Múlt heti számunkban már beszámoltunk arról, hogy Európa-bajnoki címmel tért haza Olaszországból, Bolognából a dunapataji testépítő, Kovács Lajos. A fiatalember évek óta személyi edzőként tevékenykedik a fővárosban, így nem csoda, hogy mindennapjainak nagy részét a konditeremben tölti. (Sőt, mint tőle megtudtuk, a konditerem feletti emeleten él). Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen kemény felkészülést igényel egy kontinensviadal? Mikor evett utoljára marhapörköltet? És hogy, hogy bírja a kísértést a családi cukrászdában?

– Európa legjobbja lettél! Gratulálunk! Kedvtelésnek indult és később vált életvitellé az egykori hobbi?

– Köszönöm szépen! A mozgás mindig is az életem része volt. Strandröplabdáztam, voltam super-moto, illetve motocross versenyző, majd 2003 óta testépítő. Négy éve vagyok személyi edző és két éve versenyzem. Az egész életemet erre tettem, a hivatásommá vált. Kitűztem magam elé egy célt, aztán még egyet és még egyet. Egyre magasabbra tettem a lécet. Rengeteg munka, erőfeszítés és lemondás. Azt hiszem, ez már túlmutat a hobbin.

– Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy egy szépen megformált bicepsz, egy kockás has a kemény edzések eredménye. De ez alkati kérdés is, nem?

– Persze. Én alapvetően egy nagyon vékony testfelépítésű fiú voltam. 70 kg-ról indultam, felhíztam 101,5-re, majd most az EB-n 76,6 kilóval mérlegeltem. Mindezt heti 21 edzéssel értem el, amelyben volt súlyzózás, kerékpározás, úszás. És mielőtt bárki azt hinné, egyáltalán nem koplaltam, sőt! Három óránként csörög az órám, ugyanis naponta 6-szor eszek.

– Hatszor? Hogyhogy nem hízol el? Nem kell diétázni és a fiókba zárni a kést és a villát?

– Igazából itt kell felvenni a kést és a villát leginkább. Csak éppen ésszel kell táplálkozni. A hatszori táplálkozás lehet, hogy soknak tűnik, de a makro tápanyagokat minden egyes alkalommal grammra pontosan kimérem. A szénhidrátot, a fehérjét és a telített zsírokat is. Így már ugye látszik, hogy ez egy nagyon szigorú diéta. Arra is figyelni kell, hogy mennyit iszik egy testépítő a felkészülés alatt. A versenyen ugyanis az is számít, hogy mennyire vagy „száraz”, és hogy mennyire tudod kihajtani magadból a vizet. Az EB előtt két napig például egyáltalán nem ittam, sőt az utolsó hónapban teljesen sótlanul ettem, illetve a vércsoportomhoz állítottam be az úgynevezett Atkins diétát is.

– Hát, most nem hiszem, hogy sokak kedvét meghoztad ehhez az életmódhoz! Ez igazi Spárta! Itt még inni sem lehet? Mit eszik, mit ehet egy testépítő egyáltalán?

– A folyadékra egy-egy verseny előtt kell igazán odafigyelni, a só és a fűszerek elhagyása pedig azért szükséges, mert ezek megkötik a vizet. Bár a diéta tényleg szigorú, mégsem koplalok. Ugyanis nagyon jókat eszem. Tőkehalat, polipot, tintahalat, lazacot és mindenféle rákot. A verseny előtti utolsó hónapban pedig csak uborka, zab, soványtúró és tőkehalfilé volt a menüm.

– Ez sem túl csábító! Apropó csábítás! Nem hiszem, hogy grammra kimért vacsorával jól lehet lakni. Mikor volt az utolsó igazi vacsora? Mikor ettél utoljára például marhapörköltet?

– Felkészülési időszakban nem szoktam csalni, úgyhogy marhapörköltet elég régen ettem. Személyi edzőként pedig példát kell mutatnom. Meg kell mutatnom, hogy mindez döntés kérdése. Én pedig így döntöttem. Két évembe telt, mire az agyam is ráállt. Ha az ember a saját genetikájának megfelelően állítja össze az étrendjét, akkor igenis ehet jót, finomat, amit szeret. A verseny után egyébként zúzapörkölttel és csokoládéval ünnepeltem.

– Ha jól tudom, esetedben plusz kísértés a családi cukrászda! Hogy állod a krémesek, fagylaltok hívó szavát?

– Valóban a cukrászdában nőttem fel. Tudod ez olyan, mint amikor valami mindig ott van előtted, és az idő múlásával már észre sem veszed. Hát én így vagyok a süteményekkel!

– Végezetül mit üzennél mindazoknak, akik most elszánják magukat, és még ha nem is testépítők szeretnének lenni, de mégis változtatni szeretnének? Hogyan mondjunk le a téli „fűtő ételekről”?

– Először is, azt tanácsolom, hogy legyenek türelmesek, de ne elnézőek. A változás akkor következik be, amikor már hiányzik. Ha eddig nem jártál edzeni, akkor fog az életed részévé válni, ha már nem „muszájból” csinálod, hanem tényleg azért, mert igényed van rá. Ha ezt eléred, jó úton haladsz. Mindenki teljesen más, különböző a genetikánk, így akármennyire szeretnénk, nincs egy egységes fogyókúra vagy edzésprogram, amely garantáltan megváltja mindenki életét. Az én mottóm az, hogy: egyetlen embernél kell jobbnak lenned minden nap: aki tegnap voltál!