni foglalkozás, ahol – igaz, icipici helyen – rendkívül tevékeny, jókedvű társaságok dolgoznak. Szakköröseink az elmúlt időszakban a Textiles Konferencia pályázatára készültek – aki otthon van ezen a területen, tudja, hogy Magyarországon ez a legnagyobb és legjelentősebb textiles pályázat – pályaműveik most a Békéscsabai Munkácsy Emlékházban és Múzeumban vannak kiállítva. Feladatunknak tekintjük, hogy küzdjünk a média butító hatása ellen, és a ma felnövő generációnak megmutassuk, hogy az igazi öröm az, amit a saját munkája ad, ha megtanulja önmagát megvalósítani saját érzései kifejezése által.

A gobelinről néhány gondolat:

A gobelin a kézimunkák egyik legősibb fajtája. A legkorábbi emlékekhez négyezer évvel korábbra kell repülnünk az időben, egészen a nagy fáraó, Tutankhamon uralkodásáig. Az ő sírjából került elő ugyanis a textilművészet eddig legrégebbi emléke, mely a kárpitszövés technikájával készült.

Időszámításunk kezdete körül, az apokrif evangéliumok szerint Mária hét szeplőtelen szűz közül került kiválasztásra ahhoz, hogy skarlátvörös és bíbor színt szőjön a templomfüggönybe. Nem véletlen tehát, hogy a középkori Mária-ábrázolásokon templomban, szövőszéken szövő szűzként idézik alakját.

Az európai kárpitszövésről nincsenek pontos adatok, ám a ma ismert legkorábbi emlékek Burgundiából és Flandriából, azaz Észak-Franciaországból, Párizsból, és a Németalföldről, Brüsszelből származnak.

Eredetileg a gobelin elnevezéssel a XVII. században élő, párizsi Gobelin fivérek műhelyéből kikerült szövött kárpitokat illették, sőt, e francia tradíció olyannyira erősen él az „őshazában”, hogy az egykori királyi manufaktúra, majd annak leszármazottja által készített alkotásokat tekintik csak gobelinnek a franciák, és minden más – noha azonos eljárással készült – művet falikárpitnak neveznek.

Magyarországon először a XIV. század végén a Besztercei szójegyzékben – kárpit, mint díszes szőttes, amely a falak nyílásait kész beborítani – olvasható. Bethlen István végrendeletében rendkívül találóan házöltözetnek nevezi a rideg falakat beborító kárpitokat. A középkorban az egyik legdrágább műalkotásnak számított, borsos ára függött a felvető szál sűrűségétől. Értéke oly nagy volt, hogy például Bajazid török szultán Merész Fülöp burgundi herceg fiáért váltságdíjként álló szövőszéken készült kárpitot követelt.

Magyarországon ma a hagyományos műhelykeretek között egyes kisvállalkozások őrzik a gobelin múltját, (kézzel festett termékeivel a legjelentősebb a Gery Gobelin Kézműipari Műhely), megújult erővel terjesztik annak múltját, munkálkodnak a műfaj jövőjén. Köszönjük szépen Viziné Magdikának és Attilának, lányuknak Bernadettnek, hogy segítettek nekünk abban, hogy meg tudjuk mutatni a hagyományos és legújabb falikárpitokat, és itt szeretném elmondani, hogy terveink közt szerepel, hogy segítünk itt a Camponában egy Gery Gobelin kiállítást is szervezni.

A mára leginkább professzionális szintre korlátozódott és hagyományozódott szövött gobelinek, avagy szövött kárpitok szövőszéken történő eljárását utánozza az úgynevezett gobelinvarrás, azaz a varrott kárpitok rámán történő elkészítése. A varrott kárpitok stílusukban és hatásukban hasonlítanak szövött testvéreikre, azonban kanavára, egy speciális textilfajtára tűvel öltve készülnek. A kanavalyuk méretétől, vagyis az öltések méretétől és módjától függően beszélünk gros point, petit point, azaz nagy- és kis öltésről, melyeknek számos változata ismert.

Holott maga a két eljárás jelentős különbözőséget mutat, de a történelem viszontagságainak hálójában a köznyelvben teljesen összemosódott. A történelem folyamán, ahogy változott a társadalmi berendezkedés, változtak a művészetek és azok szerepe is. Így vált az egykori falakat beborító falikárpitból, s baldahinos ágyak függönyeiből bútorkárpit, párnahuzat, majd falikép, hogy végül finom kezek által megmunkált apró, csodás ajándéktárgyakká váljék eme ősi technika.

Nevezzük akár falikárpitnak, akár gobelin néven ismertté vált kézimunkának, a múltban és jelenben egyaránt otthonaink valódi ékessége e csodás, művészi igényességű alkotás. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy a kézzel szövés művészete szinte változatlanul megőrizte „kezdetleges” technikai fejlettségét.

Wieber Orsolya szavait szeretném idézni, aki segített nekem ebben a kis történeti áttekintésben:

„Itt csakis a puszta kéz van, mely megszülte a művészetet. Ez az egyszerű eszköz, mely nem vész el, mely nem hagy cserben, s mely nem romlik el. A kéz, mely megalkotta ezt a csodálatos technikát is, melyet gobelinnek nevezünk. Öröm látni, hogy ismét egyre többen vannak, akik bíznak saját teremtő erejükben, mellyel alkotásvágyuk eredménye egy gyönyörű kárpit, terítő, falikép, vagy puha párna formájában mosolyog vissza rájuk: igen, Te alkottál! – mert képes vagy megpihenni, lenyugodni, elfogadni azt az örömet, melyet önmagadnak szerzel. Hiszen az alkotás önmagunk kifejezése, közvetlen érzés, az alkotó érzése.”

Bolváriné Anikó